SZATMÁRY KÁROLY – HEGEDÜS TIBOR

 

Az SZTE szegedi és bajai csillagászati tevékenysége 2020-ban

 

A Szegedi Tudományegyetem Fizikai Intézete csillagász és gravitációelméleti csoportjának munkatársai: dr. Szatmáry Károly egyetemi tanár, dr. Gergely Árpád László egyetemi tanár, dr. Vinkó József tudományos főmunkatárs (részállásban), dr. Székely Péter egyetemi docens, dr. Keresztes Zoltán egyetemi docens, dr. Szalai Tamás tudományos munkatárs, dr. Nagy Andrea tudományos munkatárs, dr. Barna Barnabás tudományos munkatárs, Bókon András, Czavalinga Donát, Papp Sándor, Racskó Bence, Nagy Cecília, Zsíros Szanna, Csányi István és Fekecs Barna PhD ösztöndíjasok.

Az egyetem Bajai Obszervatóriuma személyzete: dr. Hegedüs Tibor tudományos főmunkatárs, igazgató, dr. Bíró Imre Barna tudományos főmunkatárs, dr. Borkovits Tamás tudományos főmunkatárs, Mitnyan Tibor predoktor (NKFIH/GINOP alkalmazásban), Jäger Zoltán tudományos munkatárs, Csányi István tudományos segédmunkatárs (GINOP alkalmazásban), Braun Krisztina (ill. 2020 végétől szülési szabadsága miatt ideiglenesen Dóráné Csupó Anikó) könyvtáros/igazgatási asszisztens, Markó Mihály karbantartó.

 

Tudományos eredmények

 

Exobolygók

 

            A Földhöz hasonlósági index mintájára meghatároztunk egy lehetséges Naprendszer hasonlósági indexet. A 4 vagy több bolygót tartalmazó exobolygó rendszerekre számoltuk ki ezt a 0 és 1 közé eső értéket. Úgy találtuk, hogy a Naprendszerünkhöz nagyon hasonló rendszert még nem találtak (Szatmáry K., Mészáros R., Fizikai Szemle 2021, 3.szám, 92-96.o.).

            Lapult bolygók és gyűrűs bolygók csillagának tranzitos fényességcsökkenését modelleztük, a leendő Ariel űrtávcső kétszín fotometriai rendszerében, valamint exoüstökösök csillag előtti átvonulásának fénygörbéjét, a fényszórást is figyelembe véve (Kálmán Szilárd, TDK és diplomamunka, témavezető Szabó M. Gyula).

 

Kettőscsillagok és többes rendszerek

 

Az érintkező kettőscsillagok kromoszférikus aktivitásának vizsgálatával kapcsolatban korábban beküldött tanulmányunk elfogadásra és publikálásra került az Astronomy & Astrophysics folyóiratban (Mitnyan és mtsai 2020, A&A, 635, A89).

Az NKFIH-KH-130372 kutatási projekt keretében továbbfolytattuk a TESS űrtávcső által felfedezett kompakt, hierarchikus hármas, illetve többes csillagrendszerek vizsgálatát. Világviszonylatban is kiemelkedő, az elmúlt években kifejlesztett modellünk, és az azon alapuló szoftvercsomag felhasználásával elvégeztük a TIC 209409435, illetve TIC 278825952 triplán fedő, hierarchikus hármascsillagok átfogó vizsgálatát. Az előbbi, korábban teljesen ismeretlen rendszert az űrtávcső csupán két, egyenként kb. négy hetes időtartamot lefedő időszakban észlelte, amelyből az ugyan megállapítható volt, hogy az 5,72 napos fedési kettőscsillag körül egy harmadik komponens is kering, amely időnként extra fedéseket produkál (1. ábra), azonban a hármascsillag pontos fizikai, illetve dinamikai paramétereinek meghatározása további, több kontinensen átívelő, követő megfigyelési kampány megszervezését tette szükségessé, amelyet intézetünk munkatársai koordináltak. Íly módon sikerült megállapítani, hogy a harmadik csillag keringési ideje 121,8 nap, és mindhárom csillag fizikai paramétereit is nagy pontossággal meghatároztuk (Borkovits és mtsai, 2020, MNRAS, 496, 4624 – Borkovits, Mitnyan).

