SZATMÁRY KÁROLY – HEGEDÜS TIBOR

 

Az SZTE szegedi és bajai csillagászati tevékenysége 2018-ban

 

A Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézete csillagász és gravitációelméleti csoportjának munkatársai: dr. Szatmáry Károly egyetemi tanár, dr. Gergely Árpád László egyetemi tanár, dr. Vinkó József tudományos főmunkatárs, dr. Székely Péter egyetemi docens, dr. Keresztes Zoltán egyetemi docens, dr. Szalai Tamás tudományos munkatárs, dr. Nagy Andrea tudományos munkatárs. Továbbá dr. Kun Emma tudományos segédmunkatárs, Tápai Márton, Barna Barnabás, Mitnyan Tibor predoktorok, ifj. Jäger Zoltán, Bókon András, Czavalinga Donát, Papp Sándor, Racskó Bence PhD ösztöndíjasok. Vinkó J. novemberben megvédte MTA doktori értekezését.

Az egyetem Bajai Obszervatóriuma személyzete: dr. Hegedüs Tibor tudományos főmunkatárs, igazgató, dr. Bíró Imre Barna tudományos főmunkatárs, dr. Borkovits Tamás tudományos főmunkatárs, dr. Marschalkó Gábor tudományos munkatárs (OTKA alkalmazásban), Jäger Zoltán tudományos munkatárs, Csányi István tudományos segédmunkatárs (GINOP alkalmazásban), Ruzsics Krisztina könyvtáros/igazgatási asszisztens, Markó Mihály karbantartó. Borkovits T. júniusban megvédte MTA doktori értekezését.

 

Tudományos eredmények

 Kettőscsillagok

 

Az érintkező kettőscsillagok kromoszférikus aktivitásának vizsgálata céljából Mitnyan T. egynagyszabású észlelési kampányba kezdett, amelynek keretében a piszkéstetői 1 méteres, illetve a bolgár Rozhen Obszervatóriumban található 2 méteres távcsövekkel gyűjtött spektroszkópiai mérési adatokat 13 fényesebb objektumról. A sokszor kedvezőtlen időjárási feltételeknek köszönhetően ezek között eddig összesen 5 olyan objektum (V1073 Cyg, LS Del, SW Lac, EX Leo, V357 Peg) található, amelyekről megfelelő fázislefedettség mellett a kromoszférikus aktivitás jelei, illetve rövidtávú, fázisfüggő változás kimutathatóvá vált a feldolgozott spektrumok elméleti modellekkel való összevetése után. A tavalyi évkönyv beszámolójában bemutatott, VW Cepheiről szóló munkánk eredményét is felhasználva egyelőre egy 6 objektumból álló kezdetleges statisztikai minta áll rendelkezésünkre a kromoszférikus aktivitás és a csillagok különböző fizikai paraméterei között fennálló esetleges kapcsolatok vizsgálatára. Ez a minta a továbbiakban még várhatóan jelentősen bővülni fog, azonban mivel ez a 6 objektum viszonylag széles körben lefedi a paraméterteret, így egy kezdetleges statisztikai vizsgálatra adott lehetőséget. Ez alapján előzetesen elmondható, hogy a kromoszférikus aktivitás erőssége kapcsolatban áll a következő fizikai mennyiségekkel: effektív hőmérséklet, B-V színindex, Rossby-szám, illetve a rendszerbeli komponensek közötti hőmérséklet-különbség. Jellemzően a gyorsabban forgó, „vörösebb” és nagyobb hőmérséklet-különbséggel rendelkező rendszerek aktívabb kromoszférával rendelkeznek. Egyéb fontos paraméterekkel, mint például a rendszer tömegaránya, inklinációja vagy kitöltöttségi faktora és a kromoszférikus aktivitás erőssége között ezen 6 objektum alapján nem mutatható ki egyértelműen hasonló trend. Az itt ismertetett munkát és előzetes eredményeit Mitnyan T. a Szlovákiában megrendezett KOLOS 2018 nevű konferencián, 2018.12.06-án egy angol nyelvű előadásban is bemutatta. A elvégzett munka az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-18-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválósági Programjának támogatásával készült.

