Amikor 1985-ben elkezdték tervezni a Mars Global Surveyor-t (MGS), az egyik fő szempont az volt, hogy az egykori folyómedrekben felhalmozódott nagyobb sziklákat le tudják fényképezni. E sziklák morfológiája segíthet megmondani, milyen mélyek voltak ezek a folyók, és vajon milyen gyors lehetett a bennük folyó víz áramlási sebessége.

A fenti felvételen lévő fehér téglalap látható a lentin jóval nagyobb felbontásban. A kép a Mangala völgyéről készült, valaha ez lehetett az egyik legnagyobb marsi folyó. A Mars mindig tartogat meglepetéseket, a felvétel nem árulja el, hogyan keletkezhetett a folyóvölgy. Helyette az egész terület fedett kis gerincekkel és vájatokkal, melyeket erősen erodált a marsi szél. A területen találhatók kisebb sziklák, melyeknek nekiütközve a szél rovátkákat, mélyedéseket hoz létre körülöttük. Ezeknek a szikláknak azonban semmi közük a mederben áramlott vízhez, ezek a meder alatti alapkőzetből erodálódtak ki. A feketés csíkok a lejtőkön valójában csúszásnyomok. A lejtő tetején összegyűlt száraz homok lavinaszerűen lecsúszik a mederbe.