A másik, 4,78 napos keringési periódusú, Algol-típusú fedési kettőscsillagként korábban már katalogizált rendszert, a TIC 278825952-at ugyanakkor a TESS űrteleszkóp közel 1 évig, csaknem folyamatosan mérte. E fénygörbén három pár extra fedési eseményt azonosítottunk. Az extra fedések, illetve a rendszer fedésiminimumidőpont-változásai segítségével megállapítottuk, hogy a szoros kettősön kívül a rendszerben található még egy tágabb pályán keringő harmadik csillag is, mely 235,55 nap alatt kerüli meg a rendszer közös tömegközéppontját. A TESS adatokat földfelszíni WASP-mérésekkel, illetve különböző katalógusbeli fényességértékekből származtatott spektrális energiaeloszlással kombinálva elvégeztük a rendszer komplex fizikai modellezését és meghatároztuk a rendszerben található csillagok összes lényeges asztrofizikai, illetve pályaparaméterét. Ezek alapján kiderült, hogy mind a szoros, mind a tág pálya ugyanabba a keringési síkba esik és mindkét pálya körösödött. Utóbbi meglepő eredmény, ugyanis az ilyen típusú és korú rendszerekben a tág pályákra nem jellemző a körösödés. Összehasonlítva az eddig ismert hasonló rendszerekkel kiderült, hogy egyetlen másik ismert objektum rendelkezik körösödött tág pályával (HD181068), azonban abban a rendszerben a tág pályán egy vörös óriás csillag kering, amely az általa okozott árapályerők, illetve tömegátadás vagy tömegvesztés jó magyarázattal szolgálhat a körösödésre. A TIC 278825952 esetében azonban a tág pályán egy a szoros kettős tagjainál is kisebb törpecsillag kering, így ebben a rendszerben nem várhatóak a HD181068 esetében felsorolt hatások. Mivel nem találtunk olyan fizikai effektust, amely magyarázattal szolgálhatna a TIC278825952 tág pályájának köralakjára, így feltételeztük, hogy a rendszer már eleve ilyen formában alakulhatott ki (Mitnyan és mtsai 2020, MNRAS, 498, 6034 – Mitnyan, Borkovits).

Ezen felül, nemzetközi együttműködésben két, szintén a TESS űrtávcső által frissen felfedezett, két-két fedési kettőscsillag alkotta, úgynevezett duplán fedő hierarchikus négyes csillagrendszer, a valószínűleg nagyon fiatal csillagok alkotta TIC 278956474 (Rowden és mtsai, 2020, AJ, 160, 76), valamint a fényes, a szabad szemes láthatóság határán lévő, és korábban „közönséges” fedési kettőscsillagként ismert BG Indi (Borkovits és mtsai, 2021, MNRAS, 503, 3759) átfogó analízisét is elvégeztük. Továbbá, részt vettünk annak a kutatócsoportnak a munkájában is, amely a TESS űrtávcső megfigyelései alapján azonosította az első ismert, három fedési kettőscsillag alkotta hierarchikus hatos csillagrendszert, az Eridanus csillagképben található TIC 168789840 jelű objektumot (Powell és mtsai, 2021, AJ, 161, 162 – Borkovits).

 

1. ábra: A TIC 209409435 triplán fedő hierarchikus hármas csillag méretarányos pályája „felülnézetből.” Az 5,72 napos keringési idejű, belső fedési kettőscsillag két komponense a Ba, illetve Bb jelű pályán kering egymás körül, s ugyanakkor 121,8 napos periódussal keringenek a hármas rendszer tömegközéppontja körül is, amely tömegközéppont körül a harmadik, külső, A jelű csillag a zölddel jelölt pályán kering. A nyíl a Föld irányába mutat, és a megvastagított pályaívek azokat a szakaszokat jelölik, amelyeket a három csillag éppen befutott a TESS űrtávcső által megfigyelt két extra fedési esemény során.