 

Szupernóvák

 

2018-ban tovább folytattuk a fényes, közeli szupernóvák kutatására irányuló programunkat, szoros együttműködésben a Texasi Egyetem Csillagászat Tanszékével, az MTA CSFK Csillagászati Intézetével és az SZTE Bajai Obszervatóriummal. Ezen időszak alatt mintegy 30 szupernóva fényváltozását követtük, többről színképeket is felvettünk a texasi McDonald Obszervatórium 10 m-es Hobby-Eberly Távcsövével. Emellett – Vinkó J. révén – a Global Supernova Project nemzetközi megfigyelőhálózat adatsoraihoz is hozzáférünk, illetve együttműködünk velük több objektum vizsgálatában. Vinkó J. nevesített együttműködő a Kepler K2 misszió szupernóvákat és egyéb tranzienseket vizsgáló programjában is, amely jó néhány szupernóva nagyon jó időfelbontású vizsgálatát teszi lehetővé a Kepler-űrtávcső, valamint az együttműködésben részt vevő földi obszervatóriumok adatai segítségével.

Az MTA CSFK Csillagászati Intézet Piszkéstetői Obszervatóriumából és a Bajai Obszervatóriumból zajló több éves fotometriai megfigyelések egyik gyümölcseként 2018-ban került közlésre négy közeli, nagy látszó fényességű Ia szupernóva részletes adatsoraira épülő tanulmány, amelyben főként a kozmológiai vizsgálatokban elterjedten használt, távolságmeghatározást lehetővé tevő fénygörbe-illesztő kódok megbízhatóságát vizsgáltuk (Vinkó et al., 2018, PASP, 130, 4101) ); a vezető szerzőn kívül szegedi részről Szalai T., Nagy A., Kun E. és Székely P., bajai részről Bíró I.B., Borkovits T. és Hegedüs T. is közreműködött a munkában.

Szintén a piszkéstetői fotometriai adatok, valamint a külföldi partnerintézményekben rögzített színképek segítségével vizsgáltuk az utóbbi évek egyik legközelebbi, legfényesebb szupernóváját, a „Tűzijáték”-galaxisban (NGC 6946) felbukkant, II-P típusú SN 2017eaw-t. Az űrtávcsöves mérésekkel is kiegészített adatsorokon, illetve azok komplex modellezésén alapuló eredmények közlésére nemzetközi szerzőgárda állt össze, amelyet kutatócsoportunk munkatársai vezetnek.   

A texasi McDonald Obszervatórium 2,7m-es távcsövével, keskeny sávú H-alfa szűrőkkel végzett észlelések segítségével tovább folytatjuk a szupernóva-robbanások táguló maradványainak a környezetükben lévő, a robbanást megelőző évszázadokban, évezredekben ledobódott anyaggal való kölcsönhatásuk vizsgálatát. A legérdekesebb objektumokról a keskeny sávú képalkotás mellett színképfelvételeket is készítünk a megújult Hobby-Eberly Távcső LRS2 spektrográfjával. A kutatást egy, a projektet vezető Texasi Egyetemi kutatócsoport által elnyert, nagy presztízsű NSF pályázat is támogatja.

Befejeződött a Spitzer-űrtávcső adataira épülő, az eddigi legnagyobb közép-infravörös szupernóva-adatsor elemzése (1100 vizsgált objektum, 120 pozitív detektálás), amely nemzetközi együttműködésben, Szalai T. vezetésével és Zsíros Szanna MSc-hallgatónk közreműködésével zajlott. Az eredmények alapján a közép-infravörös tartomány kiemelten alkalmas a szupernóvák hosszabb időtávú nyomon követésére, valamint az évekkel a robbanás után zajló fizikai folyamatok feltárására. Az eredményeket összefoglaló cikket az Astrophysical Journal Supplement Series folyóirathoz küldtük be közlésre; a témából magyar nyelvű cikk is született a Természet Világában (2018/08. szám). A témával kapcsolatban Szalai T. posztert mutatott be a „Supernovae - From Simulations to Observations and Nucleosynthetic Fingerprints” (Bad Honnef, Németország, 2018.01.21-24.), illetve a „Shocking Supernovae: surrounding interactions and unusual events” (Stockholm, Svédország, 2018.05.28-06.01.) konferenciákon.

