SZATMÁRY KÁROLY – HEGEDÜS TIBOR

 

Az SZTE szegedi és bajai csillagászati tevékenysége 2019-ben

 

A Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézete csillagász és gravitációelméleti csoportjának munkatársai: dr. Szatmáry Károly egyetemi tanár, dr. Gergely Árpád László egyetemi tanár, dr. Vinkó József tudományos főmunkatárs (részállásban), dr. Székely Péter egyetemi docens, dr. Keresztes Zoltán egyetemi docens, dr. Szalai Tamás tudományos munkatárs, dr. Nagy Andrea tudományos munkatárs. Továbbá dr. Barna Barnabás (2019. októberig) és dr. Kun Emma tudományos segédmunkatársak (2019. augusztusig), ifj. Jäger Zoltán, Bókon András, Czavalinga Donát, Papp Sándor, Racskó Bence, Gergely Cecília, Zsíros Szanna PhD ösztöndíjasok. Barna Barnabás és Bódi Attila megvédte PhD értekezését. Szatmáry Károly Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztet kapott.

Az egyetem Bajai Obszervatóriuma személyzete: dr. Hegedüs Tibor tudományos főmunkatárs, igazgató, dr. Bíró Imre Barna tudományos főmunkatárs, dr. Borkovits Tamás tudományos főmunkatárs, Mitnyan Tibor predoktor (NKFIH alkalmazásban), Jäger Zoltán tudományos munkatárs, Csányi István tudományos segédmunkatárs (GINOP alkalmazásban), Ruzsics Krisztina könyvtáros/igazgatási asszisztens, Markó Mihály karbantartó.  

 

Tudományos eredmények

Kettőscsillagok

 

Az érintkező kettőscsillagok kromoszférikus aktivitásának vizsgálata céljából Mitnyan T. tovább folytatta korábban megkezdett spektroszkópiai észlelési kampányát a piszkéstetői 1 méteres, illetve a bolgár Rozhen Obszervatóriumban található 2 méteres távcsövekkel. Ennek keretében végül összesen 12 fényes érintkező kettősről gyűlt össze részletes vizsgálatokhoz használható, megfelelő fázislefedettséggel rendelkező adat. A színképek segítségével lehetővé vált a kettőscsillagok egyes komponenseihez tartozó látóirányú (radiális) sebességek kimérése, majd az így előálló radiálissebesség-görbék körpályával való modellezése. Ezen modellezések eredményeként meghatároztuk az egyes objektumok tömegarányát és tömegközéppontjuk látóirányú sebességét (gammasebesség), amelyek jó egyezést mutatnak a szakirodalomban korábban publikált értékekkel.

Ezen felül elvégeztük az összes (csaknem 400 db) mért színkép elméleti modellekkel való összevetését, amelynek segítségével 10 objektum esetében először mutattuk ki a kromoszférikus aktivitás jelenlétét, illetve a szakirodalomban először közöltük a vizsgált objektumok hidrogén Balmer-alfa vonalában mérhető kromoszférikus aktivitásának rövid távú, fázisfüggő változásait. Ezen változásokat három különböző csoportba tudtuk sorolni: folyamatosan változó, egy vagy két csúcsot mutató, illetve konstans aktivitás. Az előbbiek magyarázatára egy vagy két aktív (csillagfolttal vagy foltcsoporttal borított) terület jelenlétét feltételeztük az adott objektumok valamely komponensének felszínén.

Egy korábbi munkánk (Mitnyan T. és mktsai 2018, A&A, 612, A91) eredményével kiegészítve egy 13 objektumból álló (a szakirodalomban található eddigi legnagyobb elemszámú) mintán egy kezdetleges korrelációs vizsgálatot végeztünk az érintkező kettőscsillagok átlagos kromoszférikus aktivitási szintje és különböző fizikai paraméterei között. Ez alapján elmondható, hogy az érintkező kettőscsillagok kromoszférikus aktivitásának erőssége egyértelműen kapcsolatban áll a keringési periódusukkal, a B-V színindexükkel (azaz az effektív hőmérsékletükkel) és az inverz Rossby-számukkal, illetve valószínűsíthetően a rendszerben található komponensek közötti hőmérséklet-különbséggel is. Nem találtunk azonban ilyen jellegű összefüggést a rendszer tömegarányával, kitöltési faktorával és pályahajlásával kapcsolatosan. Mintánkban az A- és W-típusú érintkező kettősök ugyanazokat a trendeket mutatják. Ezen kívül az elemzett rendszerek között van 4 olyan objektum, amely egymáshoz nagyon hasonló, de a minta többi tagjától meglehetősen eltérő fizikai tulajdonságokkal bír (hosszú keringési periódus, magas effektív hőmérséklet, alacsony inverz Rossby-szám). Ezek nem követik a többi objektum által kijelölt trendeket, és a várhatónál jóval magasabb aktivitási szintet mutatnak, így feltételeztük, hogy ezek esetében valamilyen más fizikai folyamat (pl. anyagáramlás) játszhat szerepet a hidrogén Balmer-alfa vonalban megfigyelt nagyobb mértékű emissziós többlet létrehozásában.

