A feltételezett Nemezis

    A földi élővilágban számos kihalás történt a múltban. Ilyenkor a fajok jelentős része eltűnt. A kihalások között eltelt idő általában 26-30 millió év, azaz felfedezhető egy periodicitás, bár nagyon bizonytalanul. Ennek magyarázatára az 1980-as évek elején született egy elmélet, miszerint a Napnak van egy távoli kísérője, amely éppen ilyen periódussal kering a Naprendszer tömegközéppontja körül. Amikor legközelebb van a Naphoz, akkor az Oort-felhőben lévő üstökösmagok mozgását megzavarja, így azok egy része elindul a rendszer belső része felé, és a bolygókkal, a Földdel is ütközhet, aminek következtében bolygónkon olyan éghajlatváltozás jöhet létre, ami az élőlények nagy részének pusztulásához vezet. A nagyon lapult pályájának fél nagytengelye 90000-95000 csillagászati egység lehet, napközelben kb. 25000 csillagászati egységre közelítheti meg a bolygórendszert.

A Napot körülvevő Oort-felhő a feltételezések szerint egy kb. 100000 csillagászati egység sugarú, nagyjából gömb alakú része a Naprendszernek, amely rengeteg (akár 10¹¹ ) üstökösmagot tartalmaz, tömege összesen legfeljebb néhányszor tíz földtömeg. Ezeket az égitesteket nem látjuk, a felhő létére az óriási, elnyúlt pályán keringő hosszú periódusú üstökösök megfigyelt nagy száma alapján következtethetünk.

    A Nap feltételezett kísérőjét el is nevezték Nemezisnek (aki a mitológiában az istenek ítéletvégrehajtója volt). Erről az elméletről magyar nyelven is megjelent egy érdekes könyv (Goldsmith, Donald: Nemezis - A halálcsillag, Háttér Kiadó 1990). Az égitestet eddig még nem fedezték fel, létezése nem bizonyított.
    Régóta tanakodnak arról, vajon milyen objektum lehet a Nemezis. A közelmúltban kiszámolták, hogy a Nemezis különböző távolságok esetén milyen tömegű lehet, és akkor milyen látszó fényességű a látható és az infravörös tartományban. A csillagkatalógusokkal való összevetés alapján azt találták, hogy a Nemezis nem lehet 44 Jupiter-tömegnél nagyobb tömegű. Ha létezik ez az égitest, akkor valószínűleg egy barna törpe típusú objekum, vagy egy kidobódott óriásbolygó. Még az infravörös tartományban működő űrtávcsöveknek is kihívás a felfedezése. Sajnos az égi pozíciója sem ismert, és ha most éppen naptávolban van, akkor a térbeli mozgása is nagyon lassú, így a sajátmozgása sem árulhatja el létezését.

Újabb dinamikai és statisztikai elemzések alapján egyes kutatók szerint az Oort-felhő külső részéből származó üstökösök pályáinak vizsgálata valóban azt jelzi, hogy a Napnak lehet egy olyan kísérője, ami az Oort-felhő belső részén kering csillagunk körül, tömege pedig a Jupiterének néhányszorosa. A hipotetikus bolygónak a Tyche (Tyche a szerencse és a véletlen görög istenasszonya, római megfelelője Fortuna, Nemezis nővére) nevet adták. Infravörös űrtávcsövek felvételein keresik a csillagokhoz képest elmozduló ilyen objektumot, de még nem találtak rá (ha egyáltalán létezik).