A Szaturnusz holdjai

62 holdja ismert. A holdak közül csak hét elég nagy ahhoz, hogy gömb alakú legyen (a gömb alak csak egy méret, kb. 300 km, illetve tömeghatár felett jön létre a saját gravitáció és a kialakuláskori belső hő következtében). Egyetlen óriásholdja a Titan, 1655-ben fedezték fel. Tömege messze nagyobb, mint az összes többié együtt. Keringési periódusa 16 nap. A holdak anyaga sok vízjeget tartalmaz. A Szaturnuszhoz közeli Enceladuson a felszín alól magasra feltörő vízgőzkitöréseket, ún. jégvulkanizmust figyeltek meg. A holdak nagy része csupán 4-8 km átmérőjű.
    A Cassini-űrszondának köszönhetően a legtöbb holdról közelfelvételek készültek. Többször holdak egymással való fedését is sikerült megörökíteni (pl. Mimas fedi a Janust). Dione-Tethys, Dione-Tethys-Pandora, Dione-Titan, Tethys-Dione, Tethys-Titan.

Mimas: Szaturnusztól való átlagos távolsága: 185 600 km         átmérője: 397 km (1)

Enceladus:                   Szaturnusztól való átlagos távolsága: 238 100 km átmérője: 499 km

Tethys:                                                           Szaturnusztól való átlagos távolsága: 294 700 km átmérője: 1060 km

Dione:                                                        Szaturnusztól való átlagos távolsága: 377 400 km átmérője: 1118 km (1, 2, 3, 4, 5)

Rhea: Szaturnusztól való átlagos távolsága: 527 100 km átmérője: 1528 km

Titan: Szaturnusztól való átlagos távolsága: 1 221 900 km átmérője: 5150 km (1, 2)

Iapetus:                                                   Szaturnusztól való átlagos távolsága: 3 560 800 km átmérője: 1436 km

Kisebb holdak: Calypso, Daphnis (1, 2), Epimetheus (1, 2, 3, 4), Helene (1, 2), Hyperion (1, 2, 3), Janus, Pandora (1, 2), Prometheus, Telesto (1, 2).