SZATMÁRY KÁROLY –
HEGEDÜS TIBOR
Az SZTE szegedi és
bajai csillagászati tevékenysége 2015-ben
A Szegedi Tudományegyetemen a 2015. év csillagászati
vonatkozásban egyik legfontosabb eseménye az volt, hogy a
korábban megyei önkormányzati
majd minisztériumi fenntartású Bajai
Csillagvizsgáló Intézet az év
elejétől egyetemünkhöz tartozik (hivatalosan
SZTE Bajai Obszervatóriuma, közvetlen rektori irányítás alatt). Személyzete 7 fő: dr. Hegedüs Tibor tudományos főmunkatárs,
mb. igazgató, dr. Bíró Imre Barna tudományos főmunkatárs, dr. Borkovits Tamás
tudományos főmunkatárs, dr. Marschalkó Gábor tudományos munkatárs (OTKA alkalmazásban), Jäger Zoltán
tudományos munkatárs, Ruzsics Krisztina könyvtáros, Markó Mihály karbantartó.
Az egyetem Fizikai Intézete csillagász és gravitációelméleti
csoportjának munkatársai: dr. Szatmáry Károly egyetemi
tanár, dr. Gergely Árpád
László egyetemi tanár, dr. Vinkó
József egyetemi docens, dr. Székely Péter egyetemi adjunktus, dr. Keresztes
Zoltán egyetemi adjunktus, dr. Szalai Tamás tudományos munkatárs. Továbbá
Kun Emma, Nagy Andrea, Tápai Márton predoktori
ösztöndíjasok, Ordasi András, Barna Barnabás, Bódi Attila, Mitnyan Tibor PhD ösztöndíjasok.
Tudományos eredmények
Változócsillagok
Bódi Attila doktoranduszunk 2015. június 15-19. között részt
vett Dániában a KASC8/TASC1 konferencián, amelyre
posztert vitt magával. M
színképtípusú vörös
óriáscsillagok Nap-típusú
rezgéseiből nagy pontossággal meghatározott paraméterek
összehasonlítását mutatta be egyéb, fotometriai és spektroszkópiai úton
meghatározottakkal.
A VW Cep W UMa típusú fedési változó O-C diagramjának
alakját eddig a szoros kettős keringési periódusának csökkenésével és egy harmadik test
által okozott fény-idő effektussal magyarázták. A minimumidőpontok változásának fizikai okára további
magyarázatokat kerestünk. A szoros kettős mágneses terének periodikus
változása miatti alaktorzulásból
származó fényességváltozás (Applegate-mechanizmus) és egy negyedik, eddig nem detektált nagy tömegű komponens
jelenlétéből származó fény-idő effektus lehetőségét is felvetettük.
Az eredeti Kepler-mezőben egyetlen RV Tauri típusú változó
található, amelyről közel 1500 nap hosszú fotometriai adatsor született. A DF
Cygni 779,6 napos periódussal változó átlagfényessége
mellett 24,9 napos periódussal a típusra jellemző,
fedésekre emlékeztető alternáló minimumokat mutat. Ezen cefeida-szerű
fényességváltozás
amplitúdója az
átlagfényesség minimumában csökken (1.
ábra). A fénygörbében megfigyelhető néhány tíz millimagnitúdós
változásra eddig nem sikerült fizikai magyarázatot találni (Bódi, Szatmáry).
1. ábra: A DF Cygni fényességváltozása: eredeti (fent) és a
hosszú periódus levonása után (lent).
Folytattuk a nemzetközi DWARF projektben fedési kettősök
fotometriai mérését abból a célból, hogy a minimum időpontok változásából esetleges
bolygó hatását mutassuk ki (Székely).
