A Chandra röntgen űrtávcső új felvételei alapján valószínűsíthető, hogy a nagy tömegű O színképtípusú csillagok mágneses tere hasonló hurkos szerkezetet mutat a felszínen, mint a Nap esetén.

A csillagászok a Zeta Orionis (az Orion övét alkotó 3 csillag egyike) vizsgálták és erős emissziós vonalakat találtak a színkép röntgen tartományában, melyek főleg vas és oxigén ionoktól származnak. A mostani mérések szerint a röntgensugárzást kibocsátó gáz sűrűsége 1000-szer nagyobb a korábban jósoltnál.

Pár éve a Nap esetében már sikerült a röntgensugárzó gáz sűrűségét meghatározni az emissziós vonalakból. A Chandra más, távolabbi csillagok esetében is el tudja végezni ezt a mérést. A spektrumban ionizált szilíciumot keresnek, ez az ion különösen alkalmas forró, O-típusú csillagok plazma-felhői sűrűségének meghatározására.

20 évvel ezelőtti megfigyelések alapján azt gondolták, hogy a forró gáz hasonló koronát alkot e csillagok körül is, mint a Nap esetén. Később ezt az elképzelést fel kellett adni egy tetszetősebb elmélet miatt, mely szerint a röntgensugárzást a csillagszélben bekövetkező ütközések hozzák létre.

Az új Chandra adatok jóval nagyobb sűrűséget adnak, mint azt a korábbi elméletek jósolták. Ez az ellentmondás vezetett arra az új elméletre, mely szerint a forró gáz mágneses hurkokba “bezárva” van jelen, hasonlóan a Naphoz. E hurkok jelenlétére még nincs kielégítő magyarázat.

Mészáros Szabolcs
Eredeti forrás: http://chandra.harvard.edu
2000. október 18.