 

Szupernóvák

 

Munkatársaink az év során több űrtávcsöves és földi nagytávcsöves észlelési program (HST, Gemini, VLT, JWST) pályázati konzorciumába kaptak meghívást; a JWST kapcsán kiemelkedően sok (6 db) beadott távcsőidő-pályázatban vagyunk érdekeltek. Utóbbiak közül egynek Szalai T. társ-témavezetője (co-PI), míg Barna B. egy beadott VLT-s pályázatot vezet. A 2020-as év során elbírált pályázatok közül egy lett sikeres, egy amerika-koreai-európai konzorcium –Szalai T. közreműködésével – a 8,1 méteres Északi Gemini-távcsővel végezhet közeli-infravörös spektroszkópiai észleléseket kollapszár szupernóvák környezetében zajló molekula- és porképződés nyomon követésére.

            A futó űrtávcsöves programok közül az egyik legizgalmasabb egy ún. Ibn jelű (azaz hidrogénmentes, de héliumban gazdag, sűrű csillagkörüli anyagba berobbanó) szupernóva HST-s UV-spektroszkópiája, amelynek révén mind a csillagkörül anyagot (circumstellar matter, CSM), mind a robbanást követően lezajló elemkeletkezést vizsgálni lehet. Az O.D. Fox (STScI) vezetésével működő konzorcium Szalai T. javaslatára végül az SN 2020nxt jelű objektumot választotta ki célpontnak, és a tervezett méréseket is sikerült elvégezni. Megjelenésre került egy szakcikk az SN 2005ip jelű, IIn típusú (a sűrű, H-gazdag CSM-mel kölcsönható) szupernóva csaknem 15(!) év hosszúságú, különböző földi (Keck, MMT) és űrtávcsövek (HST, Spitzer, Chandra) adatsorainak elemzéséről (Fox O.D., ... Szalai T. és mtsaik, 2020, MNRAS, 498, 517). A 2019-ben az M74 galaxisban felbukkant, különleges, AT2019krl jelű tranziens (amelyet feltehetően egy nagy tömegű, fényes kék óriáscsillag extrém anyagkidobódása, esetleg két csillag összeolvadása okozhatott) infravörös és optikai adataira épülő kézirat is beküldésre került az ApJ folyóiratba (Andrews J. E., ... Szalai T. és mtsaik).

            Több projekt keretében folytatódott az archív Spitzer-adatok feldolgozása és elemzése is. Folyamatban van egy, az utolsó körös Spitzer-észlelésekből előállított, hosszútávú infravörös szupernóva-adatsorok elemzésére épülő munka (Szalai T. és mtsai, beküldés előtt), egy korábbi észlelési program révén az ultrafényes infravörös galaxisokban (ULIRG) optikai tartományban nem megfigyelhető szupernóvák kimutatását célzó munka (Fox O.D., ... Szalai T. és mtsaik, beküldés előtt), valamint a 2017eaw jelű, közeli- és közép-infravörös tartományban egyaránt nyomon követett II-P szupernóva újabb elemzéséről szóló tanulmány írása (Rho J., ... Szalai T. és mtsaik, beküldés előtt) is. A Magyar Tudomány 2020. júliusi, csillagászati tematikájú számában helyet kapott Szalai T. a Spitzer-űrtávcső küldetéséről szóló cikke.

