A Szaturnusz holdjai
            62 holdja ismert. A holdak közül csak hét elég nagy ahhoz, hogy gömb alakú legyen (a gömb alak csak egy méret, kb. 300 km, illetve tömeghatár felett jön létre a saját gravitáció és a kialakuláskori belső hő következtében). Egyetlen óriásholdja a Titan, 1655-ben fedezték fel. Tömege messze nagyobb, mint az összes többié együtt. Keringési periódusa 16 nap. A holdak anyaga sok vízjeget tartalmaz. A Szaturnuszhoz közeli Enceladuson a felszín alól magasra feltörő vízgőzkitöréseket, ún. jégvulkanizmust figyeltek meg. A holdak nagy része csupán 4-8 km átmérőjű.
    A Cassini-űrszondának köszönhetően a legtöbb holdról közelfelvételek készültek. Többször holdak egymással való fedését is sikerült megörökíteni (pl. Mimas fedi a Janust). Dione-Tethys, Dione-Tethys-Pandora, Dione-Titan, Tethys-DioneTethys-Titan.
Mimas:                                                      
Szaturnusztól való átlagos távolsága: 185 600 km        
átmérője: 397 km
(1)
 

Enceladus:                  
Szaturnusztól való átlagos távolsága: 238 100 km
átmérője: 499 km
          
Tethys:                                                           Szaturnusztól való átlagos távolsága: 294 700 km
átmérője: 1060 km                        

Dione:                                                        Szaturnusztól való átlagos távolsága: 377 400 km
átmérője: 1118 km
(1, 2, 3, 4, 5)

Rhea:
Szaturnusztól való átlagos távolsága: 527 100 km
átmérője: 1528 km
                      
Titan:
Szaturnusztól való átlagos távolsága: 1 221 900 km
átmérője: 5150 km
(1, 2)

Iapetus:                                                  
Szaturnusztól való átlagos távolsága: 3 560 800 km
átmérője: 1436 km

    Kisebb holdak: Calypso, Daphnis (1, 2), Epimetheus (1, 2, 3, 4), Helene (1, 2), Hyperion (1, 2, 3), Janus, Pandora (1, 2), Prometheus, Telesto (1, 2).