A spirálkarok a következők:

· Perseus-kar: a Naptól kifelé a legközelebbi kar (10,7 kpc). Ha az Orion-kar nem önálló, hanem a Perseus-kar "töredéke", a Naprendszer is a Perseus-karhoz tartozik. Itt található az M1 SN-maradvány, az Auriga nagy nyílthalmazai (M36, M37, M38), illetve pl. a Cassiopeia több nyílthalmaza (M52, M103).

· Sagittarius-Carina-kar: a Naptól befelé a legközelebbi kar; a hozzánk közel eső része a Sagittarius csillagkép vidékének nagy HII régióit (M8, M16, M17, M20) és csillaghalmazait (M11, M20, M21, M24, M26 nyílthalmazok, M55 gömbhalmaz) tartalmazza. Szóhasználat: a Sagittariustól kifelé csavarodó része a Carina-kar, a befelé csavarodó a Sagittarius-kar.

· Scutum-Crux-kar: eggyel közelebb van a centrumhoz. Érintő irányban a Scutum (Scutum-felhő) és a Crux (nyílthalmazok) irányában látunk bele. Két vörös szuperóriásokat tartalmazó halmazát a közelmúltban fedezték föl: az RSGC1 (2006-ban) 14, az RSGC2 (2007-ben) 26 vörös szuperóriás csillagot tartalmaz.

· Norma-Cygnus-kar, külső kar: tőlünk nézve a legbelső, ill. a legkülső spirálkar; kifelé 15,5 kpc távolságig követhető.

· Orion-kar: önálló kar, vagy a Perseus-kar nagyobb töredéke. Az ismert nyílthalmazok (M6, M7, M23, M25, M29, M34, M35, M39, M44, M45, M46, M47, M48, M50, M67, M73, M76, M78, M93) és planetáris ködök (M27, M57, M97) nagy részét itt találjuk, és ide tartozik az Orion-köd komplexum és a r Oph beágyazott csillagkeletkezési terület is.