            Csak hazai közreműködéssel készült szakcikkek is jelentek meg, ill. kerültek beadásra szupernóvás témakörben. Szegedi, bajai és budapesti csillagászok piszkéstetői és bajai fotometriai adatsorokból előállított fénygörbék modellezése révén tanulmányozták egy, az átlagosnál halványabb II-P típusú szupernóva robbanását és a szülőcsillag tulajdonságait (Jäger Z., Vinkó J. és mtsaik, 2020, MNRAS, 496, 3725). Zsíros Sz., Szalai T. és Nagy A. pedig a jól ismert SN 1993J  eddig publikálatlan infravörös adatsoraiból kimutatható porképződést, valamint az objektum környezetében lévő, közepesen sűrű csillagkörüli anyagot vizsgálta (utóbbit a több év hosszúságú fénygörbék modellezése alapján). Zsíros Sz. az eredményekről egy marseille-i szervezésű, online konferencián is beszámolt (poszterprezentáció formájában). Nagy A. folytatta a szupernóva-fénygörbék nagy mintán, saját fejlesztésű kóddal történő modellezését is.

             Barna B. vezetésével sikeresen folytatódtak a termonukleáris csillagrobbanások vizsgálatát célzó programok is. Kollégánk vezetésével, németországi kutatók közreműködésével beküldésre került egy, normál Ia szupernóvák UV-színképeiben kimutatható fluxushiány lehetséges okait vizsgáló tanulmány. Emellett elfogadták a közelinek számító, különleges (Iax típusú) SN 2019muj szupernóva színkép-modellezésének eredményeit taglaló, szintén nemzetközi koprodukcióban készült szakcikket (Barna B., Szalai T. és mtsaik, 2021, MNRAS, 501, 1078) is. További Iax típusú objektumok (pl. az SN 2014dt) folyamatban lévő vizsgálataiban is fontos szerepet játszunk (Johansson J., ... Szalai T., Barna B. és mtsaik, beküldés előtt; Camacho-Neves Y., ... Barna B. és mtsaik, beküldés előtt).

            A szegedi-bajai szupernóva-kutatás történetének eddigi talán legfontosabb mozzanataként 2020 márciusában megérkezett a Bajai Obszervatóriumba a Piszkés-tetőn lévő 80 cm-s RC-távcső "ikertestvére". A járványhelyzet miatt ugyan a beüzemelés és a tudományos munka előkészítésének lépései kisebb-nagyobb csúszásokat szenvedtek, de őszre megérkezett a mérések kivitelezésére és az adatok tárolására szolgáló szerver, és végül (2021 februárjában) elindulhatott az elsősorban tranziens jelenségek fotometriai követését célzó tudományos program (a bajai állomány, valamint Vinkó J. és Székely P., Bánhidi Dominik hallgatónk, illetve CSFK-s kollégáink – elsősorban Pál András –  hathatós közreműködésével).

 

Gravitációelméleti kutatások
 

A LIGO Tudományos Kollaboráció által eddig észlelt 50 gravitációs hullám forrása minden esetben fekete lyukakból vagy neutroncsillagokból álló kettős rendszer volt. Az asztrofizikában azonban ismertek más típusú kompakt objektumok is, mint a bozoncsillag vagy a gravacsillag. Előbbi a szokásos, fermionokból álló égitestekkel ellentétben bozonokból áll (pl. a sötét anyag jelölt axionokból). Utóbbi kívülről hasonló a fekete lyukhoz, de belsejében de Sitter vákuum található, amit egy vékony anyaghártya határol. A négyféle kompakt égitest jelentősen különbözik tömeg-kvadrupól paraméterében.

Gergely Á. L., Keresztes Z. és Tápai Márton a Physical Review D folyóiratban megjelent munkájukban [Phys. Rev. D 103, 084024 (2021)] kidolgozták a fekete lyuk, neutroncsillag, bozoncsillag vagy gravacsillag komponensekkel rendelkező kettős rendszerek szekuláris (jelentős számú pályára átlagolt) dinamikáját excentrikus pályákon, második posztnewtoni rendig, a spin és kvadrupól-effektusok figyelembevételével.

