Az elhatározást, hogy visszahozzák a Comptont annak normális működése alatt, - még mielőtt egy újabb giroszkópja is elromlana - 2000 március 23-án hozta meg a NASA, egy az összes lehetőséget tartalmazó széleskörű tanulmány átvizsgálása után. A felmérés kimutatta, hogy lényegesen biztonságosabb az irányított visszatérést végrehajtani, mint más útját választani a szonda megsemmisítésének. "Arra törekedtünk a választás során hogy a legkisebb legyen a lakosság kockázata." - mondta Dr. Ed Weiler a NASA központjának munkatársa.

A Compton hajtóműrendszere már nem rendelkezik elegendő üzemanyaggal az űreszköz magasabb, hosszabb élettartamú pályára helyezésehez. Arra azonban elegendő, hogy a Compton fokozatosan letérjen a pályájáról és a Föld vékony légkörébe süllyedve, annak fékező hatásának segítségével biztonságosan megsemmíthető legyen. Ellenben sok más szondával, a 17 tonnás Compton túl nagy, hogy a visszatérés során teljesen elégjen a légkörben . Egy ellenőrizetlen légkörbelépés a pálya alatti területeket (28,5 fok északi és déli szélességeken) kitehetné a lehulló darabok által okozott veszélynek. Ezt már a műhold 1991 április 5-i felbocsátása előtt is tudták, a NASA már akkor tisztában volt azzal, hogy ellenőrzött pályán és lakatlan terület felett kell majd megsemmisíteni, de mivel eddig a műhold minden rendszere kifogástalanul működött és volt elegendő hajtóanyag a pályán tartásához az eredti 2-4 éves működés helyett 9 évig is lehetett működtetni. A Compton erőforrásai mára már csak a biztonságos megsemmisítésre elegendőek, így azt most meg is kell kezdeni. 
 

A repülésirányítók a hajtóművek keringési iránnyal ellentétes begyújtásával lassíttani fogják a szondát így az fokozatosan alacsonyabb pályára kerül, majd végül belép a légkörbe. Akkor 4 különálló begyújtással (kb napi egy) folytatják a pályakorrekciót. Ez után a Compton új pályája jól meghatározható lesz, és így a hajtóművek teljesítménye is pontosan kiértékelhető. Ami fontos mivel a tolóerő a hajtóanyag nyomásától függően változik, így a hajtóművek nem egyformán működnek a manőver alatt, mert a gyújtások fogyasztják a hajtóanyagot, amelynek ezáltal csökken a nyomása.

Előreláthatólag a szonda darabjai egy 25 km széles és 1540 km hosszú területen szóródnak szét. A terület közepe az egyenlítő mentén van körülbelül 4000 km-re keletre Hawaii-tól (a nyugati hosszúság 120. fokánál). A műhold nagy része elpárolog a légkörben, így a leérkező darabok kis, kb. borsó vagy homokszem méretűek lehetnek. Bár a Compton egyes részei titánból vannak, melyek várhatóan nagyobb darabokban érkeznek le.
 

A NASA nem tervezi június 1. előtt a szonda beléptetését a légkörbe. A biztonságos megsemmisítéshez vezető pályára állításhoz szükség van a megmaradt két giroszkópra, melyeket az eszköz irányítására használnak. Különleges óvatosságból a Compton mérnökei kifejleszettettek egy eljárást melyel a szonda a giroszkópok nélkül is irányítható, támaszként használva a légkörbelépés manőverei alatt arra az esetre, ha valami kiszámíthatatlan anomália lépne fel még működő giroszkópokkal. A Compton 4 tudományos műszere még mindíg működőképes állapotban van.

A Compton forradalmasította a nagyenergiájú csillagászatot. A távcső működése alatt több mint 400 gamma forrást fedezett fel, tízszer többet mint amennyit előtte ismertünk. Emellett több mint 2500 gamma felvillanást detektált; a Compton előtt csak kb. 300 volt ismert.
 

A CGRO küldetésével lezárul a gamma csillagászat egyik nagyon eredményes időszaka, de a NASA és más nemzetközi űrügynökségek már a jövő tervezésével foglalkoznak, hamarosan indulnak olyan programok (Swift, HETE-II) melyek folytatják a Compton munkáját. A CGRO volt a NASA második nagyméretű obszervatóriuma (hasonlóan nagyszabású program csak a Galileo volt előtte), a gamma csillagászatban hasonlóan nagy szerepe volt mint a látható tatrományban a HST-nek, vagy a röntgen tartományban a Chandrának.     -- Dolores Beasley Headquarters, Washington, DC (Phone: 202/358-1753) -- Nancy Neal Goddard Space Flight Center, Greenbelt, MD (Phone: 301/286-0039)