Aktív galaxisok
A galaxisok két nagy csoportjában figyelhetünk meg jelentős emissziós vonalakat, amelyek azonban teljesen eltérő folyamatok miatt alakulnak ki. Az aktív galaxisok magjában (AGN) egy nagy tömegű aktív fekete lyuk helyezkedik el. A fekete lyuk akkréciós korongjára merőlegesen nagy energiájú plazmasugár tör elő, amely a rádiótartományban látványos. Az aktivitás emisszióra készteti a rendszer körüli diffúz csillagközi anyagot, amely az optikai spektrumban is megjelenik. Az aktív galaxisok nagy csoportja a kvazárok (QSO: quasi stellar object), melyek megjelenése csillagszerű, de több esetben megfigyelhető a körülöttük lévő galaxis.

A kvazárok színképében az emissziós vonalak jelentősen eltolódottak a vörös felé. A Doppler-effektussal magyarázva a jelenséget, eszerint nagy sebességgel távolodnak tőlünk. A Hubble-törvény (v = H·r) alapján pedig igen messze vannak.

Csillagontó galaxisok
A csillagontó galaxisokban valamilyen folyamat (pl. gravitációs kölcsönhatás, ütközés egy másik galaxissal) heves csillagkeletkezést indukál, és (az emissziós ködökhöz hasonlóan) a fiatal csillagok ultraibolya sugárzása miatt figyelhetjük meg a csillagközi anyag optikai emisszióját. A csillagontó galaxisok a megfigyelések szerint kékek és kis koncentrációs indexűek („diffúzak”). A GALEX ultraibolya- űrobszervatórium képein főleg a csillagontó galaxisok látszanak, de az AGN-ek 10%-a is megjelenik, a ROSAT röntgentávcső viszont leginkább az AGN-eket látta. A csillagontó galaxisok 1 magnitúdóval fényesebbek infravörösben, 60 mikrométeren az átlagos galaxisoknál. Ennek oka az ultraibolya fluxus megnövekedése, amely jobban fölmelegíti a csillagközi port.
A csillagontó és aktív galaxisokat a spektrumvonalak intenzitásaránya (pl. NII/Ha, OIII/Hb) alapján lehet megkülönböztetni.