Az itt ismertetett eredményeket az Astronomy & Astrophysics folyóiratba küldtük be, illetve Mitnyan T. angol nyelvű előadások keretében több nemzetközi konferencián is bemutatta: „Joint Conference of the Sub-Regional European Astronomical Committee and the Bulgarian Astronomical Society” (Szófia, Bulgária, 2019. június), „Universe of binaries, binaries in the Universe” (Telc, Csehország, 2019. szeptember), „International meeting on variable stars research – KOLOS 2019” (Stakcin, Szlovákia, 2019. december).

 

Szupernóvák

 

Részletes vizsgálatnak vetettük alá – Szalai T., Vinkó J. és Nagy A. domináns közreműködésével – a SN 2017eaw II-P típusú szupernóva adatait, amelyek között szerepeltek saját, Piszkéstetőről készített optikai fotometriai méréseink is. A teljes,  a rádiótól  a röntgentartományig terjedő adathalmazban a NASA Neil Gehrels Swift és Spitzer űrtávcsöveinek publikus méréseit kombináltuk a Global Supernova Project nemzetközi együttműködésben dolgozó partnereink fotometriai és spektroszkópiai adataival. A táguló fotoszféra módszert alkalmazva új becslést adtunk a gazdagalaxis (NGC 6946) távolságára, amelyhez felhasználtuk az ugyanebben a galaxisban robbant SN 2004et archív méréseit is. Az új távolság (6,85 +/- 0,63 megaparszek) kb. 30 %-kal nagyobb, mint a korábban csak a SN 2004et-re alapuló távolságbecslések, viszont jó egyezésben van újabb, más módszerekkel kapott távolságértékekkel. A bolometrikus fénygörbéből és a nebuláris fázisban készült színképekből megállapítottuk, hogy a felrobbanó objektum egy 15-16 naptömegű vörös óriáscsillag volt, amely közvetlenül a robbanás előtt évente kb. 10-6 naptömegnyi anyagot veszített csillagszél formájában. Ez jóval kevesebb annál a tömegvesztésnél, mint amit korábbi vizsgálatok alapján a II-P típusú szupernóvák szülőobjektumaira feltételeztek. A Spitzer-űrtávcső adataiból 4,5 mikron hullámhosszon többletsugárzást mutattunk ki, amely a SN 2017eaw körüli cirkumsztelláris anyagban zajló porképződésre utal (Szalai T. és mktsai 2019, ApJ 876, 19).

            Megjelent a Szalai T. vezetésével és Zsíros Sz. közreműködésével készült, nagy léptékű tanulmány, amelyben 119 szupernóva  Spitzer-űrtávcsöves adatainak feldolgozása segítségével sikerült elvégezni az eddigi legátfogóbb vizsgálatot a csillagrobbanások közép-infravörös tartományban tapasztalható viselkedése (ill. ez alapján a robbanás előtt ledobott anyag és a lökéshullámok kölcsönhatása, valamint az esetleges lokális porszemcse-képződés) terén (Szalai T. és mktsai 2019, ApJS 241, 38). Az eredményekről Szalai T. 2019 szeptemberében előadást tartott az ESO garchingi központjában rendezett „The Extragalactic Explosive Universe: the New Era of Transient Surveys and Data-Driven Discovery” c. konferencián. Nagyrészt ennek a munkának köszönhetően munkatársaink több nemzetközi űrtávcsöves észlelési program (2019-ben futó Spitzer-, HST- és Chandra-, ill. beadás előtt álló HST- és JWST-programok)  konzorciumába kaptak meghívást. További érdekesség, hogy 2019 júliusában – Szalai T. vezetésével – az M74 galaxisban frissen felfedezett AT2019krl jelű tranziensről sikerült az első földi észlelésnél hónapokkal korábbi detektálásokat találni a Spitzer archív képein (a galaxis tavasszal a Földről nézve túl közel volt a Naphoz, de a Spitzer pozíciójából jól látszott, a távcsővel pedig egy galaxismonitorozó program keretében többször meg is örökítették; ATel #12934).

