A Föld történetében számos kihalási periódus volt, amikor a fajok jelentős része eltűnt. A kihalások ismétlődésében szabályosság fedezhető fel: két ilyen időszak között általában 26-30 millió év telt el (1. ábra). Ennek magyarázatára az 1980-as évek elején született egy elmélet, amely szerint a Napnak van egy távoli kísérője, és az éppen ilyen periódussal kering a Naprendszer tömegközéppontja körül. Amikor legközelebb jár a Naphoz, akkor megzavarja az Oort-felhőben lévő üstökösmagok mozgását , így azok közül sok indul el a Naprendszer belső részei felé (2. ábra).  A bolygórendszerben jelentősen megnövekszik az üstökössel való ütközés valószínűsége. Egy Földdel ütköző üstökös olyan éghajlatváltozást okoz, amely bolygónkon az élőlények nagy részének pusztulásához vezet.

A feltételezett kísérő erősen lapult pályájának fél nagytengelye 90.000-95.000 AU (csillagászati egység) lehet, napközelben kb. 25.000 AU-ra közelítheti meg a bolygórendszert. A Napot körülvevő Oort-felhő a feltételezések szerint egy kb. 100.000 AU sugarú, nagyjából gömb alakú térrész a Nap körül, amely rengeteg (akár 10¹¹ ) üstökösmagot tartalmaz, összes tömege azonban legfeljebb néhányszor tíz földtömeg. Ezeket az égitesteket nem látjuk, a felhő létére a nagyon elnyúlt pályán keringő, hosszú periódusú üstökösök nagy száma alapján következtethetünk.

A Nap feltételezett kísérőjét el is nevezték Nemezisnek (aki a görög mitológiában a bosszúállás istennője volt). Az égitestet eddig még nem fedezték fel, létezése nem bizonyított.

Régóta tanakodnak arról, vajon milyen objektum lehet a Nemezis. A közelmúltban két indiai csillagász megpróbálta behatárolni a tömegét. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy a 27 millió éves keringési periódusú kísérő és a Nap belső Lagrange-pontja az Oort-felhőben van. Kiszámolták, hogy különböző távolságok esetén milyen tömegű lehet a Nemezis, és milyen látszólagos fényességet érhet el a látható illetve az infravörös tartományban. Az eredményeket a csillagkatalógusokkal  összevetve azt találták, hogy a Nemezis nem lehet 44 Jupiter-tömegnél nagyobb tömegű. Ha létezik, akkor valószínűleg egy barna törpe típusú objektum, vagy egy kidobódott óriásbolygó. Még az infravörös tartományban működő űrtávcsöveknek is kihívás lenne a felfedezése. Sajnos az égi pozíciója sem ismert, és ha most épp naptávolban van, akkor a térbeli mozgása is nagyon lassú, így a sajátmozgása sem árulhatná el létezését.

Erről az elméletről magyar nyelven is megjelent egy érdekes könyv (Goldsmith, Donald: Nemezis - A halálcsillag, Háttér Kiadó1990).

Szatmáry Károly
2005. június
astro-ph/0502390