            Új effektusokat találtak a spin vektorok dinamikájában, amelyeket a kvadrupól-paraméter okoz, így ezek előfordulása a kettős komponenseinek természetétől függ. Ilyen a kisebbik spin irányának vándorlása az egyik pólustól a másikig (flip-flop jelenség) jelentős kvadrupól-deformációval rendelkező nagyobb spinű neutroncsillag esetén, vagy a két spin precessziós sebességének váltakozó sorrendje fekete lyuk kettős vagy feketelyuk-gravacsillag kettős esetén.

Egy másik munkában [Phys. Rev. D 103, 084025 (2021)] Keresztes Z. és Gergely Á. L. a kettős rendszerben keringő fekete lyukak, neutroncsillagok, bozoncsillagok vagy gravacsillagok egyensúlyi spin konfigurációinak lineáris stabilitását vizsgálta. Kollineáris konfigurációkban (ha a spinek párhuzamosak a pálya-impulzusmomentummal) az egyformán irányított spinek általában stabilak. Az ellentétes irányítottságúak esetén azonban, a neutroncsillagokból, bozoncsillagokból vagy gravacsillagokból álló rendszerekben a bespirálozás során a stabil konfigurációt instabil, majd újból stabil konfiguráció követi. Megállapították a stabilitási tartományokat a koplanáris egyensúlyi konfigurációk esetén is (amikor a két spin és a pálya-impulzusmomentum egy síkba esik), elemezve, hogyan függ a stabilitás a kompakt égitest jellegétől.

A sötét anyag és sötét energia magyarázatának szükségessége miatt a gravitáció jellemzésére használt metrikus tenzort szokás egy vagy több skalármezővel is kiegészíteni. A skalármező szerepet játszik a korai univerzumbeli inflációs mechanizmusokban, illetve jelenléte szükségszerűnek tűnik a kvantumgravitációs elméletek alacsony energiájú esetének vizsgálatakor is. A stabilitási kritériumoknak eleget tevő, valamint a megfigyelésekkel való összevetés próbáit kiálló skalár-tenzor gravitációelméletek az Einstein-féle gravitációelmélettől (a) gyorsuló tágulást lehetővé tevő, (b) Vainshtein-mechanizmust biztosító (Naprendszer-tesztek érvényességét garantáló) és (c) változó gravitációs „állandót” megengedő módosításokat tartalmaznak.

Nagy C., Keresztes Z. és Gergely Á. L. levezette az (a) és (c) módosításokat tartalmazó, ún. nemminimálisan csatolt k-esszencia elméletekben a gömbszimmetrikus, sztatikus megoldásokat megadó egyenleteket effektív térelméleti módszerrel, a téridő nemmerőleges 2+1+1 felbontását alkalmazva. Az egyenleteket sikerült megoldaniuk néhány partikuláris esetben. Az irodalomban nem ismert, új típusú „hajas” feketelyuk-megoldásokat, homogén kozmológiai típusú téridőket és csupasz szingularitásokat találtak. Ezt a munkát a Physical Review D folyóirat fogadta el publikálásra.

A CANTATA kollaboráció néhány résztvevője átfogó monográfiát készített (Modified Gravity and Cosmology: An update by the CANTATA Network), amely könyv alakban jelenik meg a Springer kiadó gondozásában. A monográfia 26., gravitációs lencsézésről szóló fejezete Gergely Á. L. munkája.

Fekecs B. és Gergely Á. L. részt vett a LIGO Tudományos Kollaboráció adatelemzési munkájában. Gergely Á. L. a Quantum Gravity Phenomenology in the Multi Messenger Approach kollaboráció által készített monográfiának a feketelyuk- és más kompakt kettősökről szóló fejezetét írta meg. Keresztes Z. előadást tartott a LISA-konferencián.