            Szintén 2019-ben jelent meg egy publikációnk a robbanását követően mintegy másfél évtizeddel váratlan és erős kölcsönhatási jeleket produkáló, Ib típusú, SN 2004dk jelű szupernóváról, amelyet a texasi kollégákkal való együttműködésben H-alfa és röntgen-tartományban vizsgáltunk, Vinkó J. és Szalai T. közreműködésével (Pooley és mktsai 2019, ApJ, 883, 120).

            Nagy A. a National Astronomical Observatory of Japan ösztöndíjának elnyerése révén 3 hónapot tölthetett Tokióban a szupernóva-kutatások egyik vezető fiatal szakértője, Takashi Moriya vendégeként, akivel együttműködésben tovább folytatta és mélyítette a kollapszár szupernóva-robbanások fénygörbéinek, valamint a megelőző folyamatok csillagevolúciós kóddal történő modellezéseit.

            A különleges termonukleáris, elsősorban az ún. Iax típusú csillagrobbanások vizsgálatát 2019-ben is folytattuk Barna B. vezetésével (aki 2019 októberétől a Cseh Tudományos Akadémia prágai Csillagászati Intézetének munkatársa) és Szalai T. közreműködésével, nemzetközi együttműködések keretében. Barna B. a korábbi hónapokban végzett színképi modellezések eredményeiről a júniusi Supernova Remnants: An Odyssey in Space after Stellar Death (Chania, Görögország) előadás és poszter, a fentebb említett garchingi konferencián poszter formájában számolt be. Több, a szupernóvás közösség élénk érdeklődését kiváltó Iax-típusú robbanás (SN 2014dt, SN 2019muj) folyamatban lévő vizsgálatában játszunk fontos szerepet; utóbbi objektumról a Barna B. vezette konzorcium a VLT UT1 FORS spektrográfjával is rögzíthetett méréseket.

            Tovább folytatódott és részben tesztelésre került a 2019 őszén üzembe helyezett piszkéstetői, illetve a 2020 tavaszán üzembe helyezendő bajai 80 cm-es távcsövek mérési eredményeinek párhuzamosított, nagy sebességű adatfeldolgozását lehetővé tevő szoftverkörnyezet kialakítása (Vinkó J., Székely P.).

 

Gravitációelméleti kutatások
 

Nagyon hosszú bázisvonalú interferometriai és ún. „single-dish” rádió méréseket elemezve megmutattuk, hogy a TXS 0506+056 jelű rádió-hangos aktív galaxismag központi régiója rohamosan fényesedett az IC170922-A jelű IceCube neutrínó kibocsátása közben (E. Kun, P. L. Biermann, L. Á. Gergely, 2019, MNRAS Lett., 483, 42). Eredményeink szerint a Föld felé mutató rádió jet kulcsfontosságú a többcsatornás észlelések közös fizikai képbe helyezéséhez.

Egy kétkomponensű, barionikus anyagot és sötét anyagként lassan forgó Bose-Einstein Kondenzátumot (BEK) tartalmazó galaxismodellt teszteltünk 12 törpegalaxis forgásgörbéin (E. Kun, Z. Keresztes, L. Á. Gergely, 2020, A&A, 633, 75). Megállapítottuk a galaxisok forgássebességének maximumát, amely még kompatibilis a lassan forgó közelítéssel, illetve vizsgáltuk a lassan forgó BEK-et jellemző egyik paraméter univerzális jellegét.

A sötét anyagot és sötét energiát a gravitáció módosulásaként tekintő skalár-tenzor elméletek egy olyan általános osztályában, melyben a dinamika instabilitásoktól mentes, valamint a kozmológiai és gravitációs hullám mérésekkel is kompatibilis, fényszerű lökéshullámok mentén vizsgáltuk a téridő tulajdonságait (B. Racskó, L. Á. Gergely Symmetry, 2019, 11(5), 616). Levezettük a téridő-görbületet jellemző geometriai mennyiségeket a lökéshullám energiasűrűségével és izotróp nyomásával kapcsolatba hozó általánosított Lanczos-egyenletet és a skalármező illesztési feltételét.

