A Naprendszer peremén tett kalandozásunknak a végére értünk. Tekintsük át, milyen új ismeretanyagot sikerült szereznünk barangolásunk során.

Elôször is megállapíthatjuk, hogy a Naprendszer külsô vidékeirôl még korántsem áll rendelkezésünkre kielégítô mennyiségû megbízható adat. Ezek híján nehéz errôl a vidékrôl bármit is meggyôzô biztonsággal állítani. A Plútón túli vidék, sôt maga a Plútó is ezernyi megválaszolatlan kérdéssel áll elôttünk. Elég ha csak a Plútó besorolására gondolunk. Jelenleg úgy tudjuk, hogy a Plútó egy egykori Kuiper-objektum, amelyet egyszerûen csak elôbb fedeztek fel társainál, s ezért sorolódott be, mint kilencedik bolygó. A valóságban nem a nagybolygók geneziséhez kapcsolódik létrejötte. Azonban a Plútó Neptunusz-hold voltát sem régen vetették el teljesen (vö: Kuiper-öv). Ki tudja, hogy most már a végsô besorolását kapta-e meg a kilencedik bolygó?

Még rejtélyesebb azonban a feltehetôleg az Oort-felhôben bújkáló X. bolygó/barna törpe/társcsillag esete, mivel ezt az objektumot a Plútóval ellentétben még nem is láttuk...

Nézzük meg, mik azok a jelek, amik alapján mégis úgy gondoljuk, hogy létezhet(nek) a Plútón túl eddig még számunkra ismeretlen nagytömegû égitest(ek):

• A Neptunusz pályaháborgásai nem magyarázhatóak meg teljes mértékben a Plútó gravitációs hatásával. A perturbációk a Plútónál nagyobb égitestre utalnak a Neptunusztól nem is olyan nagy távolságra. Talán csak extrém elnyúlt pályája miatt nem fedeztük fel eddig... Az újabb vizsgálatok szerint nincs is jelentôs perturbációja a Neptunusz pályájának.
• A Ragnarsson-formula egy olyan szimmetriai modellje a Naprendszernek, amely nemcsak pontosabb a Titius-Bode szabálynál, de még a Naprendszer keletkezésérôl alkotott modellünket is alátámasztja, kiegészíti, megindokolja a bolygórendszerben meglévô gravitációs rezonanciákat is. S hogy ez a kozmogóniából következô szimmetria tökéletes legyen, feltételeztünk egy tizedik bolygót 48 AU fél nagytengelyû pályával, s ismeretlen tömeggel. A felfedezetlenség okát ismét a nagy excentricitásban kereshetjük, azaz bolygónk jelenleg valószínûleg aféliumban van...
• Szintén egy újabb bolygót sejt Murray is, aki hosszúperiódusú üstökösöket elemezve, azok aféliumpontjai mentén rajzolt fel egy bolygópályát, amely planéta ezen egykori üstökösmagokat perturbálva letérítette pályájukról, üstökösökké változtatva ôket. Az új bolygó Jupiter méretû, 5.8 millió év keringési idejû, pályájának fél nagytengelye 32300 AU, s valahol a 310° ekliptikai hosszúság környékén található jelenleg. A felfedezését a nagy távolságon kívül az ebbôl fakadó kis szögsebessége is szinte lehetetlenné teszi, hiába ismerünk az elôzôeknél pontosabb pályaadatokat. Az elmélet hihetôségét nagyban befolyásolja, hogy mintául mindössze 13 üstököspálya szolgált.
• Matese és kutatócsoportja számára az üstökösök érkezési iránya rajzolta fel egy tizedik égitest keringési útvonalát. Az ô égitestjük egy néhány Jupiter-tömegû barna törpe. A pályaimpulzus-momentum megváltozásának okait, s a pályamenti energia-eloszlásokat is vizsgálták az érkezô üstökösök afélium-koordinátáinak eloszlása mellett. A minta 82 üstökös adatait tartalmazta. A feltételezett perturbáló égitest adatai: 1.5-6 Jupiter-tömeg, 25000 AU-s aféliumtávolság, ellipszis alakú pálya. Mivel nem tudjuk, jelenleg pályája mely pontján található, egyáltalán, hogy milyen a pontos pályája, felfedezése csak a véletlen mûve lehet.
• A Shiva-elmélet a Földön talált kihalási ciklusokra, illetve a nagyobb kráterbecsapódásokra próbált meg egy hipotetikus égitestpályát illeszteni, amely égitest felelôs a Naprendszert érô periodikus üstököszáporért. A megelôlegezett objektum keringési periódusa 26-28 millió év, s az égitest maga feltételezhetôen egy barna törpe, vagy egy kisebb csillag, amely a Nemezis nevet kapta. Az elméletet erôsítette, hogy a közelmúltban sikerült igazolni a triász-perm határon történt legnagyobb földtörténeti kipusztulás becsapódásos eredetét is, azonban közben azt is bebizonyították mások, hogy a kráterképzôdések, s így az üstököszáporok sem periódikusak. Az üstökös-elméletek ellen szól az is, hogy mint arról szó esett, üstököszáport nemcsak egy naprendszerbeli nagytömegû égitest idézhet elô. Más magyarázatok is lehetségesek.

