Színképi vizsgálatok során kiderült, hogy a csillagközi anyagban már a fiatal galaxisok korszakában is jól megfigyelhető mennyiségű szén-monoxid volt jelen. A talányt az a kérdés okozza, hogy a szén- és oxigénatomok hogyan kerültek a korai galaxisok közötti térbe. Mai ismereteink szerint ezeket az atomokat nagy tömegű csillagok gyártják le a fúziós energiatermelés során, és az anyag a csillagok felrobbanásával szóródik szét. Meglepő tehát, hogy a nehezebb elemek az egymilliárd éves világegyetemben már ilyen mennyiségben vannak jelen, miközben – úgy gondoljuk – még éppen csak a galaxisok kialakulásának kezdetén járunk ebben az időben. Ezeket az anyagokat a népszerű elmélet szerint "harmadik populációs", azaz nagyon korán kialakult csillagok állították elő. Egyetlen nehézsége az elméletnek, hogy egyetlen ilyen öreg csillagot sem sikerült meggyőzően kimutatni eddig sehol a világegyetemben.

A szén-monoxid-molekulák rotációs-vibrációs átmeneteinek rezonanciaerősségét meg lehet határozni a színképből, ami viszont közvetlenül utal annak a közegnek a hőmérsékletére, amelyben a színképvonalak létrejöttek. A mérés szerint a korai világegyetem hőmérséklete kissé melegebb volt a mostaninál, a forró ősrobbanás elméletével összhangban.