A skalár-tenzor gravitációelméletek keretén belül általános formalizmust dolgoztunk ki a gravitációs dinamika vizsgálatára olyan esetekre, ahol az időfejlődés mellett még egy térdimenzió is kitüntetett a szimmetriák jelenléte miatt (C. Gergely, Z. Keresztes, L. Á. Gergely, Phys. Rev. D, 2019, 99, 104071). Alkalmazásként felírtuk az általános relativitáselméleti hamiltoni dinamikát ilyen esetekre, valamint a gömbszimmetrikus, sztatikus skalár-tenzor fekete lyukak perturbációinak tárgyalásában fontos mértékrögzítést vezettünk be, mely lehetővé teszi a stabilitásvizsgálat elvégzését. 

Továbbra is részt vettünk a gravitációs hullámokat megfigyelő LIGO Tudományos Kollaboráció munkájában, ezen belül a kompakt kettős rendszerek összeolvadásából keletkező hullámok keresésében, illetve az einsteini gravitációelméleten túlmutató szignatúrák vizsgálatában.

Felkérésre Gergely Á. L. a Barcelona-ban (Spanyolország) szervezett „Quantum gravity phenomenology in the multi-messenger approach” c. konferencián és a debreceni ATOMKI-ban megtartott 2019-es Fizikusnapokon a gravitációs hullámokról; Tuzla-ban (Bosznia) a „Cosmology and Astrophysics Network for Theoretical Advances and Training Actions” konferencián és a Magyar Tudományos Akadémia „Modern Theories of Gravitation” rendezvényén a skalár-tenzor gravitációelméletek stabilitásvizsgálatáról és teszteléséről; Athénban (Görögország) az „Athens 2019: Gravitational Waves, Black Holes and Fundamental Physics” konferencián pedig a feketelyuk-perturbációkról adott elő. Az Albena-i (Bulgária) „Second Hermann Minkowski Meeting on the Foundations of Spacetime Physics” konferencián Keresztes Z. a forgó fekete lyukak körül mozgó spines részecskékről beszélt. Kutatásaikról Gergely Á. L., Keresztes Z. és Racskó B. előadásokat tartottak a kolozsvári (Románia) „Recent Developments in Astronomy, Astrophysics, Space and Planetary Sciences” konferencián is. A soproni Magyar Fizikus Vándorgyűlésen Gergely Á. L. meghívott előadást tartott a módosított gravitációelméletekről és tesztelésükről, valamint a fényszerű felületek mentén történő illesztésekről posztert mutattunk be (Racskó B., Gergely Á. L.). A Portsmouth-ban (Egyesült Királyság) szervezett rangos „30th Texas Symposium on Relativistic Astrophysics” konferencián Gergely C. a skalár-tenzor elméletek fekete lyukainak perturbációiról adott elő. Utóbbi konferencián csoportunk két posztert is bemutatott a nagyenergiás neutrínók és a rádió-hangos aktív galaxismagok kapcsolatáról (Kun E., P. L. Biermann, Gergely Á. L.), illetve a fényszerű lökéshullámok menti téridő-illesztésekről (Racskó B., Gergely Á. L.).

 

Bajai kutatások

 

Az áttekintett időszakban a szegedi és bajai kutatások céljait szolgáló távcsöves észlelések kizárólag az 50 cm-es RC távcsőre alapozhattak, lévén a BART-1 robottávcső felújítása még nem fejeződött be. Az RC távcsővel összesen 102 éjszakán 60 fedési változó (köztük 22 Kepler objektum) 119 fedését, plusz 10 éjszakán az IU Aur teljes fénygörbéjét észleltük le (Csányi).