Mai csillagászati ismereteinkkel nem jelenthetjük ki, hogy a Kuiper-öv és az Oort-felhô teljes egészét ismerjük, de már rengeteg kutatás van folyamatban, s az észleléstechnika is rohamosan fejlôdik, az ûreszközökrôl nem is beszélve (a 33. ábrán a Plútót elhagyó ûrszondák láthatók amelyek közül még egyik sem látta a X. bolygót, bár különbözô pontokon hagyták el a bolygórendszert). Ahogy egykoron Galilei korszakának örökösei kiterjesztették Naprendszerünk feltérképezett határát a Szaturnusztól a Plútóig, jelen kutatók örökösei a megismert Naprendszer határát egyszer, reméljük, ki tudják majd tolni az

Oort-felhô széléig is akár. Bár kevesebb konkrét paraméter áll rendelkezésünkre, mint Herschelnek az Uránusz felfedezésekor, de a mûszerek pontosságának növekedésével talán az elméletek, adatok is tökéletesednek... Egyszer talán a Naprendszer megismerése is lezárt tudomány lesz, mint a Föld felszínének felderítése?

Addig azonban kár lenne bármit is elhamarkodottan állítani. Jelen dolgozat végén is talán csak annyi jelenthetô ki kellô megalapozottsággal, a témával kapcsolatban megismert tanulmányok alapján, hogy van(nak) még felfedezetlen nagy tömegû égitest(ek) a Plútó pályáján túl. Ezt támasztják alá a dolgozatban feltárt észlelések, tapasztalatok, s a hozzájuk kapcsolódó elméletek. Bár a bizonyítékok egyenlôre még korántsem megdönthetetlenek, de mivel több is van belôlük, ezért légbôlkapottnak sem nevezhetô az X. objektum (bolygó, barna törpe, csillag) létének feltételezése. Valami tehát bujkál... Talán az Oort-felhôben...

33. ábra: Bár a lefedettség még kicsi, a Plútón túljutó négy ûrszonda egyike sem találkozott még a 10. bolygóval
 

IRODALOMJEGYZÉK

FELHASZNÁLT IRODALOM:

