A Szegedi Tudományegyetemen lassan három éve zajló kisbolygókutatási program során több mint 6000 db csillagászati CCD felvétel készült, melyek nagy része kisbolygó fotometriai célból készült idősor. Ezen idősorok legalább másfél órás időintervallumot fednek le, és felvételenként 800-1500 csillagot tartalmaznak 19 magnitúdós határfényességig. Az 1998 januárja óta készült összes, legalább egy órát lefedő idősort átvizsgálva összesen harminchárom darab eddig nem ismert rövid periódusú változócsillagot fedeztem fel.
Dolgozatomban rövid történeti áttekintést adok a változócsillag keresésről. Az általam felhasznált CCD felvételeket produkáló műszerek ismertetése, és a keresés módszereinek tárgyalása után bemutatom az újonnan felfedezett harminchárom változócsillagot.
Ahhoz, hogy ezen csillagok elfoglalják végső helyüket a katalógusokban, ismernünk kell a változásuk legalapvetőbb paramétereit (periódus, epocha). Ennek mikéntjét két általam mért változócsillag, a HV Ursae Majoris és a HW Virginis fedési kettőscsillagok példáján keresztül mutatom be.