A Szegedi Tudományegyetemen 1996 októbere óta folynak kisbolygókkal kapcsolatos kutatások. Az első időszakban csak a Földet erősen megközelítő kisbolygók pozíciójának mérésével foglalkoztak. Később a Mars és a Jupiter bolygók között található fő kisbolygóövben mozgó aszteroidákat is megfigyelték, illetve elkezdték a kisbolygók fényességváltozásával kapcsolatos munkánkat. A pozíciómérés az égitestek pályájának meghatározását segíti, ami a Földünket megközelítő kisbolygók esetében kulcskérdés, míg a fényességmérés az aszteroidák alakjának, forgási paramétereinek meghatározásában segít.

Az első évben Szeged belvárosából, az egyetem 28 cm-es átmérőjű távcsövével készítették CCD kamerás felvételeiket, ami csak a legfényesebb égitestek vizsgálatára adott lehetőséget, 1997 novemberétől azonban lehetőségeik megsokszorozódtak. Az MTA Csillagászati Kutatóintézete biztosította, hogy a szegediek vendégkutatóként használják a mátrai állomáson, Piszkéstetőn felállított 60/90 cm-es Schmidt rendszerű teleszkópot. A sötét mátrai égbolt, és a nagyméretű műszer lehetővé tette jóval halványabb égitesteteket észlelését.

Már az első megfigyelések alkalmával kiderült, hogy a felvételekre az észlelni kívánt objektumokon kívül rendszeresen ráfutnak még ismeretlen kisbolygók is, melyek véletlenül éppen a vizsgált égitest közelében látszottak. Egy ismeretlen kisbolygó lefotózása és a felfedezés végleges elismerése között igen hosszú utat kell bejárni. Az első megfigyelések után legalább egy hónapig kell követni a kisbolygót, hogy utána biztonsággal meg lehessen találni a következő évben, majd még további két évben is észlelni kell. Ha már legalább négy különböző évben sikerült megfigyelni a kisbolygót, a Nemzetközi Csillagászati Uniótól kap egy hivatalos sorszámot, majd a felfedezőnek lehetősége nyílik elnevezi az égitestet. Eddig több mint 200 új, eddig ismeretlen égitestet sikerült megfigyelnie a szegedi kutatóknak, de kedvező esetben is csak ezek negyede lesz elkönyvelve a csoport felfedezéseként. A többit nem tudták elegendő ideig nyomon követni, így később egy olyan kisbolygóvadász érdemének fogják elismerni, akinek ez hosszabb ideig sikerül. Felfedezéseik zöme dr. Kiss László egyetemi adjunktus, Sárneczky Kriszitán és Szabó Gyula egyetemi hallgatók munkájának eredménye, de a felvételek elkészítésében számos más szegedi csillagász szakos hallgató is segédkezett.

Jelenleg hét általuk felfedezett kisbolygónak van sorszáma, melyek közül a 28196-os számúnak a Szeged elnevezést javasolták. Ezt elfogadva a Nemzetközi Csillagászati Unió illetékes bizottsága 2002. március 27-én a kisbolygót hivatalosan is Szeged névre keresztelte.

A kezdetek kezdetén még mítikus hősök, személyek, helyek neveit adták a kisbolygóknak, ám számuk gyarapodásával újabb eredetű nevek is felbukkantak. Ma már politikusok és hadvezérek kivételével az élet bármely területéről lehet nevet választani. Hagyomány, hogy a csillagászati kutatásokban fontos szerepet betöltő városokról, obszervatóriumokról is elneveznek kisbolygókat: Ógyalla, Buda, Tata, Eger, hogy csak a magyar vonatkozású neveket említsük. Így merült fel Szeged város neve, ahol 1992 óta egyetemi csillagvizsgáló segíti a csillagászati kutatásokat.

Ezt az égitestet 1998. december 15-én este, az (1627) Ivar nevű kisbolygó észlelése közben fedezte fel Sárneczky Krisztián és dr. Kiss László, amikor 25 ezerszer halványabb volt a szabad szemmel még éppenhogy látható csillagoknál. Másnap sikerrel észlelték a durván 5 km átmérőjű (kb. város méretű) kisbolygót, melyet 15-én két másik csoport is lefotózott, ám a szegediek közölték a leggyorsabban adataikat. Ezután azonban nem sikerült többet észlelni, így sokáig azt hitték, hogy ez is az elveszett égitestek népes táborát gyarapítja majd. Szerencsére nem így történt, 2000 áprilisában egy új-mexikói obszervatóriumban újra lefotózták, majd 2001 őszén megkapta a 28196-os sorszámot.

A kisbolygó közel kör alakú pályáján 3,6 év alatt kerüli meg Napunkat, átlagos naptávolsága 2,35-szöröse a Nap-Föld távolságnak, vagyis a Mars és a Jupiter közötti fő kisbolygóöv belső felén kering milliónyi társával. Pályajának síkja 7 fokos szöget zár be a Föld pályasíkjával. A http://neo.jpl.nasa.gov/orbits/ Internet címen lévő honlapon a Szeged név beírásával részletesen tanulmányozható a kisbolygó napkörüli keringése.

Az SZTE Természettudományi Karán, a Fizikus Tanszékcsoporton belül három éve folyik csillagászok képzése, és dr. Szatmáry Károly egyetemi docens vezetésével itt koordinálják azokat a kutatásokat is, melynek keretében kisbolygókat felfedezték. A csillagász csoport nemzetközileg is elismert eredményeket ért el, amit 360 publikáció jelez. Az obszervatórium internetes lapjain a tudományos beszámolók mellett gazdag oktatási és ismeretterjesztő anyagok is olvashatóak (http://www.jate.u-szeged.hu/obs).