Mint arról már korábban is beszámoltunk, a Cassini űrszonda egyre jobban megközelíti a Jupitert, így páratlan közös megfigyelésekre adva lehetőséget a Galileo űrszondával. Eddig még soha nem vizsgáltak óriásbolygót egy időben két szondával.

A Galileo 1995. december 8-a óta kering a Jupiter körül és vizsgálja annak mágneses terét és holdrendszerét. Az eredetileg 2 évre tervezett programot sikerült 5 évesre meghosszabbítani és a rendes sugárterhelés 3-szorosát viselte el eddig.

Az egyik legfontosabb vizsgálat a napszél (a Napból kiáramló nagy sebességű töltött részecskék) hogyan ütközik a Jupiter magnetoszférájába és hogyan viselkedik ezután a mágneses tér hatására. Novemberben a Cassini az ütközés környékén fog tartózkodni, míg a Galileo a magnetoszférán belül. A Cassini a napszélben bekövetkező ingadozásokat fogja figyelni, a Galileo a magnetoszféra válaszát ezekre a változásokra. Az 5 éves kutatás alatt a Galileo rendszeresen mérte a magnetoszférában lévő részecskék sűrűségének változását, de eddig a kutatóknak nem volt alkalmuk összehasonlítani ezt a napszéllel. Ezek a mérések segítenek jobban megérteni a Föld magnetoszférájának a napszéllel való kapcsolatát is.

A vizsgálatok központjában áll majd még az Io vulkánjaiból kibocsátott por szerkezete és eloszlása.

Mindkét űrszonda vizsgálni fogja a Galilei-holdak fogyatkozásait is. Amíg a Jupiter árnyékában látszanak, láthatóvá válik a holdak pólusainál fellépő sarki fény-jelenség. Ezek a vizsgálatok segítenek megállapítani, milyen gázok lehetnek a holdak felszínén.

A Cassini októbertől márciusig folyamatosan figyeli majd az óriásbolygó légkörének változásait is.

Mészáros Szabolcs
Eredeti forrás: http://www.jpl.nasa.gov/jupiterflyby/
2000. október 24.