A Lagrange-pontok

Az égi mechanikai háromtest-problémának van 5 speciális megoldása, melyek tetszőleges tömegű három testre érvényesek.
Ezeket L. Euler (1767) és J. Lagrange (1772) fedezte fel. A később együtt Lagrange-féle megoldásoknak nevezett 5
pontot azzal a feltevéssel találták, hogy a három tömegpont kölcsönös távolságainak aránya a mozgásuk során állandó marad. Irodalom: Érdi Bálint: Égi mechanika fejezet a Marik M. (szerk.): Csillagászat könyvben (Akadémiai Kiadó, 1989, 152.o.).


Keringjen m1 és m2 tömegpont a közös tömegközéppont körül. Ha a harmadik testet az L1,...,L5 Lagrange-pontok valamelyikébe helyezzük, akkor a három test egymáshoz viszonyított helyzete, alakzata a mozgás során önmagához hasonló marad. Az L1, L2, L3 pontok esetén állandóan egy egyenesen lesznek, az L4 és L5 pont esetén mindig egy szabályos háromszög csúcsaiban helyezkednek el. A Lagrange-pontok helyét, koordinátáit az m1 és m2 tömegek aránya határozza meg.


A gravitációs potenciál két tömegpont körül (felülnézeti metszet). Ezeket az ekvipotenciális felületeket zéró sebességű felületeknek is nevezzük, illetve a kettőscsillagok esetében Roche-felületeknek.
A felületeket az W(x,y)=C adja, ahol C a Jacobi konstans. C=3 (minimális) az L4 és L5 pontokban.
3=C4=C5<=C3<=C2<=C1<=4,25.
A harmadik testre vonatkozó C értéke meghatározza, hogy a test hol mozoghat.
Stabilitás: vajon az ezen pontokból kissé kimozdított harmadik test visszatér-e oda vagy eltávozik? Az L1, L2, L3 pontok nem stabilak (csak átmenetileg, kb. 1 hónapig, a körülöttük kis ellipszisen, retrográd keringő testek számára), az L4, L5 pontok is csak akkor stabilak, ha az m2/m1 tömegarány kisebb mint 0,04.

Gyakorlati alkalmazások:


Lagrange-pontok a Nap-Föld rendszerben (nem méretarányos ábra!).
A tőlünk 1,5 millió km-re lévő L2 pontban a MAP űrtávcső kis rajza látható.


                                            A MAP L2 pontba juttatásának pályája (2000-ben?).

  A SOHO napkutató űrtávcső pozíciója és az L1 pontba juttatása.


The L1 point of the Earth-Sun system affords an uninterrupted view of the sun and is currently home to the Solar and Heliospheric Observatory Satellite SOHO. The L2 point of the Earth-Sun system will soon be home to the MAP Satellite and (perhaps) the Next Generation Space Telescope. The L1 and L2 points are unstable on a time scale of approximately 23 days, which requiress satellites parked at these positions to undergo regular course and attitude corrections.

NASA is unlikely to find any use for the L3 point since it remains hidden behind the Sun at all times. The idea of a hidden "Planet-X" at the L3 point has been a popular topic in science fiction writing. The instability of Planet X's orbit (on a timescale of 150 days) didn't stop Hollywood from turning out classics like The Man from Planet X.

The L4 and L5 points are home to stable orbits so long as the mass ratio between the two large masses exceeds 24.96. This condition is satisfied for both the Earth-Sun and Earth-Moon systems, and for many other pairs of bodies in the solar system. Objects found orbiting at the L4 and L5 points are often called Trojans after the three large asteroids Agamemnon, Achilles and Hector that orbit in the L4 and L5 points of the Jupiter-Sun system. (According to Homer, Hector was the Trojan champion slain by Achilles during King Agamemnon's siege of Troy). There are hundreds of Trojan Asteroids in the solar system. Most orbit with Jupiter, but others orbit with Mars. In addition, several of Saturn's moons have Trojan companions. No large asteroids have been found at the Trojan points of the Earth-Moon or Earth-Sun systems. However, in 1956 the Polish astronomer Kordylewski discovered large concentrations of dust at the Trojan points of the Earth-Moon system. Recently, the DIRBE instrument on the COBE satellite confirmed earlier IRAS observations of a dust ring following the Earth's orbit around the Sun. The existence of this ring is closely related to the Trojan points, but the story is complicated by the effects of radiation pressure on the dust grains.
A part of this page was written by Neil J. Cornish.

Felhasznált link: http://ceylon.gsfc.nasa.gov


Magyar változatot írta: Szatmáry Károly
1999. december 07. (fejlesztés alatt!)