Nagy A. tovább folytatta a kollapszár szupernóva-robbanások lefolyásának, valamint a robbanást megelőző csillagfejlődési állapotok komplex modellezéssel történő vizsgálatát. Korábbi munkáinak folytatásaként ebben az évben hidrodinamikai modellszámításokon alapuló, egyszerzős cikket publikált a nívós Astrophysical Journal folyóiratban (Nagy A., 2018, ApJ, 862, 143), az említett Bad Honnef-i konferencián pedig posztert mutatott be.

Barna B. kiterjesztette az egy évvel korábban megkezdett, az ún. Iax altípusba tartozó, speciális termonukleáris szupernóvák színképsorozatainak modellezésével végzett munkáját; új, szegedi, német és brit kollégákkal publikált tanulmányában (Barna et al. 2018, MNRAS, 480, 3609) öt ilyen szupernóva esetén vizsgálta a táguló gázburokban lévő kémiai elemek eloszlását (ún. „abundancia-tomográfia”). Barna B. a témáról előadást tartott az említett Bad Honnef-i konferencián, továbbá – az ESO garchingi kutatóközpontjában töltött időszaka alatt – rövid vendégkutatói látogatást tett a Rutgers Egyetemen (New Jersey, USA).

Az elmúlt időszakban folyamatosan zajlott az újonnan üzembe helyezendő piszkéstetői, illetve bajai 80 cm-es távcsövek mérési eredményeinek párhuzamosított, nagy sebességű adatfeldolgozását lehetővé tevő szoftverkörnyezet kialakítása.

 

Gravitációelméleti kutatások

            Gergely Á. L. két évtizede foglalkozik egymásba spirálozó fekete lyuk kettősök és a kísérő gravitációs hullámok elméleti vizsgálatával, ebben a munkában több tanítványa is részt vesz. A csoport tagja a LIGO Tudományos Kollaborációnak, amely 2018-ban újabb feketelyuk-kettősök által kibocsátott gravitációs hullámok felfedezését jelentette be, összesen 10-re növelve az Advanced LIGO O1 és O2 mérési sorozataiban talált ilyen típusú gravitációs hullámok számát.  Gergely Á. L. és Tápai M. társszerzői a felfedezéseket bejelentő és azokat értelmező 10 cikknek, valamint a csoport tagjai két kevésszerzős cikket is publikáltak a témában (Gergely Á.L., Keresztes Z., Tápai M., Universe 2018, 4(2), 40 és Tápai M. et al., Universe 2018, 4(3), 56).
            Nemzetközi kollaborációkban Kun E. és Gergely Á. L. a következő asztrorészecske-fizikai kutatásokat végezték:
1) az IceCUBE által detektált nagyenergiás neutrínók és az Aktív Galaxismagok kapcsolatát tárgyalták (Kun E. et al., Universe 2018, 4(2), 24);
2) elemezték az S5 1803+784 BL Lac objektum jetjében fellelhető periodicitásokat, melyeket a jetalapnál található fekete lyuk kettős rendszerben történő keringésével magyaráztak (MNRAS 2018, 478, 359-370)
3) nagytömegű csillagok szupernóva robbanását és a kozmikus sugárzás kapcsolatát elemezték (Biermann P.L. et al., Advances in Space Research 2018, 62, 2773-2816).
Gergely Á. L., Keresztes Z. és Kun E. a sötét anyag modellek vizsgálatát a nemrelativisztikus Bose-Einstein típusú haló vizsgálatával nemzetközi kollaborációban folytatták és szigorú korlátot vezettek le a graviton tömegére (Kun E. et al., Symmetry 2018, 10(10), 520). Gergely Á. L., Keresztes Z, és Gergely Cecília MSc hallgató a téridő egy új típusú 2+1+1 felbontását dolgozták ki, amelyet a gravitációs szabadsági fokok hamiltoni fejlődésére alkalmaztak, általánosítva korábbi munkákat (Gergely C., Keresztes Z., Gergely L.Á., Universe 2018, 4(1), 9).
            Gergely Á. L. és Racskó B. a skalár-tenzor gravitációelméletekben fénysebességgel terjedő lökéshullámok mentén vizsgálták a téridő és a skalármező összeilleszthetőségét (Racskó B.,  Gergely Á.L., Universe 2018, 4(3), 44). Gergely Á. L. és Keresztes Z. a „Gravitációs hullámok, fekete lyukak és fundamentális fizika” (GWniverse), valamint a „Kozmológiai és asztrofizikai hálózat az elméleti fejlemények és képzési kezdeményezések” (CANTATA) COST hálózatok Menedzsment Bizottsági tagjaiként tevékenykedtek.
           

