Az 50-es évektől a magyar űrhajósig
...................................

Hazánkban már az első szputnyik fellövése előtt is élénk érdeklődés
nyilvánult meg az űrkutatás iránt. 1956-ban alakult meg az
Asztronautikai Bizottság a Társadalom- és Természettudományi
Ismeretterjesztő Társulat (a későbbi TIT) keretein belül. 1959-ben
a TIT-ből kiválva a Műszaki és Természettudományi Egyesületek
Szövetségében megalakult a Központi Asztronautikai Szakosztály
(KASZ). Tíz év óta Magyar Asztronautikai Társaság néven (MANT)
működik, melynek egyik helyi csoportja városunkban, Székesfehérváron
található.

1956-ban Magyarország hivatalosan is bejelentette, hogy részt vesz
a Nemzetközi Geofizikai Év tudományos programjában - többek között -
ionoszféra mérésekkel. Az ionoszféra-kutató nemzetközi hálózatot a
magyar fejlesztésű (BRG) IRX-típusú rendszerekkel építették ki. Az
1958-as brüszeli világkiállításon a természettudományos eszközök
kategóriájában nemzetközi Grand Prix-vel jutalmazták ezt a
berendezést.

Az ötvenes évek végétől a világűr jellemzőit és a felső légkör
tulajdonságait mérték a magyar szakemberek. Az eszközöket is itthon
fejlesztették ki. 1958-ban a Szovjet Tudományos Akadémia felkérésére
az MTA Csillagvizsgáló Intézete megkezdte a mesterséges holdak
átvonulásának vizuális megfigyelését. 1961-től a vizuális megfigyelések
Baján, Budapesten, Miskolcon és Szombathelyen folytatódtak. A a Posta
Kísérleti Intézetében rádiós műholdmegfigyeléseket kezdtek. 1962-től
a felső légkör véltozásainak megfigyelésére szerveződött nemzetközi
program (INTEROBS) koordinátora Magyarország volt.

Hazánkat 1959-ben felvették az IAF-be, 1962-ben pedig a COSPAR-ba.
1966-től a Budapesti Műszaki Egyetem Űrkutató Csoportja rádiós
műholdmegfigyeléssel, űreszközök elektronikájának és mechanikai
szerkezeteinek tervezésével foglalkozott, illetve foglalkozik ma is.
Ez a csoport vett részt az Interkozmosz-holdak Egységes Telemetriai
Rendszerének elkészítésében is.

Magyarország a többi szocialista országgal együtt 1967-ben írta
alá az Interkozmosz együttműködést. A kutatás fő iránya ezekben az
években: kozmikus fizika, kozmikus meteorológia, orvosbiológia,
űtávközlés, erőforráskutatás volt.

Hazánk a többi szocialista országgal együtt 1967-ben írta alá az
Interkozmosz együttműködést. Az Interkozmosz Tanács felügyelője
a Magyar Tudományos Akadémia volt. A kutatás fő iránya ezekben
az években a kozmikus fizika, kozmikus meteorológia, kozmikus
orvosbiológia, űrtávközlés, erőforrás kutatás volt. A magyar űrkutatás
szervezése, koordinálása kezdetben az Űrkutatási Kormánybizottság
feladata volt. 1978-től az MTA Interkozmosz Tanácsa vette át.

A magyar űrkutás fellegvára a Központi Fizikai Kutatóintézet
(KFKI). Itt készültek azok a több egymásra helyezett műanyag
fóliából összeállított mikrometeoritcsapdák, amelyek - mint az
első magyar műszerek - 1970-ben a Vertyikál-1 fedélzetén eljutottak
a világűrbe. A továbbiakban tápegységeket, részecskeanalizátorokat
és sugárzásdetektorok stb. építettek hazánkban és használtak a
világűrben különböző műholdakon. Hazánk csatlakozott az Interkozmosz
geodéziai programjához is és pontos fotografikus, lézeres és
Doppler-megfigyeléseket hajtott végre geodéziai műholdakkal abból
a célból, hogy létrejöjjön egy egységes geodéziai alaphálózat. Az
első erre specializált intézet a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium
Penc mellett épült fel és 1977 óta működik.

Az Interszputnyik űrtávközlési együttműködést 1971-ben írták alá a
szocialista országok műholdas távközlési kapcsolatának biztosítása
végett. Földi állomás hazánkban a Bakonyban, Taliándörögd közelében
található