Ebben az állapotban ugyanaz volt az elektromosság, a mágnesség, a gyenge kölcsönhatás és a magerők, és úgy sejtjük, a gravitáció is. Ezek a szimmetriák hirtelen elkezdtek lebomlani, ekkor alakult ki nemcsak a ma ismert anyag, hanem a tér és az idő is – és ez a folyamat a mai napig tart.

Ma még fölismerjük az elektromosság és a mágnesség hasonló természetét. Az idő és a tér is átmegy egymásba mozgó megfigyelők számára, de a világegyetem már „nagy” méretű. Az ősrobbanás lehetséges, izzó tűhegytől teljesen különböző nézőpontot hangsúlyozó elképzelése egy cérnagombolyag (nagyon kicsire összetekerve, hogy a térbeli szuperszimmetriát megjelenítse), amely hirtelen elkezd letekeredni, és tekeredik le a mai napig (ez utóbbi jelentené a világegyetem tágulását).
Persze mindezek a hasonlatok egy szigorúan matematikai interpretációhoz kapcsolódó illusztráló képek csupán. Arra nem alkalmasak, hogy ezeken keresztül megértsük a folyamatok részleteit – ugyanakkor feloldanak olyan paradoxonokat, amelyek alapján a matematika megértése nélkül is illusztrálható, hogy az ősrobbanás leírása logikus, konzisztens elméletet jelent.