A Jupiter holdjai

     A Jupiternek 63 holdja ismert. Ezek közül 47-nek az átmérője csupán 2-9 km közötti. A bolygótól távoli (még 30 millió km-re is előforduló) kis holdak retrográd irányban keringenek, valószínűleg befogott kisbolygók. A Jupiter holdjait Zeusz életében szereplő személyekről nevezték el. A négy legnagyobbat Galilei-holdaknak nevezzük (1610-ben fedezte fel őket Galileo Galilei), melyek a következők: Io, Ganymedes, Europa, Callisto (1, 2, 3, 4). A Jupiter egyenlítői síkjában, majdnem kör alakú pályán keringenek. A Galilei-holdak felszínéről részletes képeket először a Voyager-szondák küldtek. A Hubble-űrtávcsővel is vizsgálták őket.
    A nagy holdak aránylag közel keringenek a Jupiterhez, árnyékuk sokszor megfigyelhető a bolygón (1, 2, 3).

Io:          Jupitertől való átlagos távolsága: 421 800 km          keringési periódusa: 1,77 nap          átmérője: 3642,6 km (a Földének 0,286-szerese)          tömege: 8,9319·10^22 kg          átlagos sűrűsége: 3,53 g/cm^3          felszíni gravitációja: 0,183 földi g

     Az Io igen erős vulkanikus aktivitást mutat, felszínén változatos struktúrák (kalderák, hegyek, olvadt ként tartalmazó tavak) találhatók (1, 2, 3). Az Io elsődlegesen kőzetekből áll, így anyagát tekintve hasonlít a Föld típusú bolygókhoz. Az Io távolságában egy plazma tórusz van a Jupiter körül.

Europa:         Jupitertől való átlagos távolsága: 671 100 km          keringési periódusa: 3,55 nap          átmérője: 3121,6 km (a Földének 0,245-szerese)          tömege: 4,80·10^22 kg          átlagos sűrűsége: 3,01 g/cm^3          felszíni gravitációja: 0,134 földi g

Az Europa holdat vastag, sima jégpáncél borítja, melyet repedések tarkítanak (1, 2, 3, 4). Igen valószínű, hogy a jégréteg alatt folyékony óceán található, melyet szintén az árapály jelenség által generált hő tart folyékony állapotban. Felépítésében és anyagi összetételében hasonlít a Föld típusú bolygókhoz. Tervezik, hogy egy szonda leszáll a felszínére, és esetleg olvasztás után egy egység lemerül a jégpáncél alá.

Ganymedes:          Jupitertől való átlagos távolsága: 1 070 400 km          keringési periódusa: 7,16 nap          átmérője: 5262 km (a Földének 0,413-szerese)          tömege: 1,48·10^23 kg          átlagos sűrűsége: 1,94 g/cm^3          felszíni gravitációja: 0,146 földi g

     A Ganymedes a Naprendszer legnagyobb holdja. Átmérője kissé nagyobb, de tömege csak fele a Merkúrénak. A hold felszínén sötét, kráterekkel borított, valamint kissé fiatalabb, világos, tektonikus aktivitásra utaló területek váltakoznak (1, 2, 3, 4, 5). A Ganymedes kérge jégből áll.

Callisto:          Jupitertől való átlagos távolsága: 1 882 700 km          keringési periódusa: 16,69 nap          átmérője: 4820,6 km (a Földének 0,378-szerese)          tömege: 1,08·10^23 kg          átlagos sűrűsége: 1,83 g/cm^3          felszíni gravitációja: 0,126 földi g

     A Callisto belsejében nincsenek élesen elkülönülő rétegek. A Galileo-szonda adatai szerint  anyaga 40%-ban jeget, 60%-ban kőzetet, illetve vasat tartalmaz. A Naprendszerben a Callistonak van a legöregebb felszíne, mely az elmúlt 4 milliárd év alatt csak igen keveset változott (1, 2, 3, 4).

    A Jupiter többi holdja kicsi. A legbelső 4 szabálytalan alakú. A holdak között rendkívül eltérő tulajdonságúak is vannak (1, 2, 3). A sok külső kis holdat a Jupitertől aránylag távol, 10-30 millió km-re fedezték fel, a csillagokhoz viszonyított elmozdulásuk alapján. A kis holdak családokat alkotnak, eltérő pályahajlásokkal (inklinációkkal). A retrográd pályán keringők valószínűleg befogott kisbolygók.