4) Spinátfordulás a fekete lyukak összeolvadása során:
A fekete lyuk spinjének irányváltozására természetes
magyarázatot ad egy másik fekete lyukkal való egyesülés
folyamata. A spin irányának megváltozása akár a hosszú
bespirálozás, akár az ezt követő rövid ún. bezuhanás korszakában
bekövetkezhet. Előbbi esetben a bejövő fekete lyuk tömege egy
nagyságrenddel
kisebb, míg utóbbi eset az összemérhető tömegű fekete lyukakra
jellemző.
Megmagyarázza az XRG-kre talált nagyobb tömeget. Összhangban áll
azzal a
megfigyeléssel, hogy a nyalábpárok spektruma általában nem
egyforma. Egyiküknek meredek a rádióspektruma, ami azzal
magyarázható, hogy a közelmúltban
nem kapott energiautánpótlást (vagyis régi nyalábról van szó,
ún.
szinkrotron kora tipikusan néhányszor
év). Ezzel szemben a másiknak
aránylag lapos a spektruma, ez egy fiatal nyaláb. A másodlagos
lebenyek a régi, elhaló nyaláb maradványai, az elsődleges
lebenyek újak, tehát
energetikusak (FR II típusúak). Megengedi a hosszabb másodlagos
lebenyek létezését (azok korábban alakultak ki). Nem ad
magyarázatot a rádió- és az
optikai tengelyek korrelációjára.
A természetben esetenként a négy modell bármelyike
megvalósulhat, de
statisztikailag a spinátfordulás tűnik a leggyakoribbnak,
mivel az Univerzum
történetében a galaxisok összeolvadása gyakori esemény, és a
tipikus tömegarány ismeretében a spin irányának átfordulása
kötelezően megtörténik. A jövőbeli kutatásoknak viszont
tisztázniuk kell a rádiónyalábok és a
gazdagalaxisok optikai tengelyei közti korreláció eredetét.
Könnyen elképzelhető, hogy ez a szupernagy tömegű fekete
lyukak és a másik galaxis
csillagpopulációjának dinamikai súrlódásként ismert
kölcsönhatására vezethető
vissza.