• HERRMANN J. (1992): Csillagászat, SH Atlasz; Springer Verlag, Budapest
• GÁBRIS GY.- MARIK M.- SZABÓ J.(1993): Csillagászati földrajz; Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
• GAJZÁGÓ É.(2001): Apokalipszis tegnap; Élet és Tudomány 56. évfolyam 11.szám, http://www.eletestudomany.hu/eltu/g_hireink 5611.html
• GARCIA-SANCHES, J.- PRESTON, R. A.- JONES, D. L.- WEISSMAN, P. R.- LESTRADE, J.- LATHAM, D. W.- STEFANIK, R. P.(1999): Stellar encounters with the Oort cloud based on Hipparcos data; The Astronomical Journal 117. kötet, 142-155. oldal
• GOLDSMITH, D.(1985): Nemezis, a halálcsillag; Háttér Lap- és Könyvkiadó, Budapest (fordította: Both Elôd, 1990)
• IAU Minor Planet Center (2001); http://cfa-www.harvard.edu/iau/mpc.html
• JEWITT, D. C.(2001): Kuiper Belt; http://www.ifa.hawaii.edu/ faculty/jewitt/kb.html
• JEWITT, D. C.(2001): The Oort Cloud; http://www.ifa.hawaii.edu/ faculty/jewitt/oort.html
• KERESZTURI Á.- SÁRNECZKY K.(1999): Kisbolygók a Naprendszer peremén; Csillagászati Évkönyv, 233-248. oldal
• KERESZTURI Á.- SÁRNECZKY K.(2000): Célpont a Föld - kisbolygók a láthatáron; Csillagászati Évkönyv, 188-214. oldal
• MATESE, J. J.- WHITMAN, P. G.- WHITMIRE, D. P.(1999): Cometary evidence of a massive body in the outer Oort cloud; Icarus május 19.-i szám, 1-24. oldal
• MURRAY, J. B.(1999): Arguments for the presence of a distant large undiscovered Solar system planet; Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS) 309. kötet, 31-34. oldal
• Murray cikk fordítása: http://www.jate.u-szeged.hu/obs/ismeret/murrayh.html
• Nagy tömegû bolygójelölt a Plútó pályáján túl (1999); http://www.origo.hu/tudomany/real/991007nagy.html
• NÉMETH A.(1999): Hol az üstökösküldô?; HVG november 13.-i szám, 106.-108. oldal
• RAGNARSSON, S.(1994): Planetary distances: a new simplified model; Astronomy and Astrophysics (A& A) 301. kötet, 609-612. oldal
• SÁRNECZKY K. (2001): Utolérték a Cerest, http://www.origo.hu/tudomany/real/010314utolertek.html
• SIMONYI K.(1998): A fizika kúltúrtörténete; Akadémiai Kiadó, Budapest
• SZATMÁRY K.(2000): Csillagok közeli elhaladása a Naprendszer mellett; http://www.jate.u-szeged.hu/obs/ismeret/gl710/gl710.html
• TALCOTT, R.(1999): Millions of new comets are coming; Astronomy augusztusi szám, 24. oldal
• Ûrtan (1996): SH Atlasz; Springer Verlag, Budapest
• Valami bújkál az Oort-felhôben... (1999); http://www.origo.hu/tudomany/real/991022valami.html
• VARGA Z. (1996): A Naprendszer bemutatása; http://www.cab.u-szeged.hu/local/naprendszer/index.html
• Világatlasz (1995); Cartographia, Budapest
• WHITEHOUSE, D.(1999): A planet beyond Pluto; http://news.bbc.co.uk/hi/english/sci/tech/newsid_467000/467572.stm