Bajai kutatások

 

Az OTKA K113117 projekt keretében fejlesztett új generációs fénygörbe-, radiálissebesség-görbe- és fedésiminimumidőpont-illesztő programcsomagunkat immáron alkalmassá tettük nem csak kettős és hármas, hanem 2+2-es hierarchiájú négyes rendszerek spektro-fotodinamikai modellezésére. A programcsomag felhasználásával, nemzetközi együttműködés keretében több fedési kettős, illetve hármas csillagrendszer széleskörű vizsgálatát végeztük el. Így például, a Kepler űrtávcső meghosszabbított (K2) küldetése során frissen felfedezett, EPIC 249432662 katalógusszámú, triplán fedő hármascsillag esetében kimutattuk, hogy a rendszer gyakorlatilag teljesen sík, a 8 napos periódusú belső, illetve a 188 napos periódusú külső pálya síkja 0,2 fokon belül egybeesik. A hármasrendszer pontos dinamikai és asztrofizikai paramétereinek meghatározásán felül előrejeleztük a későbbi hármas fedési események bekövetkezésének időpontjait, amelyeket azután földi távcsövekkel a jelzett időpontokban sikerült is megfigyelni (Borkovits et al., 2019, MNRAS, 483, 1934).  A témából Borkovits két előadást is tartott, előbb 2018 szeptemberében Leidenben a Triple Evolution and Dynamics Trendy-2 meghívásos műhelytalálkozón, majd októberben az MTA CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének szemináriumán.

Ugyanezen kutatási projekt keretében elvégeztük az EPIC 211759736 fedési kettőscsillag átfogó vizsgálatát is. E rendszer érdekessége, hogy a főcsillaga egy foltos óriáscsillag. A Kepler űrtávcső nagy pontosságú méréseit földi, köztük bajai észlelésekkel kombinálva az égitestek pontos tömegének, méretének és hőmérsékletének meghatározásán felül értékes eredményeket kaptunk az óriáscsillag tengelyforgásával, illetve folttevékenységének hosszú távú alakulásával kapcsolatban is (Oláh et al., 2018, A&A, 620, A189).

Átalakítottuk a pulzáló komponenst tartalmazó fedési kettőscsillagoknál a nemradiális pulzációk mó­dus­azo­no­sí­tá­sát célzó kódcsomagot, hogy a korábbinál több frekvenciát legyen képes szimultán vizsgálni és azokra jobb képi megoldásokat adjon. Bókon A. PhD hallgató sztochasztikus mintavételezési módszert dolgozott ki, amely az optimális módusok megkeresése mellett a teljes valószínűségi eloszlást feltérképezi, ami hibabecsléseket is lehetővé tesz. Előzetes eredményeiről a Szlovákiában decemberben megrendezett, KOLOS 2018 konferencián angol nyelvű előadáson számolt be.

