Hold

Adatok: Földtől való átlagos távolsága: 384 400 km (60 Föld-sugár) átmérője: 3475 km tömege: 7,348·10^22 kg átlagos sűrűsége: 3,34 g/cm^3 felszíni gravitációja: 1,628 m/s^2 (1/6 földi g) forgási periódusa: 27,322 nap pályasík hajlása az ekliptikához: 5,145 fok pálya lapultsága: 0,0549 pálya menti közepes sebessége: 1,025 km/s

Átmérője negyede, térfogata 1/49-ede, tömege viszont csak 1/81-ed része a Földének. A Naprendszerben az 5. legnagyobb hold, a kőzetbolygók esetében egyedülállóan nagy holdról van szó. Az anyabolygójához képest a Hold a legnagyobb kísérő égitest.
    A Holdnak gyakorlatilag nincsen légköre, felszínének hőmérséklete pedig +130 °C és -160 °C között váltakozik.
Miközben a Nap körül mozognak, a Föld és a Hold kering a közös tömegközéppontjuk körül (ez a pont a Föld felszíne alatt van). A Hold ún. kötött keringést végez, a tengelyforgási és a keringési idő megegyezik, ezért mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk (a nem pontosan gömb alakú Hold a hossztengelyével beállt a Föld felé). A Hold tömegeloszlása nem egyenletes, tömegközéppontja 3 km-rel a Föld irányában van eltolódva a geometriai középponthoz képest.
A Föld körüli keringési ideje 27,32 nap, a fázisváltozás (teliholdtól teliholdig) periódusa pedig 29,53 nap. A főbb holdfázisok: újhold, első negyed, telihold, utolsó negyed. Az, hogy melyik napszakban látszik a Hold, a fázissal is kapcsolatos.
A Hold árnyékban lévő részét is időnként látni lehet ("hamuszürke fény"), mivel a Földről ráeső fény kis része onnan visszaverődik. A 22 fokos sugarú holdhaló a légköri jégszemcséken való fénytörés következménye.
A Hold kötött keringése miatt mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé. Ellipszis alakú pályája és pályasíkjának hajlása miatt azonban idővel a felszínének 59%-át megfigyelhetjük.
A Hold pályasíkja nem esik egybe a Föld egyenlítőjével, hanem kb. 5 fokos szöget zár be a Föld keringési síkjával, az ekliptikával (ezért van ritkán nap- és holdfogyatkozás). A pályasík egésze 18,6év alatt körbefordul a Föld körül, a Hold keringési irányával ellentétesen. Ezért a holdpálya és a földi egyenlítő síkja által bezárt szög 18,3 és 28,5 fok között változik.
Holdfogyatkozáskor (példánk 2008.02.21.) a telihold belép a Föld árnyékába. Nem tűnik el, narancsvörös színe a Föld légkörén át odaszóródó napfénytől származik. A jelenség a földfelszín felén látható.
    A Hold pályája ellipszis (lapultabb, mint a Föld Nap körüli pályája). Ezért távolsága és a holdkorong látszó mérete változik. A fény átlagosan 1,255 másodperc alatt ér a Földről a Holdra. A Hold távolságát korábban radarjelek, újabban lézerfény impulzusok oda-vissza megtett útjának a mért idejéből határozzák meg (lézertükröket helyeztek el a holdutazások alkalmával).
Nagy látszó fényessége ellenére a Hold nagyon sötét felszínű égitest, a ráeső napfénynek átlagosan csak 7%-át veri vissza (az albedó 0,07). Eleinte csak a világosnak látszó felföldi területei voltak, ám kb. 3,9 milliárd évvel ezelőtt hatalmas meteorok záporoztak felszínére, összetörve kérgét, melynek repedésein láva áramlott a felszínre. A sötét területek tehát fiatalabbak, mint a világosak, koruk 3,2-3,7 milliárd év közötti.
Felszínét becsapódási kráterek borítják, melyek mérete néhány cm-től 200 km-ig terjed. A legnagyobbaknál teraszos peremet és összetett központi csúcsot lehet megfigyelni, a becsapódáskor kidobódott anyag pedig több 1000 km hosszú sugársávokat alkot kísérőnk felszínén. A több milliárd éves bombázás nyomán a felszínt néhány méter vastag törmelékréteg fedi, melynek legfelső rétege nagyon finom por (regolit). Kráterlánc jöhet létre, ha ütközés előtt a becsapódó test szétesik több darabra. A Hold felszínén több kilométeres magassági szintkülönbségek vannak.
    A Holdnak a Földre gyakorolt hatásai nagyon fontosak. Ha nem lenne holdunk, sok minden másképp történt volna. A Hold az evolúcióra is jelentősen hatott: az árapály közrejátszott az életnek a vízből a szárazföldre való terjedésében, kísérőnk stabilizálta a Föld tengelyferdeségét, így az éghajlat viszonylag állandó maradhatott. Az árapály-jelenség legfőbb hatása a Földre: bolygónk tengely körüli forgásának lassulása, azaz a nap hosszának lassú növekedése. 400 millió évvel ezelőtt egy év hozzávetőleg 400 napig tartott, mivel a nap hossza csak 21,8 óra volt. Jelenleg a nap hossza 100 évente 0,002 másodperccel növekszik. A Nap is okoz árapályt, de gyengébbet. Ha egy vonalban helyezkednek el, a dagály erősebb.
    A Hold keltette földi dagálypúp (ami a Föld forgása miatt egy kicsit a Hold elé mutat) visszahat rá, növeli a Hold keringési összenergiáját, emiatt a Hold lassan távolodik a Földtől, pályamérete évi kb. 4 cm-rel nő.
    A Hold űreszközökkel való kutatása 1959-ben kezdődött. Az Apollo-program keretében 1969. július 21-én Neil Armstrong és Edwin Aldrin voltak az első emberek, akik a Hold felszínére léphettek. Összesen 6 expedíció során 12 amerikai férfi járt a Holdon, utoljára 1972 decemberében. Néhány napos, később hetes felszíni tartózkodásaik alatt kőzetmintákat gyűjtöttek, a holdautóval nagyobb területeket jártak be. A kihelyezett szeizmográfok méréseiből később a Hold belső szerkezetére lehetett következtetni. Az új eredmények szerint a külső mag még nem hűlt ki, folyékony állapotban van. A magas költségek miatt azóta nem volt holdutazás, újabban viszont több nemzet is tervezi. Napjainkban számos Hold körüli űrszonda vizsgálja a felszínét. A sarkoknál lévő kráterek mélyén, ahová nem süt be a Nap, vízjeget is kimutattak.
A Hold a bolygók kialakulása után nem sokkal, a korai Föld és egy nagyjából Mars méretű másik ősi bolygó ütközése nyomán keletkezett. Ennek során nagy mennyiségű anyag dobódott ki a Föld köpenyéből (ezért kisebb az átlagos sűrűsége), ami egy korongot képezve pályára állt az összeolvadt új Föld körül. A korong anyaga az ütközések miatt hamarosan egy égitestté állt össze, kialakult a Hold. Ekkor még kb. 20-szor közelebb volt a Földhöz, mint most.        
A Hold kialakulása