Frissítve: 1998.11.01.

A Mars Surveyor 98 lander küldetése

Tények röviden

Az MSP 98 landert egy Delta 7425 közepes teljesítményű rakétával lövik fel 1999 januárjában, és 1999 decemberében érkezik a Marshoz. A harmadik fokozat kiégése után végrehajt egy yo-yo manővert, a fokozattól való elkülönülés után. Ekkor a harmadik fokozat és az orbiter is egy második típusú pályára kerül, aminek az a célja, hogy a fokozat ne induljon el a mars felé. Ez Bolygóközi biztonsági szabály.

Az elkülönülés után kinyílnak a napelemek és a nap felé állítódnak be, a kezdeti manővereket, pedig a Deep Space Network-ből (DSN) irányítják. Az utazás alatt a napelemek a nap felé néznek és a kommunikáció a Medium Gain antennán keresztül folyik az orbiterrel. Körülbelül 15 nappal a kilövés után végrehajtják a legnagyobb pályakorrekciós manővert (Trajectory Correction Manuever), ez a TCM1. Ez korrigálja a kilövéskor szerzett pályahibákat. Előreláthatólag ezt még négy kisebb TCM követi majd, ami az utazás során szerzett kisebb hibákat küszöböli ki. Az ötödik TCM tartalmazza a végső (7 órás), a leszállást megelőző korrekciót a pontos szög és helyzet felvételéhez. A lander a pontos megközelítő navigációt a Mars körül keringő MSP 98 orbiter vagy a Mars Global Surveyor segítségével hajtja végre.

A közvetlenül a légkörbe érés után kinyílnak a Mars Pathfindernél is alkalmazott ejtőernyők és a légköri melegedéstől a szintén Pathfinder örökségű hővédő pajzs óvja. A talajtérés 75 és 78 fok között lesz a déli poláris sapkán. Az első napon a lander kinyitja a napelemeket, ellenőrzi a rendszereket, kommunikációs kapcsolatot létesít az orbiterrel és elvégzi a legsűrgősebb tudományos munkákat. Az általános kutatás a második napon kezdődik. A lander egy UHF antennán keresztül lép kapcsolatba a Földdel a MSP 98 orbiteren vagy a Mars Global Surveyoron keresztül. A közvetlen földi kapcsolat (DTE) is lehetséges a MGA antennán keresztül. A felszín vizsgálatához a MVACS eszközkészletet használja, amely a "Volaties and Climate History" tudományos témát kutatja. A LIDAR egységet az Orosz Űrügynökség fejlesztette ki. Ezzel elemzik a levegő portartalmát. Az MVACS tartalmaz meteorológiai, fényképező és talajvizsgáló berendezéséket. A robotkarral lehet a vizsgálandó mintákat begyűjteni a közeli felszínről, amelyeket elemezve keresnek magyarázatot, hogy milyen mértékben alkotja a talajt fagyott víz és fagyott szén-dioxid az egyes évszakokban. A lander élettartalma kb. 90 nap, utána kimerülnek a telepek és végetér a működése.