Kanadai csillagászok bejelentették, hogy sikerült megtalálni az első bizonyítékot egy Naprendszerünkön kívüli bolygó mágneses terének létére, valamint egyúttal arra is, hogy egy planéta "fűti" a csillagát.

A hírt Evgenya Shkolnik PdD, Dr. Gordon Walker (University of British Columbia, Vancouver) és Dr. David Bohlender (National Research Council of Canada / Herzberg Institute for Astrophysics, Victoria) közölték.

Ez az eredmény fontos támpontként szolgálhat az óriásbolygó szerkezetének és kialakulásának megismerésében.

A három kutató a Naphoz hasonló HD 179949 jelű csillagot vizsgálta a hawaii Manua Kea hegyen lévő, 3,6 méteres Kanadai-Francia-Hawaii Távcsővel, valamint ennek nagyfelbontású spektrográfjával, a Gecko-val. A HD 179949 egy tőlünk kb. 90 fényévre, a Nyilas csillagkép déli felének irányában lévő, szabad szemmel nem látható csillag. A hozzá közel keringő bolygót Tinney, Butler, Marcy és munkatársaik fedezték fel 2000-ben (ez volt az Angol-Ausztrál Bolygókereső Program egyik első eredménye). A legalább 270 földtömegű, nagyjából Jupiter-méretű bolygó 3,093 nap alatt, kb. 600 ezer km/h-s sebességgel kerüli meg központi égitestjét. Ezek a rendkívül közel keringő, ún. "forró Jupiterek" a ma ismert exobolygók mintegy 20 %-át teszik ki.

A csillag kromoszféráját (a látható fotoszféra feletti vékony, forró réteg) az egyszeresen ionizált kálciumatomok által kibocsátott ultraibolya sugárzás tartományában vizsgálták. Az óriási mágneses viharok forró pontokat hoznak létre, melyek a spektrum ezen szegmensében világos foltokként látszanak. Egy ilyen, a HD 179949-en megfigyelt, tartós folt több mint egy évig (azaz 100-nál is több keringésen át) halad azonos sebességgel a 3 napos keringési idejű bolygóval! Úgy tűnik, mintha a csillagfolt csak kissé haladna előre a csillag felszínén, de mégis tartja a lépést a bolygóval. A legtöbb bizonyíték alapján a csillag túl lassan forog ahhoz, hogy a foltot ilyen gyors mozgásba hozza.

A folt vándorlásának legvalószínűbb magyarázata a bolygó mágneses tere és a csillag kromoszférája közötti kölcsönhatás, melyet Steve Saar (Center of Astrophysics) és Manfred Cuntz (University of Texas) már 2000-ben megjósolt. Mindenesetre ez az első utalás egy extraszoláris planéta körüli mágneses tér jelenlétére, és ezáltal többet tudhatunk meg a bolygó szerkezetéről és keletkezéséről egyaránt.

"Ha valóban egy csillag és bolygójának mágneses terei közötti kölcsönhatásnak vagyunk szemtanúi, akkor teljesen új szempontok alapján vizsgálhatjuk a közel keringő planéták természetét" - állítja Dr. Gordon Walker.

Ahhoz, hogy eldönthessük, vajon a mágneses kölcsönhatás átmeneti jellegű vagy tartós esemény-e, nyilvánvalóan több megfigyelésre van szükség. Ennek megfelelően a Chilében található, 8 m-es Gemini-South Telescope segítségével a hélium által kibocsátott infravörös sugárzás tartományában vizsgálják a csillag környezetét, hogy feltérképezzék a kromoszféra magasabb rétegeiben lévő foltokat.

A kutatómunkát a Kanadai Természettudományos és Mérnöki Kutatói Tanács, valamint a Nemzeti Kutatói Tanács támogatja.

Forrás: www.spaceflightnow.com/news/n0401/19planet

Fordította: Szalai Tamás (I. éves csillagász hallgató)
2004. január 21.