A szoros hierarchikus hármas csillagrendszerekben keringő
excentrikus fedési kettőscsillagok fedési minimum időpont változásaira évekkel
korábban kidolgozott analitikus modellünket jelentősen
továbbfejlesztettük, és a modell alkalmazásával elvégeztük 26, a Kepler űrtávcső által
felfedezett, különleges fedési minimum
időpontváltozásokat
mutató
excentrikus fedési kettős O-C görbéjének
analízisét. Megmutattuk, hogy a fedési minimum időpont változások minden esetben egy-egy harmadik
kísérő csillag gravitációs perturbáló hatásának a következményei, s modellünk
alkalmazásával elsőként voltunk képesek meghatározni hármas csillagrendszerek teljes térbeli elrendeződését, és
az egyes komponensek dinamikai tömegét. E vizsgálatok folytatásaként elvégeztük a Kepler űrtávcső eredeti látómezejében
megfigyelt több mint két és félezer fedési kettős O-C-jének vizsgálatát, és csaknem 230 olyan rendszert
találtunk, ahol a fedési minimum időpontváltozások távolabbi,
harmadik komponens
jelenlétére utalnak. Az így azonosított
hármas rendszerek közül három esetben a távolabbi kísérő valószínűleg nem
csillag, hanem bolygó. Egy esetben pedig a további,
általunk szervezett nemzetközi spektroszkópiai
észlelési kampány megállapította, hogy négyes csillagrendszert találtunk. Eredményeinket több szakcikkben, illetve a KASC8/TASC1
konferencián ismertettük (Borkovits, Bíró). A téma kutatása az OTKA K 113117
(Borkovits) pályázati támogatása keretében folyt.
Szupernóvák
Tovább folytattuk a fényes, közeli szupernóvák kutatására
irányuló programunkat, szoros együttműködésben a Texasi Egyetem Csillagászat Tanszékével, az MTA CSFK
Csillagászati Intézetével és a Bajai Obszervatóriummal. Véglegesítettük az SN 2011ay, egy különleges, Iax típusú
szupernóva spektroszkópiai és fotometriai adatainak modellezését. Megállapítottuk, hogy
ez a szupernóva alacsonyabb hőmérsékletű volt, mint a normál Ia típusúak, emiatt a színképben már
korai fázisban megjelentek az egyszeresen ionizált vastól származó, erősen kiszélesedett vonalak. A fénygörbe
alapján megmutattuk, hogy a robbanás során kidobódott tömeg mindössze 0,8 naptömeg volt, ami jóval alatta
marad az Ia típusú szupernóváknál szokásos, Chandrasekhar-tömeghez (1,44 naptömeg) közeli értéknek (Szalai
et al. 2015, MNRAS 453, 2103).
Korábbi spektroszkópiai adataink felhasználásával
elkészítettük a SN 2010kg Ia típusú szupernóva maximumfényesség előtti spektrális
fejlődésének modelljét. Eredményeink szerint a maximális fényesség előtti színképekben
többféle ion is a
fotoszféra fölötti térrészben hoz
létre spektrumvonalat. Ezek egy része a jól ismert "nagy sebességű
vonalak", vagyis az ionizált kalcium és szilícium vonalai, de hasonló vonalkeletkezést tapasztaltunk az
oxigén, magnézium és vas esetében is. Egy korábban kevésbé ismert vonalat is sikerült azonosítanunk, ami nagy
valószínűséggel egyszeresen ionizált oxigéntől származik. Ha sikerül megerősíteni,
ez lehet az első
detektálása az ionizált oxigén
jelenlétének egy Ia típusú
szupernóva optikai spektrumában (Barna et al. 2016,
MNRAS 457, 3225). Barna Barnabás poszterrel vett részt a "F.O.E. Fifty-one Erg" (Raleigh, NC, 2015.06.01-05)
nemzetközi konferencián. Kutatómunkánkat az OTKA NN 107637 (Vinkó) és PD 112325 (Szalai) pályázatok támogatták.
2. ábra: Az SN 2014dg szupernóva bajai fotometriája g, r, i,
z színszűrőkkel
Fekete lyukak
Kun Emma predoktori ösztöndíjas másfél hónapot töltött el
2015. május 18.-június 30. között a bonni Max Planck Institute für Radioastronomie intézetben, a Balassi
Intézet Campus Hungary ösztöndíjasaként. A látogatás folyományaként megjelent
publikációban (Kun et al. 2015, MNRAS, 1290,6) a
PG1302-102 nevű kvazár
részecskenyalábja rádió-interferometriai adatainak
feldolgozásával és elemzésével tovább erősítették a fizikai képet, miszerint a nyaláb
alapjánál szupernagy tömegű fekete lyukak kettőse található.
