A spektrális energiaeloszlás (elterjedt angol rövidítése SED) alapján dolgoztak ki egy fotometriai osztályozást, amely a galaxisok SDSS-színindexein (a Sloan digitális égboltfelmérés során használt színszűrőkkel mért fényességek különbségén) alapul. A galaxis spektroszkópiai típusát (SED-type) egy törtszám jellemzi, amelyet 0,01 pontosságal adnak meg, és lényegében azt méri, hogy mennyire „kék” vagy „vörös” az adott galaxis. A meglepő tulajdonsága ennek az osztályozásnak a bimodalitás, vagyis az, hogy a galaxisok nagy többsége két fő fotometriai típus egyikébe teljes biztonsággal besorolható: így beszélhetünk „kék” és „vörös” galaxisokról. A két osztály morfológiai sajátosságai (központi koncentrációja) szintén különböző. Ez az osztályozás részben megfeleltethető a Hubble-típusoknak: a kék galaxisok nagy része spirális, a vörös galaxisok nagy része elliptikus ugyan, de bizonyítható, hogy a megfelelés nem tökéletes: vannak kék elliptikus és vörös spirális galaxisok is, mintegy 10% arányban. Az átmeneti vagy bizonytalan besorolású objektumok csoportja nem nagy, illetve az átfedés mértéke fotometriai hibákkal magyarázható. A galaxisok típusára utalhat a koncentrációs index is, annak a két apertúrának az aránya, amely a galaxis fényének 50%-át, illetve 90%-át tartalmazza. Az összefüggés nem szigorú: az elliptikus galaxisok koncentrációs indexe általában 2,5-nél nagyobb, de vannak ilyen megjelenésű spirálgalaxisok is.