Ifj. Jäger Z. PhD hallgató továbbfejlesztette a Nagy Andrea által készített szupernóva modellező kódot, hogy megtalálja a sztochasztikus mintavételezési módszerrel az adott fénygörbéhez való legjobb illeszkedéseket és valószínűségi becsléseket adjon a robbanó objektum fizikai paramétereire. Előzetes eredményeiről a Romániai Akadémiai Napok, valamint a KOLOS 2017-ben és 2018-ban megrendezett konferenciáin számolt be.

Földünk „közeli világűr” tartományában (30-100 km) megfigyelhető jelenségek vizsgálatára irányuló multidiszciplináris kutatásaink két téma köré csoportosulnak:

1.      Légköri elektro-optikai jelenségek észlelése.
A tudományterület egyik vezető folyóiratában megjelent tudományos közleményünkben (Bór, J., Zelkó, Z., Hegedüs, T., Jäger, Z., Mlynarczyk, J., Popek, M., Betz, H. D.: 2018, On the series of +CG lightning strokes in dancing sprite events, Journal of Geophysical Research: Atmospheres, 123, pp. 11030-11047) megmutattuk, hogy a zivatarfelhő rétegfelhős tartományában több száz km hosszú óriás, összefüggő villámkisülések alakulhatnak ki, amelyek átjárják a zivatarfelhő rétegfelhős tartományát és közben több szakaszban összesen többször száz Coulomb töltést szállíthatnak a felhőzet és a földfelszín között. Az eredeti sejtést ún. „táncoló” vörös lidércek és az ezeket kiváltó villámok sorozatának elemzésével sikerült alátámasztani nemzetközi együttműködésben. Saját optikai észleléseinket a Cseh Köztársaságból származó közvetlen megfigyelésekkel, Lengyelországban rögzített extrém alacsonyfrekvenciás (ELF) elektromágneses adatokkal, valamint európai léptékű villámdetektor-hálózat adataival együttesen értékeltük ki.
            2018-ban májustól októberig Bajáról 144 elektromos eredetű felsőlégköri fényjelenséget rögzítettek a kamerák Közép- és Dél-Európa különböző területei fölött. A megfigyelések előfeldolgozásából kapott eredményeket (időpont, típus besorolás, becsült megjelenési hely) rendszeresen regisztráltuk az EuroSprite adatbázisban, valamint az Atmosphere-Space Interactions Monitor (ASIM, https://directory.eoportal.org/web/eoportal/satellite-missions/i/iss-asim) Nemzetközi Űrállomáson való elhelyezése után feltöltöttük az ASIM adatközpontba (https://asdc.space.dtu.dk) is. Az ASIM feladata a légkör különböző tartományai közötti elektrodinamikai csatolási folyamatok tanulmányozása intenzív és gyors töltésátrendeződési folyamatok légköri hatásainak vizsgálatán keresztül. A világűrbeli észleléseket ideálisan földi megfigyelésekkel célszerű kiegészíteni. Ezt célozza a nemzetközi megfigyelési kampány, amelynek a bajai obszervatóriumban folyó észlelések is részét képezik. 2018-ban nem sikerült egyidejű felszíni és űrbéli észlelést regisztrálni, azonban a kampány az ASIM működési ideje alatt az elkövetkezendő években folyamatosan fut.
2.      A meteorjelenségek modellezése és konkrét események tanulmányozása.

A téma kutatása három terület köré összpontosul: a ritkán jelentkező bolidák fénylő pályaszakaszának túlcsordulás-mentes észlelését biztosító gyors (és kevésbé érzékeny) kamerák fejlesztése, telepítése és működtetése; másrészt saját írású szoftvereink állandó fejlesztése, amikkel a leendő új események meteorit-hullási szórásmezőit tudjuk meghatározni, és rövid időn belül helyszíni kereséssel is lehet majd próbálkozni – illetve korábbi hullások adatsorainak újra történő kiértékelése alapján a régebbi hullások ismételt terepi keresése is ide sorolandó; végül pedig magaslégköri ballonokkal a sztratoszférában lebegő, lassan ülepedő meteoritikus por detektálása, jellemzőinek megállapítása. A beszámolási időszakban a második témában történő előrehaladásunkról tudtunk két jelentősebb konferencián poszter formájában beszámolni: Hegedüs, T. et al., 2019, in Proceedings of IMC, Pezinok, Slovakia, 30 Aug-2 Sept, 2018, valamint : Hegedüs, T. et al., 2019, 50th Lunar and Planetary Science Conference, 18-22 March, 2019, Houston, USA.