Kompakt kettősök
Fekete
lyukakból és/vagy neutron csillagokból álló kettős rendszerek dinamikáját
tanulmányoztuk figyelembe
véve a testek
sajátperdületét és lapultságát.
Olyan nem kötött mozgást találtunk, amelynek
során a redukált tömegű test oszkuláló
pálya paraméterei úgy változnak, hogy a pálya a pericentrum közelében „newtoni értelemben” elliptikusnak tűnik (kaméleon pálya)
(Gergely, Keresztes 2015, PRD 91, 024012). A gravitációs
és kozmológiai
kutatásokat a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001
azonosító számú „Nemzeti
Kiválóság Program" (Gergely) és az OTKA PD 100216 (Keresztes)
pályázatok támogatták.
Két posztert
mutattunk be a 2015. aug. 31.- szept. 3. között Budapesten rendezett LIGO
tudományos kollaboráció konferenciáján. Az
egyik poszteren a kettősök dinamikájának radiális periódusra történő átlagolását mutattuk be (Tápai,
Keresztes, Gergely: „Secular, eccentric, spinning compact binary dynamics”). A másik poszteren a forgó fekete lyuk kettősök esetén
fellépő precesszió hatására modulált, különböző módszerekkel
numerikusan generált
hullámformák közötti
különbségek feltárásával
kapcsolatos munkánkat ismertettük (Tápai, Tarjányi,
Keresztes, Gergely: „Spinning waveform comparisons”).
A LIGO tudományos kollaboráció tagjaiként Gergely Árpád
László és Tápai Márton részt vettek a 2015. szept. 14-én
és dec. 26-án detektált gravitációs
hullámok kiértékelésében.
Anizotróp kozmológiák
Kidolgoztunk
egy matematikai formalizmust a Kantowski-Sachs kozmológiai téridők
perturbációinak vizsgálatára. Általános
perturbációk esetén (skalár, vektor, tenzor) a magas frekvenciájúakat
tárgyaltuk részletesen. Azt találtuk, hogy a
magas frekvenciájú (geometriai optikai) közelítésben
első rendben a Weyl tenzor 2-dimenziós vetületét jellemző páros és páratlan
tenzori perturbációk fénysebességgel, gravitációs hullámként terjednek. A nyírás és
anyagsűrűség perturbációkat jellemző módusokra szintén hullámszerű egyenletek
kaptunk. E módusok
ugyanakkora hangsebességgel, de a nyírás és
sűrűségperturbációk egymáshoz képest pi/2
fáziseltolódással
terjednek. A közelítés másodrendjében
a nyírási és
sűrűségperturbációs módusok csillapított kényszerrezgéseknek
tesznek eleget. A Weyl tenzor módusaira pedig csillapított oszcillátor egyenletek
vonatkoznak. A
csillapítási tényező irányfüggő,
és ilyen diszperziós relációk
létezésére utal (Keresztes, Forsberg, Bradley, Dunsby és Gergely, 2015, JCAP
11, 042).
Sötét anyag és sötét energia modellek
Egy
harmonikus függvényeket tartalmazó potenciállal rendelkező tachionikus sötét
energia modell esetén
tanulmányoztuk az univerzum
evolúcióját, megvizsgáltuk a
luminozitás-vöröseltolódás
reláció Ia szupernóva megfigyelésekkel való
konzisztenciáját (Horváth, Keresztes, Kamenshchik, Gergely, 2015, PRD 91, 103513).
Tanulmányoztunk
egy a szupravezetéssel analóg tulajdonságokat mutató sötét energia modellt. A
sötét energia
alapállapota egy
Bose-Einstein típusú kondenzátum, amelyben az U(1)
szimmetria spontán sérülése történik. Más szóval a sötét
energia egy tömeges vektormezőként jelenik meg, amely egy tömegnélküli vektor és egy skalármező
szuperpozíciójaként áll elő. A skalármező a Goldstone bozonnak felel meg. A
modell jóslatainak összevetése az Ia
típusú szupernóva és a Hubble paraméterre vonatkozó adatokkal azt mutatta, hogy a modell sötét anyag nélkül is
jól illeszkedik a megfigyelésekhez. Továbbá azt találtuk, hogy a megfigyelési adatok preferálják a
barionikus anyag lecsatolódását a sötét energia vektor és skalár szektorairól (Keresztes, Gergely,
Harko, Liang, 2015 PRD 92, 123503).