Az NKFIH-KH-130372 kutatási program keretében tovább folytattuk a Kepler-, illetve TESS-űrtávcsövek által felfedezett különleges, kompakt hierarchikus többes csillagrendszerek vizsgálatát. Az EPIC 212096658 (HIP 41431) fedési kettőscsillagról kimutattuk, hogy valójában egy nagyon szoros, 2+1+1 hierarchiájú, vörös törpék alkotta négyes csillagrendszerhez tartozik. Elkészítettük a rendszer komplex spektro-fotodinamikai modelljét, amelyhez a három negyedévnyi észlelési kampányt lefedő K2-fénygörbék, az ezekből számított fedésiminimum-időpontok, valamint a másfél évtizedet felölelő radiálissebesség-görbék mellett a bajai 50 cm-es távcsővel végzett friss észleléseket is felhasználtuk (Borkovits és mktsai, 2019, MNRAS, 487, 4631 – bajai résztvevők: Borkovits, Csányi). Ugyanennek a kutatási projektnek a folytatásaként azonosítottunk két új, korábban ismeretlen, szoros hierarchikus hármascsillagot a TESS-űrtávcső által egy éven át folyamatosan megfigyelt déli ekliptikai pólus körüli égterületen, és elvégeztük ezen rendszerek komplex analízisét. Ehhez a vizsgálathoz spektro-fotodinamikai programcsomagunkat továbbfejlesztettük oly módon, hogy immáron a csillagok kumulatív spektrális energiaeloszlását is képes modellezni, valamint az elméleti PARSEC (Padova and Trieste  Stellar Evolution Code) izokrónok használatával a vizsgált csillagok evolúciós helyzetét, korát és fémességét, valamint ezek kombinálásával a rendszer távolságát is meg tudjuk határozni. A továbbfejlesztett modellt, illetve ennek alkalmazásával a TIC 167692429, valamint TIC 220397947 hármasrendszerek átfogó vizsgálati eredményeit az „Universe of binaries, binaries in the Universe” (Telc, Csehország, 2019. szeptember) konferencián ismertettük, majd szakfolyóiratban is publikáltuk (Borkovits és mktsai, 2020, MNRAS, 493, 5005 – Borkovits, Mitnyan).

A fenti projekteken felül kutatóink számos hazai, illetve külföldi intézményekben dolgozó csillagásszal együttműködve egyéb kutatásokban is részt vettek. Így pl. az ELTE TTK Csillagászati Tanszékének több kutatójával együttműködve az OGLE-IV égboltfelmérő program keretében a galaktikus centrum környékén megfigyelt csaknem fél millió fedési kettőscsillag minimum-időpontjainak vizsgálatával mintegy ezer hármascsillag-jelöltet detektáltunk, meghatároztuk a harmadik komponensek valószínű pályaparamétereit, illetve statisztikai vizsgálatokat is végeztünk (Hajdu és mktsai, 2019, MNRAS, 485, 2562 – Borkovits). Ezen felül részt vettünk egy, a Kepler-űrtávcső által 4 éven át megfigyelt, alig 9 óra periódusú kataklizmikus változócsillag, a KIC 5608384 (Yu és mktsai, 2019, MNRAS 489, 1023 – Borkovits), illetve egy szintén a Kepler-űrtávcső által felfedezett pulzáló változócsillag, a KIC 5709664 (Derekas és mktsai, 2019, MNRAS, 486, 2129 – Borkovits) vizsgálatában is.

A fedési kettősökben található nemradiális pulzáló változók kutatása során a fedések okozta fényességváltozásból határozzuk meg az egyes pulzációs módusokat, amelyhez Kepler-szintű pontos méréseket használunk fel (Bíró, Bókon). 2019 első félévében egy elnyert Új Nemzeti Kiválósági Program ösztöndíjának keretében sikeresen alkalmaztuk a Markov-láncos Monte Carlo (MCMC) módszert, amellyel meghatározhattuk az egyes gömbharmonikus mintázatokat az egyes frekvenciákon. Az említett módszer alkalmazásán kívül folytattuk az eddig vizsgált KIC 3858884 rendszerének módusazonosítását. Az eredményeket több nemzetközi konferencián is ismertettük pl. „Joint Conference of the Sub-Regional European Astronomical Committee and the Bulgarian Astronomical Society” (Szófia, Bulgária, 2019. június), „International meeting on variable stars research – KOLOS 2019” (Stakcin, Szlovákia, 2019. december).

            A nyílthalmazokban található szoros kettőscsillagok eloszlása tanulmányozásának céljából több közeli halmaz szín-fényesség diagramját készítettük el a Gaia űrtávcső adatai felhasználásával (Czavalinga). A fel nem bontott kettősök a nyílthalmazok szín-fényesség diagramján a fősorozat felett látszanak, ami felhasználható a kettősök azonosítására és további mérésekkel paramétereinek, mint pl. tömegük, ill. tömegarányuk meghatározására. Későbbi célunk a TESS-űrtávcső méréseinek felhasználásával megerősíteni ezen kettősök létezését – a téma PhD kutatás keretében zajlik (témavezető: Hegedüs).