2018-ban ballon indítás 4 alkalommal történt: február 9., június 20., július 25. és szeptember 28. A június 20-i repülés során eddigi rekordmagasságot értünk el: meghaladtuk a 35 km-es szintet! Első pordetektálási (és koncentráció meghatározási) kísérletünk a szeptember 28-i „StratoLab-10” repülés során történt. Sajnos az alkalmazott PMS7003 típusú szenzorról bebizonyosodott, hogy 2000 m fölött használhatatlan – így csoportunknak vagy saját műszerfejlesztésbe kell fogni, vagy a világpiacon esetleg létező komolyabb szenzort beszerezni.

Említésre méltó multidiszciplináris eredményre jutottunk az Interreg HUSRB/1602/31/0197 sz. pályázati együttműködés keretében, az Újvidéki Egyetem fizikusaival: két ballonos repülés során is egybehangzóan ki tudtunk mutatni az általunk mért sugárzási szintben egy nem várt anomáliát kb. 5-6000 m magasságban. A ballonjainkon szállított ultravékony csillámpala ablakos detektor elsősorban alacsony energiájú ~10 keV fotonokra és ~50 keV elektronokra volt érzékeny. A tapasztalt anomális sugárzási szint emelkedés nem teljesen példa nélküli: japán kutatók hasonló ballonos technikával 2011-ben 10 km körül tapasztaltak hasonló anomáliát – az ő detektoruk ~250 keV energiájú b-sugárzásra volt érzékeny – de akkor azt gondolták, hogy ezt csak az akkoriban történt fukushimai atomerőmű-katasztrófa miatt a légkörbe került radioaktív por okozhatta. Eredményünk tükrében viszont valami sokkal általánosabb jelenséget lehet sejteni, ami jelentősége igen nagy is lehet. Minderről egy rövid cikket a Nature Geo-nak küldött meg a szerb kutatócsoport (Bikit et al., 2019).

           

Pályázatok, díjak

 

A kutatásaink végzéséhez kapcsolódó kiadásokat (bérek, szakmai utak, eszközbeszerzések) különféle pályázatok segítségével tudjuk fedezni: GINOP 2.3.2-15-2016-00033 („Tranziens asztrofizikai objektumok”, témavezető: Vinkó J., 2017-2020, 687 MFt), NKFIH-OTKA: K113117 („Többszörös csillag- és bolygórendszerek űrfotometrián alapuló komplex vizsgálata”, témavezető: Borkovits T., 2015-2018, 32 MFt), KH130372 („Különleges fedési változócsillagok keresése és vizsgálata a TESS űrtávcső mérési adatsorai alapján”, témavezető: Borkovits T., 2018-2020, 19 MFt), PD112325 („Rejtélyes csillagrobbanások: a szupernóvák homogenitása és változatossága”, témavezető: Szalai T., 2015-2018, 20 MFt), K123996 („Gravitációs hullámok és forrásaik az általánosított gravitációelméletek erős tér tartományaiban”, témavezető: Gergely Á. L., 2017-2021, 30 MFt).

