Az utóbbi időben főleg a mikrolencsés programokban kezdték el alkalmazni a képkivonásos technikát a tömeges fotometriához. Az eljárás lényege, hogy az idősorból kiválasztunk egy referenciaképet (mondjuk amin a csillagok átlagos félértékszélessége a legkisebb), amit egy megfelelő függvénnyel konvolálva kivonunk a többi képből. A konvolúciós függvényt úgy választjuk meg képről képre, hogy a konvolált referenciákép és az aktuális vizsgálandó felvétel a legjobban egyezzen. A kivonás után keletkező képen csak a változó fényességű csillagok maradnak meg, a konstans fényességűek eltűnnek.
A módszer a hagyományos, pl. DAOPHOT algoritmust megvalósító technikáknál jóval hatékonyabb, és sokkal pontosabb fénygörbéket produkál (Alard, 2000), valamint nagyon zsúfolt csillagmezőkön is kitűnően alkalmazható (például gömbhalmazok centrális tartományában, ahol a csillagok képei átfedik egymást, vagy kompakt nyílthalmazokban).
Terveim között szerepel a fenti képkivonásos technika kipróbálása eddig nem, vagy csak kevésbé vizsgált galaktikus nyílthalmazokban történő változókeresésre.