A szegedi szupernóva kutatásokhoz kapcsolódóan numerikus módszereket alkalmazunk a szupernóva modellezéséhez: MCMC módszert alkalmazó programot írtuk (ifj. Jäger), amellyel meghatározható a legjobban illeszkedő modell a kimért szupernóva-fénygörbére. Ezzel határoztuk meg egy kis fényességű szupernóva (PSN J17292918+7542390) tömegét, sugarát, energiáját és nikkel tömegét. Eredményeinket a MNRAS-ban publikáltuk, és több nemzetközi konferencián is ismertettük, pl. „Joint Conference of the Sub-Regional European Astronomical Committee and the Bulgarian Astronomical Society” (Szófia, Bulgária, 2019. június), „International meeting on variable stars research – KOLOS 2019” (Stakcin, Szlovákia, 2019. december). További munkánk e téren szintén a MCMC módszert alkalmazó saját programunk fejlesztése, amely a szupernóva- spektrumokra keresi a legjobban illeszkedő modellt, ezzel nagy mennyiségben határozható meg a spektrumok típusa (ifj Jäger, témavezető: Bíró).

 

Interdiszciplináris kutatások és fejlesztések

 

Ezek a témaköreink mind a „közeli világűr” tartományban megfigyelhető jelenségek vizsgálatát célozzák, későbbi nagy projektek előkészítéseként. Folyamatosan üzemeltettük a zivatar szezon folyamán a CsFK Geofizikai Intézetével (témavezető: Bór József) együttműködésben a red sprite kamerát. A Baján felállított optikai észlelőrendszerrel 2019 nyarán összesen 142  elektromos eredetű felsőlégköri fényjelenséget sikerült észlelni Közép- és Dél-Európa fölött. A megfigyelések előfeldolgozásából kapott eredményeket (időpont, típus besorolás, becsült megjelenési hely) az előző évekhez hasonlóan rendszeresen regisztráltuk az EuroSprite adatbázisban, valamint feltöltöttük az ASIM (Atmosphere-Space Interactions Monitor, https://directory.eoportal.org/web/eoportal/satellite-missions/i/iss-asim) adatközpontba (https://asdc.space.dtu.dk) is. Az ASIM a légkör különböző tartományai közötti elektrodinamikai csatolási folyamatok rendszerének feltérképezését és megértését segíti. A világűrbeli észleléseket kiegészítő földi megfigyelések részét képezik a bajai obszervatóriumban folyó észlelések is. Egyelőre nem sikerült egyidejű felszíni és űrbéli észlelést regisztrálni, azonban a megfigyelési kampánynak még nincs vége.

A 25-40 km közötti magasságú tartomány in-situ vizsgálatát célzó ballonos repülések is folytatódtak: 2019. során két indítás történt (aug. 30: DAMBALL-3, szept. 13: DAMBALL-4), mindkettő az „SZTE kutatóiskolája pályázat” fizikából a 2018/2019-es tanévre program keretében. A projekt címe: „Porsűrűség-mérési kísérletek a sztratoszférában”. A bevont diákok: Porkoláb Ákos, Csontos Tamás, Eszterbauer Márk, szekszárdi Garay János Gimnázium, vezetőjük Dr. Ságodi Ibolya.  Új fejlesztésű fedélzeti kommunikációs eszközeinket, valamint az intézetünkben felszerelt APRS node állomást is ezen repülések során teszteltük. Az eredményekről a diákok az SZTE TTIK Bolyai Intézetében 2019. november 29-én megtartott konferencián előadáson számoltak be. A témakör kutatása az Újvidéki Egyetem fizikusaival, és ipari résztvevők bevonásával (pl. Stratolab Kft) folytatódik.

Meteorjelenségek vizsgálata: hullást eredményező, speciális vizsgálatra alkalmas tűzgömb jelenség 2019 folyamán nem volt. Ezért az év során a hullást modellező programunk tökéletesítését, és korábbi, jól dokumentált szórásmezők elemzését folytattuk. A korábbi években sokáig sikeresen működött meteorészlelő videokamera rendszer mindhárom egysége tönkrement. Ezért 2019. során felújítási és továbbfejlesztési programba kezdtünk az idegen tulajdonú kamerák tulajdonosaival (VCSE és Igaz Antal) együtt. Ennek keretében, szintén egy diák kutatási pályázat támogatásával („Útravaló” Ösztöndíjprogram, „Út a tudományhoz” alprogram, 2018/2019-es tanév. Elkészítettünk és működésbe hoztunk egy új kamerát Szekszárdon. A témában az MCSE és VCSE egyesületek-, valamint az OMSz szakembereivel működünk együtt.

