Az IC 418-as jelű planetáris köd körülbelül 2000 fényév messzeségben a Nyúl (Lepus)
csillagképben található. A felvétel a Hubble űrtávcső nagy látószögű bolygókamerájával készült.

A planetáris köd a csillagfejlődés egyik végállapota. A köd közepén lévő csillag alig pár ezer éve még hatalmas vörös óriás volt, de miután magjában kifogyott a nukleáris tüzelőanyag, ledobta külső burkait magáról, mely évente körülbelül 0.1 fényévet távolodik a központi csillagtól. A köd közepén lévő nagyon forró maradványcsillag (a fehér törpe) az egykori óriás belső magja, mely ultraibolya sugárzást bocsát ki magából, így fluoreszkálásra késztetve a körülötte lévő gázt. A következő évezredek alatt a köd szétfoszlik a csillagközi térbe, a csillag pedig több évmilliárd alatt kihűl és elhalványodik. A mi Napunk is hasonló sorsra fog jutni körülbelül 4-5 milliárd év múlva.

A Hubble kép hamis színekben mutatja az IC 418-at (a felvételek 1999 februárjában és szeptemberében készültek, de csak most - 2000 szeptemberében - hozták nyilvánosságra). A különböző színek különböző kémiai elemeknek felelnek meg: a vörös mutatja az ionizált nitrogént (ez a leghidegebb gáz a ködben, mert ez van a legtávolabb a belső magtól), zöld jelöli a hidrogént és kék az ionizált oxigént (ez a legmelegebb gáz, legközelebb a belső csillaghoz). A ködben látható érdekes csomósodások és „szálak" eredete jelenleg még ismeretlen.

Mészáros Szabolcs (II. csillagász hallgató)
Eredeti forrás: http://oposite.stsci.edu
2000. szeptember 7.