A Nap hatása
- A napszél "szeszélyes", és a szélerősség ingadozásai a magnetoszférában is változásokat okoznak. A szélerősség hirtelen növekedése összenyomja a
magnetoszférát, fluktuációkat (mágneses viharokat) idézve elő a talajszinti mágneses térben.
- A nagyobb flerek kibocsátotta részecskék heves mágneses viharhoz vezetnek. Ezek a részecskék rendszerint az eseményt követő pár napon belül érkeznek a Földre. A napszél részecskéinek kis hányada behatol a magnetoszférába, s a Föld felső légköréből kibocsátott ionizált részecskék társaságában a Föld mágneses terének fogságába kerülnek. Különösen erősen koncentrálódnak két zónában (ezek a Van Allen-féle sugárzási övek), amelyek legnagyobb részecskesűrűségű részei 1,5 illetve 5 földrádiusznyira találhatók, de a két öv között nincs éles határ. A szoláris mágneses viharok létrehozta zavarok a magnetoszférából a részecskéket a felső légkör rétegeibe "rázzák ki". E részecskék többsége szűk, ovális sávban lép be a légkörbe, mintegy 10 - 20 fok sugarú sávban. Az ovális sáv középpontja a mágneses pólus. A belépő töltött elemi részecskék a felső rétegben gerjesztik és ionizálják az atomokat és a molekulákat. A folyamat váltja ki a
sarki fényt,
amelynek gyakorisága napfoltmaximum idején a legnagyobb. Mivel északi és déli mágneses pólusa van a Földnek, ezért északi és déli fényről beszélhetünk.
- Egyes feltételezések szerint kapcsolat van pl. a fák növekedése és a 11 éves naptevékenységi ciklus között. Eszerint a fák évgyűrűi a napfoltmaximum éviben vastagabbak, a minimum éveiben vékonyabbak volnának. Nagyon valószínű, hogy a földi légkör kényes egyensúlyát már a naptevékenység ingadozásából származó aránylag kismértékű energia-bevitel változása is jelentősen megváltoztatja, amely pl. a zivatarok gyakoriságában is jelentkezhet.
Képek a sarki fényről:
... Fogyatkoások
... A Nap hatása
... A feltételezett Tizedik bolygó
...