            Gergely Á.L. a romániai Ad Astra alapítvány díját nyerte el Föld és Űrtudományokban, Kun E. Junior Prima Díjat nyert, Gergely C. az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság és a Tudomány Támogatásáért a Dél-Alföldön Alapítvány tudományos I. díját és az SZTE Talent Ösztöndíj Bronz fokozatát nyerte. A 2017/18-as tanévre több hallgatónk (Gergely C., Racskó B.) és munkatársunk (Barna B.,  - predoktori kategória, Keresztes Z., Szalai T. - posztdoktori kategória) is elnyerte az Új Nemzeti Kiválósági Program támogatását, a 2018/19-es tanévre pedig Bókon A. PhD-hallgatónk és Mitnyan T. (predoktori kategória). Barna B. a Campus Mundi program támogatásával, 2017 novembere és 2018 novembere között az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Student Fellowship program keretében az ESO Garching-i kutatóközpontjában dolgozott.
            Mitnyan T. eredményespályázatot nyújtott be a Campus Mundi ösztöndíjprogram rövid tanulmányút kategóriájában, amelynek keretében 2019 februárjában 1 hónapot tölthet el a berlini Német Légügyi és Űrkutatási Központ Bolygókutató Intézetében. Borkovits T. 2018 augusztusában vendégkutatóként két hetet az M.I.T.-n (Cambridge, USA) töltött, ahol a Kepler űrtávcső által megfigyelt változócsillagok vizsgálatával foglalkozott. Hegedüs vezetésével 2018. március 1-től 2020. február 28-ig tartó futamidővel egy Interreg-IPA pályázat végrehajtása folyik (500.000 EUR), amely vezető kedvezményezettje a Bajai Obszervatórium Alapítvány, míg szerb oldali partnere az Újvidéki Egyetem Természettudományos Kara. Habár a pályázat elsősorban disszeminációs és turisztikai célzatú, de természetesen számtalan ponton tudományos érdekeinket szolgálja: többek között a bajai helyszínű csillagászati kutatások hosszú távú fenntarthatóságát célzó fényszennyezés-védelmet, valamint a pályázat célkitűzései közé tartozik a sötétégbolt-parki felterjesztésre váró illancsi térségben építendő kis csillagvizsgáló torony, amely megvalósulása után az intézet BART-1 robottávcsövének fog otthont adni. Másik két sarokköve a magyar oldali fejlesztéseknek a Tóth Kálmán utcai régi csillagvizsgáló épület korszerű kisplanetáriummá alakítása, valamint egy méretarányos „Naprendszer bicikliút” létrehozása.
            Gergely Á.L. és Gergely C. meghívott előadással, illetve poszterrel részt vettek a brüsszeli Solvay SUGAR18 konferencián, a legyelországi Szczeczini Egyetem Kozmológiai Csoportjában meghívott előadásokat tartottak és a kanadai University of Calgary-n tanulmányúton vettek részt. Gergely Á.L., Keresztes Z., Kun E. és Gergely C. részt vettek és előadásokat tartottak a Rómában megrendezett 15. Marcel Grossmann konferencián. Gergely Á.L. és Keresztes Z. részt vettek, Racskó B. és Gergely C. előadásokat is tartottak a spanyolországi Valenciában megrendezett CANTATA és Future of Gravitational Alternatives (FUGA) konferenciákon.
Gergely Á.L., Kun E., Racskó B. és Gergely C. részt vettek a Mátraházán szervezett Asztrorészecske-Fizika ELFT iskolán, ahol Gergely Á.L. és Kun E. előadásokat is tartottak. A gravitációelméleti csoport tagjai az MTA Wigner KK RMKI Gravitációfizikai Kutatócsoporttal közösen az SZTE-n kollaborációs mini-workshopot szerveztek.
 

Oktatás, ismeretterjesztés

 

                A 3 éves fizika alapszakon (BSc) belül a csillagász specializáción tanítunk csillagászatot. A 2 éves csillagász mesterszak (MSc) mellett a fizikus mesterszakon belül a csillagászat és az asztrofizika modulban is számos tantárgyat oktatunk. A fizikatanároknak a „Csillagászati megfigyelések, a „Fizika a társtudományokban” és a „Válogatott fejezetek a modern fizikából 1.” kurzusokon is tanítunk csillagászatot. A bajai kutatók az SZTE csillagász képzésében égi mechanika, kettőscsillagok, és műszertechnika tárgyak oktatásával, nyári gyakorlatok és szakdolgozatok témavezetésével vesznek részt, valamint az ELTE Csillagászati Tanszékén is tartanak MSc/PhD-s szabadon választható kurzust a hierarchikus többes csillagrendszerek témakörében, illetve SZTE-s és ELTE-s PhD-hallgatók témavezetését is ellátják.