Egyéb témák
Elsőként vizsgáltuk meg a hazánk mai területén valaha
megtalált legnagyobb meteoritot, a csátaljai mintát. Az eredetileg kb. 16 kg-os darab 2012 augusztusában került
elő szántás során. Az osztályba sorolása H4-5 S2 W1. A Pécsi Tudományegyetemmel közösen elvégzett első
vizsgálatainak (LIBS, EBSD, Micro-Raman) eredményeit
publikáltuk (Kovács et al. 2015,
PSS 105, 94), de ez az érdekes meteorit azóta további,
egyre szélesebb körű kutatás tárgya. Több alkalommal,
módszeresen kerestük a valamikor hullás feltételezhető további darabjait (Hegedüs, ELTE geofizikusokkal közösen).
Az MTA CsFK együttműködésében Bajáról is bekapcsolódtunk
geofizikai kutatásokba, a vörös lidércek (sprite-ok, és valamennyi kapcsolódó jelenség) folyamatos
video megfigyelésével, és a (soproni vagy más állomással) szimultánban rögzített
események matematikai feldolgozásával. 3D rekonstrukciót készítve alkalom nyílik
a hagyományos
villámtevékenységgel való
korrelációjuk vizsgálatára is. 2015
zivatarszezonja során
13 éjszakán 83 lidércet sikerült
kimérhetően rögzíteni. Az első izgalmas eredményeket 2016-ban mutatjuk be nemzetközi konferencián. További
távlatokat és K+F innovációs kapcsolódást jelenthet az egyre komolyabb
közeli-világűr ballon kísérleti
projekt. 2015 során 2 felbocsátás volt, amely során meteorológiai és mikroakcelerométeres méréseket végeztünk. A témában
többoldalú nemzetközi együttműködés indult a Szlovák Űrkutatási Szövetséggel, a romániai Sapientia Egyetemmel, és
a Pécsi Tudományegyetemmel.
Oktatás, ismeretterjesztés
A 3 éves
fizika alapszakon (BSc) belül a csillagász szakirányon tanítunk csillagászatot.
A 2 éves csillagász mesterszak (MSc) mellett
a fizikus mesterszakon belül a csillagászat és az asztrofizika modulban is számos tantárgyat oktattunk. A
fizikatanároknak „Fizika a társtudományokban” és „Válogatott fejezetek a modern fizikából 1.” kurzusokon is
tanítunk csillagászatot.
2015-ben 3
BSc szakdolgozat, illetve 1 MSc diplomamunka született csillagászati
témakörben. 2015-ben Barna Barnabás I. díjat kapott a XXXII. Országos
Tudományos Diákköri Konferencián. 2015-ban fizikus (asztrofizika modulokkal) oklevelet szerzett Mitnyan Tibor,
aki felvételt nyert a Fizika Doktori Iskolába.
A bajai és a szegedi csillagászok (az MCSE-vel és az ELTE
GAO-val közösen) immár hetedszer együtt rendeztek középiskolások számára országos
csillagászati diákvetélkedőt, amely egyben a Nemzetközi Csillagászati Diákolimpia magyar csapatának válogatója is volt. Baján
ősszel kéthetenkénti regionális olimpiai felkészítő
szakkör indult, amelyre
helybelieken kívül pécsi, szekszárdi és paksi diákok is járnak.
A Szegedi Csillagvizsgáló honlapján újabb oktatási
segédanyagokat helyeztünk el (http://astro.u-szeged.hu), bemutatóhelyeink programjai és hírei
pedig már a közösségi médiában is elérhetők (https://www.facebook.com/CsillagvizsgaloBaja,
illetve https://www.facebook.com/ csillagvizsgaloszeged).
A péntek esti nyitva tartásaink során
Szegeden 2015-ben kb. 5000 látogatónk volt. A Csillagászat Napján, a Kutatók Éjszakáján, valamint a március 20-i részleges
napfogyatkozás alkalmával különösen sokan nézhettek az égre távcsöveinkkel Baján is és
Szegeden is.
(Meteor csillagászati évkönyv 2017, Magyar
Csillagászati Egyesület, Bp. 2016)