 

Interdiszciplináris kutatások és fejlesztések

 

            Az időszak legjelentősebb műszerfejlesztési eseménye a GINOP pályázat (ld. lentebb) részeként beszerzett és Bajára telepített új 80 cm-es Ritchey-Chrétien rendszerű, direkt meghajtású altazimutális villás szerelésű távcső (2. ábra). Az f/8 fényerejű optikai rendszernek két Nasmyth fókusza van, mindkettő látómező forgató berendezéssel van felszerelve. Egy képsík-korrektor, és egy 0,84x fókusz reduktor optika egészíti még ki az arzenált. Az egyik fókuszba a távcső letelepítésekor egy Fingerlakes Instruments ProLine PL23042-1-BI folyadékhűtéses CCD kamera került, a hozzá tartozó FLI CFW-5-7 szűrőváltó egységgel együtt, amelyben 50x50 mm méretű SLOAN u, g, r, i, z, és Johnson-Bessell-féle B és V szűrők találhatóak. A távcső letelepítése még éppen a COVID-19 járvány miatti lezárás előtti napokban (2020. március 5.) történhetett meg. A sok alrendszer (hűtő és folyadék-cirkulációs egység, szünetmentes táp, all sky és műszer kontroll kamera, központi szerver számítógép, és a mindezeknek otthont adó rack szekrény) összeszerelése, elrendezése, rendszerbe integrálása és finomhangolása még hónapokat vett igénybe. Ősztől azonban folyamatosan működik, a szegedi és bajai kollektíva az eredeti terveknek megfelelően összeállított és napra készen tartott célpont-lista szerinti tranziens objektumok észlelését végzi szinte minden, akár csak részben derült, észlelésre alkalmas éjszakán. 2021 tavaszán a másik fókusz platformra felszereltük az SZTE kis- és közepes felbontású SBIG spektrográfját, amivel azonnal meg is kezdtük a próbafelvételek készítését.

 

2.     ábra: Ritkán látható, bizarr látvány: távcső a levegőben… A hazai távcsőállomány legújabb kori fejlesztési hullámának harmadik tagja érkezik „az égből”

 

            A közeli világűr tanulmányozásának kísérleteit folytattuk a pandémia időszaka alatt is: összesen 4 ballon indításunk volt 2020-ban: Stratolab-11 (január 18), Damball-5 és Stratolab-12 iker-repülés (június 27), Damball-6 (augusztus 28), és Stratolab-13 (november 6). A Stratolab-11 és -13 során a fő fedélzeti műszer egy sugárzásmérő volt, a Damball-5-ön öt komponensű por koncentráció mérő. A Damball-6 „látvány-indítás” volt, megadott, tervezett helyszínről (Csongrád, Kőrös-torok, a Rádióamatőrök Országos Találkozója részeként), csak olyan telemetriai eszközöket szállított, amit nem volt baj elveszteni. Megemlítendő, hogy a Damball-5/Stratolab-12 iker-repülés későbbi speciális, egyidejű tudományos méréseket kb. 200 km bázistávolságon megcélzó hasonló repülések első próbája volt, amiben a Bakonyi Csillagászati Egyesület amatőr ballonozói voltak partnereink. A szélesebb média-érdeklődést jegyző iker repülés hasznos terhei ez alkalommal külön fantázianevet is viseltek: Hunor volt a Bakonyból indított ballon neve, Magor pedig az SZTE Bajai Obszervatórium által indított. Az iker-indítások két, teljesen azonos radiométer egyidejű reptetését fogják szolgálni 2021-22 során, az Újvidéki Egyetem fizikusaival közös kutatási program keretében – amit viszont sajnos a karantén időszak idején szüneteltetni kényszerült a szerb partner.