• ALVAREZ, L. (1983); Proceedings of the National Academy of Sciences 80. kötet, 627. oldal
• ALVAREZ, W- MULLER, R. A. (1984); Nature 308. kötet, 718. oldal
• BAILEY, M. E. (1986); Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS) 218. kötet, 1-30. oldal
• BECKER, L.- POREDA, R.- HUNT, A.- BUNCH, T.- RAMPINO, M. (2001); Science
• BIERMANN, L.- HUEBBNER, W. F.- LÜST, R. (1983); Proceedings of the National Academy of Sciences 80. kötet, 5151-5155. oldal
• BLAGG, M. A. (1913); Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (MNRAS) 73. kötet, 414. oldal
• COCHRAN, A. L.- LEVISON, H. F.- STERN, S. A.- DUNCAN, M. J. (1995); The Astrophysical Journal 455. kötet, 342. oldal
• DAVIS, M.- HUT, P.- MULLER, R. A. (1984); Nature 308. kötet, 715. oldal
• DOLE, S. H. (1970); Icarus 13. kötet, 494. oldal
• FERNANDEZ, J. (1981); Astronomy and Astrophysics (A& A) 96. kötet, 26-35. oldal
• GOULD, S. J. (1984); Natural History 93. kötet, 14. oldal
• GRANER, F.- DUBRULLE, B. (1994); Astronomy and Astrophysics (A& A) 282. kötet, 262. oldal
• HARTIGAN, D. KÖTET,.- STROM, M.- STROM, S. E. (1994); The Astrophysical Journal 427. kötet, 961-977. oldal
• HILLS, J. G. (1970); Nature 225. kötet, 840. oldal
• HILLS, J. G. (1985); The Astrophysical Journal 90. kötet, 1876-1882. oldal
• JEWITT, D. C.- LUU, J. X. (1995); Astronomical Journal 109. kötet, 1867. oldal
• JEWITT, D. C.- LUU, J. X.- CHEN, J. (1996); Astronomical Journal 112. kötet, 1225. oldal
• KOWAL, C. (1989); Icarus 77. kötet, 118. oldal
• KRESAK, L. (1982): Comets (szerkesztette: Wilkening, L. L.- Matthews, M. S.); University of Arizona Press, Tucson, 56. oldal
• MATESE, J. J.- WHITMAN, P. G. (1989); Icarus 82. kötet, 389-401. oldal
• MATESE, J. J.- WHITMAN, P. G. (1992); Celest. Mech. and Dyn. Astron. 54. kötet, 13-36. oldal
• MATESE, J. J.- WHITMAN, P. G.- INNONEN, K.A.- VOLTONEN, M. J. (1995); Icarus 116. kötet, 255-268. oldal
• MATESE, J. J.- WHITMIRE, D. P. (1996); The Astrophysical Journal 472. kötet, L41-L43 oldal
• MATESE, J. J.- WHITMAN, P. G.- WHITMIRE, D. P. (1998); Celest. Mech. and Dyn. Astron. 69. kötet, 77-88. oldal
• NEUHÄ USER, R.- FEITZINGER, J. V. (1986); Astronomy and Astrophysics (A& A) 170. kötet, 174. oldal
• NIETO, M. M. (1972): The Titius-Bode Law of Planetary Distances. Its History and Theory; Pergamon Press, Oxford
• OORT, J. H. (1950); Bull. Ast. Inst. Neth. 11. kötet, 91-110. oldal
• RAMPINO, M.- STOTHERS, R. (1984); Science 226. kötet, 1427. oldal
• RAUP, D. M.- SEPKOSKI JR., J. J. (1984); Proceedings of the National Academy of Sciences 81. kötet, 801. oldal
• RICHARDSON, D. E. (1945); Popular Astronomy 53. kötet, 14. oldal
• SAUMON, D.- HUBBARD, W. B.- BURROWS, A.- GUILLOT, T.- LUNINE, J.I. (1995); BAAS 187. kötet, 70. oldal
• STERN, S. A. (1996); Astronomical Journal 112. kötet, 1203. oldal
• STERN, S. A.- COLWELL, J. E. (1997); Astronomical Journal 114. kötet, 841. oldal
• THOLEN, D. J.- BUIE, M. W. (1997); Icarus 125. kötet, 245. oldal
• TORBETT, M.- GREENBERG, R.- SMOLUCHOWSKI, R. (1982); Icarus 49. kötet, 313. oldal
• TURCO, R. P.- TOON, O. B.- ACKERMAN, T. P.- POLLACK, J. B.- SAGAN, C. (1983); Science 222. kötet, 1283. oldal
• WEISSMAN, P. R. (1996); Earth Moon Planets 72. kötet, 25-30. oldal
• WEISSMAN, P. R. (1997): Near-Earth Objects (szerkesztô: Remo, J. L.); New York Academy of Science, New York, 67. oldal
• WHITMIRE, D. P.- JACKSON IV., A. A. (1984); Nature 308. kötet, 713. oldal
• WILLIAMS, G. V.- MARSDEN, B. G. (1994): Catalogue of Cometary Orbits 9. kiadás; IAU Central Bureau for Astronomical Telegrams, Cambridge
• WILLIAMS, G. V.- MARSDEN, B. G. (1996): Catalogue of Cometary Orbits 11. kiadás; Smithsonian Astrophysical Observatory, Cambridge
• WISDOM, J. (1987); Icarus 72. kötet, 241. oldal