Bolygóközi anyag
- A bolygóközi anyag legismertebb megnyilvánulási formái a mikrometeorok és a finoman eloszlott részecskékből álló
állatövi fény.
- Szűkebb értelemben az interplanetáris vagy bolygóközi anyag fogalmán értjük a napkorona külső részeit, az állatövi fényt adó porrészecskéket, a
meteorokat és bolygók légköréből a bolygóközi térbe diffundált gázokat.
- Tágabb értelemben azonban még a
kisbolygókat és
üstökösöket is idesorolják.
- Az egyes elemek mérete és fajtája szabja meg azok mozgását és a velük kapcsolatos jelenségeket:
- A nem túl kis méretű részecskékre szinte kizárólag a Nap és a bolygók gravitációs erői hatnak. A bolygóközi anyag e részeinek mozgása szigorúan az égi mechanika törvényei szerint megy végbe (kisbolygók, meteorok, üstökösmagok).
- A 0,001 mm nagyságrendű átmérőjű részecskék általában a napszél révén kerülnek távolabb a Naptól. Az ezekre ható
sugárnyomás már nagyobb mint a gravitációs vonzóerő. Az interplanetáris por egy hatalmas lapult porfelhő alakjában veszi körül a Napot, amelynek szimmetriasíkja nagyjából az
ekliptikával esik egybe. A porfelhő elsősorban 0,1 ,..., 0,001 mm átmérőjű részecskékből, tehát kimondottan porból áll.
- Nagyobb részecskék is jócskán előfordulnak, (egészen a kisbolygó méretig) de ezek száma az átmérő növekedésével rohamosan csökken. Mikrometeor-csapdákkal összegyűjtött mintákat vizsgálva kiderült, hogy a szabálytalan alakúak mellett gömb és pehelyszerűek is előfordulnak.
- A legkisebb porrészecskéken történő fényszóródás eredményezi az állatövi- vagy zodiakális fényt. Az állatövi fény legfényesebb a Nap környezetében, attól távolodva rohamosan csökken az intenzitása, és a fénylő sáv szélessége is, ezért a földi megfigyelő számára a horizontot határoló fénylő-derengő háromszög formájában látszik. A jelenség fényessége olyan, mint a Tejút legfényesebb részeié, ennek ellenére főleg egyenlítői vidéken látszik jól az állatövi fény, mert nagyobb szélességeken az ekliptika kis szöget zár be a horizonttal, így az állatövi fény elvész a szürkület fényében.
- Keringésük során a Naprendszer bolygói tekintélyes mennyiségű interplanetáris port fognak be, így pl. becslések szerint a Földre naponta 100 - 1000 tonna bolygóközi por hullik. Az üstökösök és más égitestek darabolódása révén azonban viszonylag sok anyag válik a bolygóközi por részévé, így lehetséges, hogy a bolygóközi por tömege a vázolt folyamatok ellenére nem változik jelentékenyen.
- Parányi porszemcsék gyakran bejutnak bolygónk légkörébe, de nem járnak fényjelenséggel, azaz sohasem láthatjuk felvillanni őket, mert még azelőtt lefékeződnek és állandó sebességre tesznek szert mielőtt felizzanának. Átmérőjük valószínűleg nem haladja meg az 1 mikront (a milliméter ezredrészét). E részecskék létének legnyilvánvalóbb bizonyítéka az a pusztító hatás, amelyet a világűrben száguldó űrszondák felszínén fejtenek ki.
- Interplanetáris gáz főként ionizált hidrogénből, vagyis protonokból és elektronokból, valamint héliumból áll. Valójában nem nyugvó gázfelhőről van szó, hanem egy 400 - 500 km/s sebességgel történő, a Naptól távolodó áramlásról. Ezt az áramlást napszélnek is szokták nevezni.
... A Kuiper-öv objektumai
... bolygóközi anyag
... bolygókutatás, űrkutatás
...