Az időszak kiemelt fontosságú interdiszciplináris témája a Dr. Kolláth Zoltán (ELTE Savaria Egyetemi Központ) vezette fényszennyezési EFOP projekthez („Nemzetközi kutatási környezet kialakítása a fényszennyezés vizsgálatának területén”) kapcsolódva az általunk kifejlesztett ATKA autonóm all-sky kamera rendszerek különböző helyszíneken történő letelepítése, és működtetése. Egy kamera egység 2019-től állandó jelleggel intézetünk tetején működik, így saját észlelőhelyünk jellemzőit is folyamatosan monitorozzuk. Az adatok részét fogják képezni az ország teljes fényszennyezés-felmérésének. A témában Hegedüs 2019-ben a LIGHTPOLL-2019 (Andrevlje, Szerbia, 2019. május) és a LPTMM konferencián (Zselic Valley Leisure Farm, 2019. június) vett részt, és tartott előadást ill. élő bemutatót.

 

Pályázatok, díjak

 

A kutatásaink végzéséhez kapcsolódó kiadásokat (bérek, szakmai utak, eszközbeszerzések) különféle pályázatok segítségével tudjuk fedezni: GINOP 2.3.2-15-2016-00033 („Tranziens asztrofizikai objektumok”, témavezető: Vinkó J., 2017-2020, 687 MFt), KH130372 („Különleges fedési változócsillagok keresése és vizsgálata a TESS űrtávcső mérési adatsorai alapján”, témavezető: Borkovits T., 2018-2020, 19 MFt), K123996 („Gravitációs hullámok és forrásaik az általánosított gravitációelméletek erős tér tartományaiban”, témavezető: Gergely Á. L., 2017-2021, 30 MFt).

A 2019/20-as tanévre több PhD hallgatónk (Gergely C., Racskó B.) és munkatársunk (Keresztes Z. - posztdoktori kategória) is elnyerte az Új Nemzeti Kiválósági Program támogatását. Racskó B. a „Tudomány Támogatásáért a Délalföldön” alapítvány és a Szegedi Akadémiai Bizottság közös ifjúsági pályázatának első díjában részesült. Zsíros Sz. a 2019/20-as tanévre elnyerte a Nemzeti Tehetség Program ösztöndíját. A XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Elméleti asztrofizika és asztrodinamika tagozatán Gergely C. első helyezést, a Galaktikus és extragalaktikus csillagászat tagozaton Zsíros Sz. második helyezést ért el.  

 

Oktatás, ismeretterjesztés

 

                A 3 éves fizika alapszakon (BSc) belül a csillagász specializáción tanítunk csillagászatot. A 2 éves csillagász mesterszak (MSc) mellett a fizikus mesterszakon belül a csillagászat és az asztrofizika modulban is számos tantárgyat oktatunk. A fizikatanároknak a „Csillagászati megfigyelések, a „Fizika a társtudományokban” és a „Modern fizika 1.” kurzusokon is tanítunk csillagászatot. A bajai kutatók az SZTE csillagász képzésében égi mechanika, kettőscsillagok, és műszertechnika tárgyak oktatásával, nyári gyakorlatok és szakdolgozatok témavezetésével vesznek részt, valamint az ELTE Csillagászati Tanszékén és a PTE Fizikai Intézetében is tartanak MSc/PhD-s szabadon választható kurzust a hierarchikus többes csillagrendszerek témakörében, illetve SZTE-s és ELTE-s PhD-hallgatók témavezetését is ellátják. Gergely Á. L. Modern kozmológiai elméletek címmel az Interpress Magazinban ismeretterjesztő cikksorozatot indított.

            2019-ben 5 fővel indult a csillagász mesterszak. 5 BSc szakdolgozat és 3 MSc diplomamunka született csillagászati és gravitációelméleti témakörökben. Gergely Cecília és Zsíros Szanna felvételt nyertek a Fizika Doktori Iskolába.

A bajai és a szegedi csillagászok (az MCSE-vel és az ELTE GAO-val közösen) immár tizenegyedik alkalommal együtt rendeztek középiskolások számára országos csillagászati diákvetélkedőt, amely 2011 óta egyben a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia (IOAA) magyar csapatának válogatója is. Baján 2019 tavaszán a középiskolai tanév ideje alatt kéthetenként regionális olimpiai szakkör zajlott, amelyre helybelieken kívül más településekről is jártak diákok, ezen felül hagyományosan tavasszal és ősszel 1-1 teljes hétvégén vendégül láttuk az aktuális évi magyar diákválogatott keretet, intenzív felkészítő képzés céljából. Szegeden a Fizika Diákolimpiai Szakkör keretén belül tartunk évente 1-2 csillagászati témájú foglalkozást. A 2019. évi IOAA magyarországi megrendezésének koordinálását a Szegedi Tudományegyetem, csillagászati munkaközösségünk kapta. Ennek keretében a szegedi és bajai kollektíva valamennyi hazai, a csillagászat terén működő intézmény és szakmai csoport, valamint néhány civil szervezet bevonásával – külföldi vélemények szerint is – rendkívül sikeresen rendezte meg és bonyolította le a nemzetközi diákolimpiát (beszámoló: Szalai Tamás: Fiatal asztrofizikusok a Balaton partján, Fizikai Szemle 2020, 2. szám 65-70. o. http://fizikaiszemle.hu/szemle/78).

