Az 1967-ben felfedezett pulzárok gyorsan forgó neutroncsillagok erős mágneses térrel (3.62. ábra). A forgás- és a mágneses tengely nem esik egybe, ezért a mágneses tengely precesszál (ferde rotátor). A mágneses tengely mentén két irányban felgyorsuló, kifelé mozgó elektromos töltések sugároznak egy szűk térszögben. Ezen nyalábok (jetek) mentén erős sugárzás történik a rádió-, sok esetben a látható, a röntgen- és a gammatartományban is. Amikor a forgás során felénk mutat a jet, felvillanni látjuk a pulzárt. Az impulzusok közötti idő, ami a forgási periódusnak felel meg, 0,001 és néhány másodperc közötti. A legtöbb pulzár atomóra pontossággal sugározza az impulzusokat. Ez a periódusidő a csillag korával nagyon lassan változik, növekszik, mert lassul a pulzár forgása.
Eddig kb. 2000 pulzárt fedeztek fel. Mintegy 10 %-uk kettős
rendszerben található, a keringési
periódus 90 perc és 5,3 év közötti. A pulzárnak a kettős rendszer
tömegközéppontja körüli keringése
során változik a felénk mutató, radiális sebessége, ezért a
Doppler-effektus szerint periodikusan
változik az impulzusok közötti idő. Éppen ez a látszólagos
moduláció vezethet a kettősség
felfedezéséhez. Így találtak számos kettős neutroncsillagot
(pulzár-fekete lyuk kettős még nincs, de
két pulzárt tartalmazó rendszer van), sőt néhány pulzár körül
exobolygókat. A kettősség a tömeg
meghatározását is lehetővé teszi, a neutroncsillagok többnyire 1-2
Nap-tömegűek, átlagosan 1,4
. Az
öreg milliszekundumos pulzárok mind kettősben vannak, az átszívott
és rájuk hulló
anyag pörgeti fel őket. A neutroncsillag kettősök esetében számos
relativisztikus effektus
figyelhető meg, mint például a periasztron-vándorlás, vagy a
gravitációs hullámok kibocsátása miatti
energiavesztés, egymáshoz való közeledés.
![]() |
Szeged 2013-05-01