A Szunyajev-Zeldovics-jelenség. A galaxishalmazok forró elektronjain szóródik a kozmikus háttérsugárzás, ezért az adott irányban a háttérsugárzás fényességi hőmérséklete nő. A bal felső ábra mutatja a hőmérséklet-változás mértékét az A1835 halmaz irányában. A szórási jelenség magyarázata a bal alsó ábrán szerepel. A szórás mértéke az elektronok oszlopsűrűségétől és a hőmérséklettől függ. Az A1835 halmaz az SDSS és a Palomar égboltfelmérés képein középen fent és lent látható.

A galaxishalmaz méretére röntgenmegfigyeléssel való összevetés segítségével következtethetünk. A halmazt övező elektronfelhő röntgenluminozitása is az elektronkoncentrációtól és a hőmérséklettől függ. A háttérsugárzás anomáliája és a röntgenintenzitás egyenletei együttesen megoldhatók az elektronsűrűségre, amiből a halmaz mélységi irányú mérete számolható. Ezt a látszó mérettel összevetve szögátmérő-távolságot nyerünk.
A jobb oldali fölső ábrán látszik az Abell 1835 halmaz röntgenképe. A jobb alsó ábrán a Szunyajev-Zeldovics-jelenséggel meghatározott tömegprofil (folytonos vonal) és a gravitációs lencsézéssel meghatározott tömegprofil (szaggatott vonal) összevetése látszik.