A Szegedi Csillagvizsgáló honlapján (http://astro.u-szeged.hu), a Bajai Obszervatórium honlapján (http://www.bajaobs.hu), illetve a közösségi médiában (https://www.facebook.com/csillagvizsgaloszeged, https://www.facebook.com/CsillagvizsgaloBaja) bemutatóhelyeink programjai és hírei elérhetők.

A nyitva tartásaink során Szegeden 2019-ben kb. 2500, Baján 650 látogatónk volt. A helyi, az országos, ill. nemzetközi koordinálású rendezvényeken (SZTE Fizika Napja, Csillagászat Napja, Múzeumok Éjszakája, Kutatók Éjszakája) normál bemutatásaink látogatottságait messze meghaladó számban hallgathattak csillagászati előadásokat az érdeklődők és nézhettek az égre távcsöveinkkel, ill. nézhettek planetáriumi műsorokat Baján is és Szegeden is. A 2019-es Csillagászat Napja programot – immár második éve sokszínű programokkal és 300 főt is meghaladó látogatottsággal bonyolítottuk le a szegedi Szent-Györgyi Albert Agórával együttműködésben, míg a Kutatók Éjszakája során az SZTE Füvészkert esti programjának egyik állomásaként működtünk közre távcsöveinkkel. Szintén aznap este, de a KÉ programoktól függetlenül tartottuk meg a Szegedi Csillagvizsgálóban az I. Szegedi Távcsöves Találkozót, amelyen környékbeli amatőrcsillagászok mellett több tucat „laikus” érdeklődő is részt vett. A 2019. november 11-i Merkúr-átvonulást a Dóm térre kihelyezett műszereink segítségével (illetve az első fél órát követő felhősödés során „online” módon) közvetítettük a mintegy 100 fős érdeklődő közönség számára. Baján a Szentháromság tér szélén állt ki váltásban 4 kollégánk, de itt is csak az első fél órát tudtuk bemutatni 20-25 főnek.

Baján (ill. a csillagvizsgáló közelében található Natura 2000 védettségű területen) tervezett jövőbeli csillagpark egyre népszerűbb programja immáron évi kétszeri alkalommal az „illancsi éjszakai séta” (alkalmanként 110-120 fő érdeklődővel). Ezeken intézetünk szakemberei távcsöves és éjjellátós-hőkamerás bemutatókkal járulnak hozzá a program sikeréhez. A célterületen Interreg pályázati támogatásból egy csillagászati-környezetfizikai észlelőállomás építése kezdődött meg 2019-ben, amely csillagászati szakmai irányítását az intézet kutatói adják, és egy 50 cm-es robottávcsőnek fog otthont adni a kupolájában.

Munkatársaink népszerűsítő előadásokat tartottak – többek között – az MTA Csillagászati és Űrfizikai Bizottságának májusi előadóülésén, az MCSE Változócsillag Szakosztály szentendrei országos találkozóján, a PAB Csillagászati Albizottsága-, valamint a MAB Szegedi Bizottságának rendezvényén, a Magyar Tudomány Ünnepe szegedi és bajai programsorozatán, a szegedi Mentorháló és az American Corner rendezvénysorozatok keretében, valamint az ELFT Országos Fizikatanári Ankéton és a Fizikus Vándorgyűlésen.

A szerzők köszönetet mondanak az alábbi kollégáknak a beszámoló szövegéhez való hozzájárulásukért: Bíró Imre Barna, Borkovits Tamás, Bókon András, Bór József, Csányi István, Czavalinga Donát, Gergely Árpád László, ifj. Jäger Zoltán, Kun Emma, Mitnyan Tibor, Ságodi Ibolya, Szalai Tamás, Székely Péter, Vinkó József.

 

(Meteor csillagászati évkönyv 2021, Magyar Csillagászati Egyesület, Bp. 2020)