A brnoi N. Copernicus Obszervatórium és Planetárium nagy hagyományokkal bír a változós konferenciák szervezésében. A Meteor hasábjain immáron hét évvel ezelõtt szerepelt a cseh amatõrcsillagászat eme fellegvára (Meteor 1995/2), akkor is egy változós találkozó kapcsán. Jelen írásommal a 2001. november 8. és 11. között megtartott "International Conference on Variable Star Research" címû rendezvényrõl szeretnék megemlékezni, ahol jómagam egy ötfõs magyar "különítmény" tagjaként tudtam részt venni. A csapat vezetõje Hegedüs Tibor, a bajai obszervatórium vezetõje volt, mellette pedig Borkovits Tamás (szintén Bajáról), Csizmadia Szilárd (MTA CSKI), illetve Szegedrõl még diplomamunkásom, Derekas Aliz, ötödéves csillagász hallgató alkotta a vezetõnk által virtuóz sofõrként végigvezetett kisbusz utasközönségét.

Rendkívül ambíciózus tervekkel indultunk neki az útnak szerdán, november 7-én: a brnoi konferencia elõtt röptében még a Prága melletti ondrejovi obszervatóriumot is meg kívántuk látogatni, ami elõre egy igen zsúfolt november 8-át sugallt. Éppen ezért nem rögtön Csehországot tûztük ki célul, hanem szerda este csak a szlovákiai Légig jutottunk el, ahol a helyi amatõrcsillagászok vendégszeretetét élvezve töltöttük az éjszakát. Másnap reggel indultunk a kb. 300 kilométerre levõ Ondrejovba, miközben Brnora is vethettünk pár pillantást az autópályán való elszáguldás alatt.

Ondrejovba kora délután érkeztünk meg, ahol is egy erõsen kihalt intézetet találtunk a szeles õszi idõjárás csapásai alatt. Vendéglátónk Lenka Sarounova, félig amatõr, félig profi csillagász volt, aki lelkesen végigvezetett minket Csehország legnagyobb csillagászati intézményén. Itt található az ország legnagyobb távcsöve, egy Zeiss 2 m-es Cassegrain-távcsõ, amit kizárólag spektroszkópiai megfigyelésekre használnak. Emellett benéztünk a 60 cm-es távcsõ kupolájába is, ami az egyik legtöbbet idézett mûszer a Meteor Üstökös híreiben: ezzel a mûszerrel rendszeresen rengeteg kisbolygó- és üstökös-megfigyelés születik. Mint kiderült, a cseh csillagászok is erõsen megszenvedték a rendszerváltást követõen átstruktúrálódó tudományfinanszírozás hullámvölgyeit. Ritkán tudják fejleszteni mûszereiket, a szakmából pedig sok fiatal eltávozott a szûkös anyagi lehetõségek miatt.

Rövid látogatásunkat követõen azonnal visszaindultunk Brnoba, ahol ez idõ alatt meg is nyílt a konferencia. Így aztán, mikor este 8 körül megérkeztünk a konferencia helyszínére, a Copernicus Obszervatóriumhoz és Planetáriumhoz, az elsõ két elõadáson már túl is jutottunk. Másnap, azaz péntek reggeltõl vasárnap délig azonban teljes erõbevetéssel követtük a konferencia eseményeit, melyek minden nap reggel 9-tõl este 6-ig tartottak.

A négy nap eseményeit végig áthatotta egy érdekes kettõsség: habár a résztvevõk durván fele-fele arányban voltak amatõrök, illetve profi csillagászok (amatõrbõl talán kicsit több is volt), az elõadásokat szinte kizárólag profi csillagászok tartották. Mivel valóban nemzetközire sikeredett a konferencia, az elõadások nyelve végig angol volt, de ez megfigyeléseim szerint még a középiskolás korosztályba tartozó helyi amatõrök számára sem jelentett komoly problémát. Jórészt kelet-európaiak jöttek el (Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna, Magyarország), de volt néhány német, török és görög résztvevõ is, míg a legtávolabbi vidékeket Jaime García képviselte, aki Argentínából érkezett.

A szakmai program pontjai részben az elõadásokból, részben a konferencia alatt végig kifüggesztett poszterekbõl álltak. Három fõ téma köré összpontosultak az események. A pénteki program a fedési kettõscsillagok vizsgálatait járta körbe. Megtudhattuk, milyen új fizikai jelenségekre derülhet fény a mikromagnitúdós pontosságú fotometriai mérésekbõl (melyek már nincsenek is olyan messze), illetve érdekes szintézisként áttekintést kaptunk a fedési kettõscsillagok pulzáló komponenseinek jelentõségérõl. A periódusváltozások kapcsán az O-C diagramok értelmezési nehézségei kerültek terítékre, illetve néhány érdekes rendszer új megfigyeléseit ismerhettük meg. Szombaton a "nyugodt" fedési kettõsök helyett igazi ínyencfalatokra került sor, jelesül a kataklizmikus változócsillagok néhány viselt dolgára. Különösen hasznos volt a szimbiotikus változócsillagok áttekintése a téma egy vezetõ nemzetközi egyéniségétõl, a varsói Jelena Mikolajewska-tól. Vasárnap délelõtt a vörös óriáscsillagokkal kapcsolatos elõadások hangzottak el, részben fotometriai, részben spektroszkópiai eredményekre támaszkodva. A párhuzamosan kiállított poszterek szintén ezen témák köré csoportosultak.