            A Baján felállított TLE optikai észlelőrendszerrel 2020 nyarán júniustól október végéig összesen 377 elektromos eredetű felsőlégköri fényjelenséget sikerült észlelni Közép-, és Dél-Európa fölött. A megfigyelések előfeldolgozásából kapott eredményeket (időpont, típus besorolás, becsült megjelenési hely) az előző évekhez hasonlóan rendszeresen regisztráltuk az EuroSprite adatbázisban, valamint feltöltöttük az ASIM (Atmosphere-Space Interactions Monitor, https://directory.eoportal.org/web/eoportal/satellite-missions/i/iss-asim) adatközpontba (https://asdc.space.dtu.dk) is. Az ASIM a légkör különböző tartományai közötti elektrodinamikai csatolási folyamatok rendszerének feltérképezését és megértését segíti. A világűrbeli észleléseket kiegészítő földi megfigyelések részét képezik a bajai obszervatóriumban folyó észlelések is. Egyelőre nem sikerült egyidejű felszíni és űrbéli észlelést regisztrálni, az ASIM küldetése és vele együtt a földfelszíni kiegészítő megfigyelések azonban folytatódnak és a bajai mérőállomás 2020-ban Magyarországról egyedüli észlelőhelyként vesz részt a programban.

A bajai felsőlégköri optikai észlelésekre számítanak a második izraeli űrhajós részvételével 2022 elejére tervezett, már jóváhagyott űrprogramban is. Ennek során az asztronauták az atmoszféra aktív zivatarok fölötti tartományáról készítenének fotó illetve videó sorozatot a nemzetközi űrállomásról. A küldetés kiegészítheti az ASIM nadír irányú észleléseit, valamint kihasználja az ISS adottságait és az űrhajósok által biztosított rugalmasságot az aktív tartományok megfigyelésére. A program sikerességét valószínűsítik a hasonló koncepcióban zajló korábbi eredményes küldetések, amelyekhez több új eredmény is köthető az elektromos eredetű légköri fényjelenségekkel kapcsolatban. További bizakodásra ad okot, hogy a nadír irányú észlelésekhez képest a peremirányú észlelések (’limb view’) nagyobb lefedettséget biztosítanak, amit a korábbi, ilyen koncepcióban folytatott észlelések egyértelműen igazolnak. A téma szakmai vezetője Dr. Bór József (ELKH Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet, Sopron).

 

                                                   Pályázatok, díjak

 

A kutatásaink végzéséhez kapcsolódó kiadásokat (bérek, szakmai utak, eszközbeszerzések) különféle pályázatok segítségével tudjuk fedezni: GINOP 2.3.2-15-2016-00033 („Tranziens asztrofizikai objektumok”, témavezető: Vinkó J., 2017-2020, 687 MFt), KH130372 („Különleges fedési változócsillagok keresése és vizsgálata a TESS űrtávcső mérési adatsorai alapján”, témavezető: Borkovits T., 2018-2020, 19 MFt), K123996 („Gravitációs hullámok és forrásaik az általánosított gravitációelméletek erős tér tartományaiban”, témavezető: Gergely Á. L., 2017-2021, 30 MFt). 2020 decemberében a szupernóva-kutatások terén két új NKFIH/OTKA támogatású programunk is elindult: Szalai T. vezetésével egy fiatal kutatói vezetésű kutatócsoporti pályázat (FK134432, 2020-2024, 40 MFt), illetve Nagy A. egyéni posztdoktori pályázata (PD134434, 2020-2023, 24 MFt).

A 2020/21-es tanévre hallgatóink (Hegedűs Viola), doktoranduszaink (Nagy C., Zsíros Sz.) és munkatársaink (Keresztes Z., Szalai T.) közül többen is elnyerték az Új Nemzeti Kiválósági Program támogatását. Szalai T. három évre elnyerte az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíját. 2021. március 15. alkalmából kiosztott állami elismerések sorában Hegedüs Tibor kollégánkat a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

 

Oktatás, ismeretterjesztés

 

               A 3 éves fizika alapszakon (BSc) belül a csillagász specializáción tanítunk csillagászatot. A 2 éves csillagász mesterszak (MSc) mellett a fizikus mesterszakon belül a csillagászat és az asztrofizika modulban is számos tantárgyat oktatunk. A fizikatanároknak a „Csillagászati megfigyelések, a „Fizika a társtudományokban” és a „Modern fizika 1.” kurzusokon is tanítunk csillagászatot. A bajai kutatók az SZTE csillagász képzésében égi mechanika, kettőscsillagok, és műszertechnika tárgyak oktatásával, nyári gyakorlatok és szakdolgozatok témavezetésével vesznek részt, valamint az ELTE Csillagászati Tanszékén és a PTE Fizikai Intézetében is tartanak MSc/PhD-s szabadon választható kurzust a hierarchikus többes csillagrendszerek témakörében, illetve SZTE-s és ELTE-s PhD hallgatók témavezetését is ellátják. 