            2018-ban az SZTE-n 4 BSc szakdolgozat és 2 MSc diplomamunka született csillagászati és gravitációelméleti témakörökben. Papp Sándor és Racskó Bence felvételt nyertek a Fizika Doktori Iskolába. A kari TDK konferencián 5 hallgatónk vett részt, mindannyian továbbjutottak a 2019. tavaszi országos konferenciára.

A bajai és a szegedi csillagászok (az MCSE-vel és az ELTE GAO-val közösen) immár tizedik alkalommal együtt rendeztek középiskolások számára országos csillagászati diákvetélkedőt, amely 2011 óta egyben a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia (IOAA) magyar csapatának válogatója is. Baján 2018. során a középiskolai tanév ideje alatt kéthetenként regionális olimpiai szakkör zajlott, amelyre helybelieken kívül más településekről is jártak diákok (elsősorban Mohács, Szekszárd és Bácsalmás), ezen felül hagyományosan tavasszal és ősszel 1-1 teljes hétvégén vendégül láttuk az aktuális évi magyar diákválogatott keretet, intenzív felkészítő képzés céljából. Szegeden a Fizika Diákolimpiai Szakkör keretén belül tartunk évente 1-2 csillagászati témájú foglalkozást. A szegedi és bajai szakemberek közösen rendezték meg (a Zánkai Erzsébettáborban) 2018. szeptember 1-8 között 7 ország diákolimpiai csapatának részvételével az azévi nemzetközi diákolimpiára történő „éles” tréninget IWAA2018 néven. Ez egyben egy „miniolimpiai” előtanulmány is volt a következő évi „nagy” olimpia megrendezéséhez!

A 2019. évi IOAA magyarországi megrendezésének koordinálását az 1847/2017. (XI.29.) kormányhatározattal a Szegedi Tudományegyetem, csillagászati munkaközösségünk kapta. Ennek keretében a szegedi és bajai kollektíva valamennyi hazai, a csillagászat terén működő intézmény és szakmai csoport, valamint néhány civil szervezet bevonásával folytatta az előző évben már elkezdett előkészítő munkát.

Innovációs erőfeszítéseink említésre méltó eredménye a Baján 2018 végére kifejlesztett (Jäger, Hegedüs, Markó) Arduino-alapú, távvezérelhető, időjárásálló all-sky kamera ház, amely első 6 db-os flottáját 2019 elején adtuk át az ország teljes fényszennyezési térképének elkészítését célzó kutatócsoportnak (ld. 1. kép).

A Szegedi Csillagvizsgáló honlapján (http://astro.u-szeged.hu), a Bajai Obszervatórium honlapján (http://www.bajaobs.hu), illetve a közösségi médiában (https://www.facebook.com/csillagvizsgaloszeged, https://www.facebook.com/CsillagvizsgaloBaja)    bemutatóhelyeink programjai és hírei elérhetők.

A nyitva tartásaink során Szegeden 2018-ban kb. 3000, Baján 400 látogatónk volt. A helyi, az országos, ill. nemzetközi koordinálású rendezvényeken (Fizika Napja, Csillagászat Napja, Fizikus Teaház, Múzeumok Éjszakája és a Kutatók Éjszakája) normál bemutatásaink látogatottságait messze meghaladó számban nézhettek érdeklődők az égre távcsöveinkkel, ill. nézhettek planetáriumi műsorokat Baján is és Szegeden is.

A szerzők köszönetet mondanak az alábbi kollégáknak a beszámoló szövegéhez való hozzájárulásukért: Bíró Imre Barna, Borkovits Tamás, Gergely Árpád László, Mitnyan Tibor, Szalai Tamás, Székely Péter, Vinkó József.

 

(Meteor csillagászati évkönyv 2020, Magyar Csillagászati Egyesület, Bp. 2019)