A magyar csapat is aktívan kivette részét az eseményekbõl. Hegedüs Tibor a fedési kettõscsillagok másodrendû fotometriai effektusairól tartott egy részletes áttekintõ elõadást, valamint egy poszteren ismertette a bajai obszervatórium és a pécsi egyetem együttmûködésében épített spektrográf elsõ eredményeit. Csizmadia Szilárd a V861 Herculis W UMa-csillag fotometriai vizsgálatait mutatta be, saját piszkéstetõi méréseire alapozva. Borkovits Tamás a DL Cygni fedési kettõssel kapcsolatos új eredményeket, illetve néhány fedési kettõs O-C diagramjához fûzõtt megjegyzéseit ismertette két poszteren. Derekas Aliz néhány nagyamplitúdójú delta Scuti csillag periódusváltozását mutatta be egy poszteren, részben irodalmi, részben saját mérések alapján. Jómagam egy áttekintõ elõadást tartottam az amatõrcsillagászok szerepérõl a modern változócsillagászati kutatásokban, különös hangsúllyal a hosszú periódusú változócsillagokkal (mirák, félszabályos változók) kapcsolatban. Emellett osztrák és cseh társszerzõkkel együtt egy poszteren beszámoltam néhány hosszú periódusú változócsillag vizuális és fotoelektromos adatainak összehasonlításáról (l. ezen írás után).

A szervezõk természetesen gondoltak a résztvevõk lelki épülésére is. Így egyik este fúvós koncerttel kedveskedtek a planetárium kupolájában, másnap pedig végiglátogattunk néhány helyi nevezetességet, pl. Gregor Mendel, a genetika atyja múzeumát. Szerencsére emellett is tudtunk idõt szakítani a várossal való ismerkedésre, ami csakis a legpozitívabb jelzõkkel illethetõ. Brno óvárosa lenyûgözõ, egy-egy esti séta csodálatos felüdülést jelentett.

Szombaton estére kiderült az idõ, amikor betekintést nyerhettem a helyi, rendkívül aktív Meduza csoport észlelõi aktivitásába. A planetárium fõ kupolája mellett több kisebb kupolában vannak a távcsövek (a legnagyobb egy 40 cm-es Newton, CCD kamerával), illetve egy letolható tetõ alatt egy 15 cm-es refraktor is található. Nagy észlelõterasz is segíti a megfigyeléseket. Mivel az intézmény egy domb tetején, egy nagy park közepén épült, valamint jó 300 méteres körzetben egyetlen közvetlen fényforrás sincs, meglepõen jó ég borult a fejünk fölé. Petr Sobotka-val, a Meduza csoport vezetõjével már napközben egyeztettem, hogy derült éjszaka esetén meglátogathatom az észlelõkkel teli tetõteraszt. A sötét lépcsõn feljutva kellemes meglepetés ért: a hazai intézményeinkben megszokottakkal ellentétben több tucat aktívan észlelõ amatõrcsillagászra leltem! Legtöbben vizuálisan változóztak, de voltak, akik bolygóztak, mély-egeztek, üstökösöztek, CCD-ztek. A megfigyeléseket tucatnyi mûszer segítette, legfeltûnõbben a 15 cm-es refraktor (l. ábránk). Utalván némi észlelési hajlandóságra, Petr Sobotka azonnal félrehívott egy üres sarokba, ahol egy 10x60-as binokulár állt egy állványon, majd visszatért okulárjához. Mivel észlelõlámpám nem volt, ezért a velem levõ Alizt kértem meg, hogy egy világosabb sarokban írja fel fénybecsléseimet. Huszadik becslésem körül jött vissza Petr Sobotka, aki kiváncsian rákérdezett, hogy mit is csinálunk tulajdonképpen. Kiderült, hogy a Magyarországon kizárólagosan használt közvetlen becslés technikáját szinte nem is ismerik, a Meduza észlelõi szinte mind Argelander-féle módszerrel észlelnek. Ennek megfelelõen nem is tizedmagnitúdóra kerekített fényesség-adatokat jegyeznek le, hanem skálafokozatokat, illetve összahasonlító csillagok azonosítóit. Az adatok magnitúdóra való redukálását már a Meduza adatgyûjtõje teszi meg. Ezután hosszasan elbeszélgettünk a két módszerrõl, általában a nemzetközi változós szervezetek munkájáról, illetve egyéb közös, ég alatti dolgainkról. Az is kiderült, hogy az 1995 óta nagyon aktív Meduza csoport (ma már évente száznál több észlelõtõl 40 ezer feletti észlelést kapnak, gyakorlatilag csak Csehország és Szlovákia területérõl) létrejöttében és észlelõ profiljának kialakításában szakcsoportunknak is fontos szerep jutott. 1994 novemberében ugyanis ottjártamkor ott hagytam kb. 10 darabot a Változócsillagok fénygörbéi 1988-1992 c. kiadványunkból. Petr akkortájt végezte középiskolai tanulmányait, és ebbõl a füzetbõl állította össze a Meduza csoport elsõ észlelõi programját. Így nem meglepõ, hogy a mirák és félszabályos változók különösen nagy hangsúllyal szerepelnek megfigyeléseikben!

Vasárnapra a délutáni hazaindulás maradt, valamint némi izgalmakkal fûszerezett eljutás a Nyugati pályaudvarról induló utolsó esti vonathoz. A négy nap eseményei rendkívül pozitív hatásúak voltak, így mindenkinek csak ajánlani tudom a jövõben megszervezett brnoi konferenciákat. Az elhangzott elõadások és bemutatott poszterek anyagai külön kiadványban fognak az idei év során megjelenni, ami minden bizonnyal hasznosan forgatható olvasmánya lesz mind a profi, mind az amatõr olvasóknak.

Kiss László