            2020-ban 5 fő csillagász mesterszakos hallgatónk volt. 5 BSc szakdolgozat és 5 TDK dolgozat született csillagászati és gravitációelméleti témakörökben.

A bajai és a szegedi csillagászok (az MCSE-vel és az ELTE GAO-val közösen) immár 12. alkalommal együtt rendeztek középiskolások számára országos csillagászati diákvetélkedőt, amely 2011 óta egyben a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpia (IOAA) magyar csapatának válogatója is. A 2020. évi országos döntőt még épp a járvány elleni védekezés miatti lezárások előtti napokban sikerült megrendezni: március 5-6-án, Szombathelyen, az ELTE Savaria Egyetemi Központjában. A válogatott keret tagjai számára a COVID korlátozások alatt csak online módon tudtunk továbbképzéseket tartani – erről egyetlen kivétel volt: a nyári edzőtábor, amit valódi jelenléttel sikerült lebonyolítani (Tarján, 2020. július 13-19.). Az új, 2020/21-es tanév újraindult válogatóversenyének három iskolai fordulóját – az iskolák és a diákok pozitív hozzáállásának-, és a szerencsésen alakult aktuális korlátozó rendelkezéseknek köszönhetően a szokásos módon sikerült lebonyolítani – a járvány hatásai „mindössze” abban nyilvánultak meg, hogy néhány karanténba került diák nem tudott megjelenni az iskolai fordulók valamelyikén. A kiválogatott nemzeti keret tagjainak felkészítése a pandémia miatt javarészt csak online módon történt, és maga a nemzetközi olimpia is végül online módon, a korábbi IOAA szabályrendszertől eltérően zajlott le novemberben. Ezen legjobbjaink 4 ezüst és 3 bronz érmet, valamint 2 dícséretet szereztek.

A koronavírus járvány miatt sajnos a szokásosnál jóval kevesebb ismeretterjesztő munkát tudtunk végezni. Kiemelendő a nagyobb jelentőségű programjaink sorában a Bajai Obszervatórium szokásos nyílt bemutatóestje, a „Ki a városból!” (augusztus 15.), amelyen kb. 120 látogató vett részt a nyári járványügyi enyhítéseknek köszönhetően. Szeptember 16-án a Türr DSE szervezésében kb. 50 fős (diák+tanár) csoportot vezettünk a már jól kialakult koreográfia szerinti éjszakai sétára a tervezett illancsi csillagpark területére, amely ez alkalommal is sikeres távcsöves bemutatóval és csillagkép-tanítással zárult.

A Szegedi Csillagvizsgáló honlapján (http://astro.u-szeged.hu), a Bajai Obszervatórium honlapján (http://www.bajaobs.hu), illetve a közösségi médiában (https://www.facebook.com/csillagvizsgaloszeged, https://www.facebook.com/CsillagvizsgaloBaja) bemutatóhelyeink programjai és hírei elérhetők.

A szerzők köszönetüket fejezik ki az alábbi kollégáknak a beszámoló szövegéhez való hozzájárulásukért: Bíró Imre Barna, Borkovits Tamás, Bókon András, Bór József, Czavalinga Donát, Gergely Árpád László, Mitnyan Tibor, Szalai Tamás, Székely Péter, Vinkó József.

 

(Meteor csillagászati évkönyv 2022, Magyar Csillagászati Egyesület, Bp. 2021)