Egy nemzetközi kutatócsoport - melynek vezetői Dr. Jean-Philippe Beaulieu (Institut d'Astrophysique de Paris) és Dr. Martin Dominik (University of St Andrews) - májustól egy világméretű távcsőhálózat segítségével folytatja majd az exobolygók keresését.

Reményeik szerint közvetlen bizonyítékokat találnak majd arra, hogy Napunkon kívül más csillagok körül is keringenek Föld-méretű bolygók; s ami eddig még nem sikerült a csillagászoknak. A PLANET (Probing Lensing Anomalies NETwork - vagyis a lencsejelenségekben fellépő anomáliákat vizsgáló hálózat) elnevezésű projektet az egyik vezető kutató, Dr. Dominik mutatta be a Brit Királyi Csillagászati Társaság konferenciáján.

A jelenlegi tudományos eredmények azt támasztják alá, hogy van alapja az idegen világokban esetlegesen létező élet utáni kutatásoknak. A csillagok radiális sebességében a bolygók hatására bekövetkező apró változások mérésével eddig már több, mint 100 exobolygót fedeztek fel a tudósok (a cikk írásakor pontosan 120 exoplanétát ismerünk - a fordító megj.), ezek azonban mind a Jupiterhez, ill. a Szaturnuszhoz hasonló gázóriások; ezeken a gigantikus gázbolygókon viszont a feltételek nem alkalmasak az élet megjelenésére.

Úgy tűnik, jelenleg egyetlen módszerrel van esély Földünkhöz hasonló planéták detektálására: ez az ún. "gravitációs mikrolencsék" vizsgálata. A mikrolencse-jelenség során egy csillag rövid ideig jóvel fényesebbé válik, mint amilyen valójában. A hirtelen felfényesedést egy másik csillagászati objektum okozza, ami elhalad a csillag és a földi megfigyelő között; az átvonuló égitest gravitációs mezeje ugyanis egy lencséhez hasonlóan változtatja meg a fénysugarak útját.

Ha az átvonuló objektum egy másik csillag, akkor az a fénygörbében egy jellegzetes, nagyjából egy hónapos jelet produkál. Ha a csillag körül bolygó kering, akkor annak hatására a felfényesedési görbére egy másik, apró - de szignifikáns - jel rakódik rá, amely Jupiter-méretű bolygó esetén néhány nap, Föld-méretű planéta esetén néhány óra hosszúságú lehet. Ennek bekövetkezésének esélye - a bolygó tömegétől függően - 1,5 %-tól akár 20 %-ig is terjedhet.

A PLANET program a mikrolencse-jelenségek nagyjából folyamatos, 24 órás, nagy pontosságú megfigyelését biztosítja; a világméretű távcsőhálózat segítégével pedig igen rövid - pár percnyi - intervallumok vizsgálata is lehetővé válik. A teleszkóphálózat gerincét a dánok 1,54 m-es, az ESO (Európai Déli Obszervatórium) La Silla-i (Chile) kötelékébe tartozó távcsöve, a Tasmánia szigetén lévő ausztrál Canopus Obszervatórium 1 m-es távcsöve, a Nyugat-Ausztráliában lévő, 0,6 m-es Perth távcső és az 1,5 m-es Boyden teleszkóp (Dél-Afrika) alkotja; ezek munkáját több más távcső is segíti.

A PLANET projekt tagjai információkat ill. a mikrolencse-kutatásból származó eredményeket osztanak meg a brit RoboNet hálózatban működő robottávcsövekkel: a 2 m-es Liverpool távcsővel (Kanári-szigetek), és két, szintén 2 m-es Faulkes távcsővel (ezek Hawaiin, ill. Ausztráliában vannak).

Az OGLE és a MOA programok - melyek többtízmillió csillagot vizsgálnak - révén megfigyelt, évi 500-700 mikrolencse-jelenség közül a PLANET program résztvevői kb. 75 eseményre koncentrálnak, amelyeknél a legvalószínűbb egy-egy bolygó hatásának kimutatása. "Ha ezen csillagoknak csupán a 20 %-a rendelkezik kísérővel, akkor három éven belül kb. 10-15 óriásbolygót és 1-2 Föld-szerű égitestet is kell, hogy találjunk" - mondta Dr. Dominik.

Mivel azonban a PLANET program keretein belül keresett "új Földek" akár 20 000 fényévre is lehetnek tőlünk, az esetleges kapcsolatfelvételre nincs túl sok esély.

Forrás: http://www.spaceflightnow.com/news/n0403/31planets/
Fordította: Szalai Tamás (I. éves csillagász)
2004.04.04.