Az állatok viselkedését, életét már az őskortól kezdve figyelemmel kísérték az emberek. Kezdetben azért, hogy a vadászatuk minél nagyobb sikerrel járjon, és így ne maradjanak éhen, később, a mezőgazdasági termelés elterjedésével pedig az értékeik védelme miatt. Ehhez társult a modern időkben a tudományos kutatás. A civilizáció térnyerésével a vadon élő állatok mind jobban visszaszorultak természetes élőhelyükről, sokszor csak a Föld nehezen megközelíthető területein találtak végső menedéket. Nagyon sok közülük a kihalás szélére jutott. Ahhoz, hogy megmenthessük őket a teljes kipusztulástól, meg kell ismernünk szokásaikat, lehetőleg úgy, hogy a nyugalmukat ne zavarjuk meg. Ezt a legteljesebben műholdas távérzékelés segítségével valósíthatjuk meg.

2001-ben az ESA és az UNESCO között létrejött egy megállapodás a SOGHA (Surveillance of Gorilla Habitat) nevezetű kísérleti program elvégzésére, amelynek a célja, hogy a távérzékelés segítségével elősegítse az afrikai hegyi gorillák védelmét. A műholdak segítségével figyelemmel lehet kísérni a vegetáció változásait, az emberi és a mezőgazdasági tevékenység hatásait, valamint a felvételek segítségével három dimenziós digitális modelleket lehet készíteni a gorillák élőhelyéről. A projekt három ország nemzeti parkjára terjed ki: a kongói Virunga Nemzeti Parkra, a ruandai Volcanoes Nemzeti Parkra és a Mgahinga Gorilla és Bwindi Nemzeti Parkra Ugandában.

Hegyi gorillák	Két Landsat felvételből összerakott mozaikkép a megfigyelt területekről.

Az antarktiszi Adelie-pingvin kolóniák élete is nyomon követhető az űrből. Ezek az állatok az antarktiszi oázisok, az úgynevezett polynyák mentén tömörülnek, ahol a tengert borító jégréteg hiányos. Ezek a helyek minden évben ugyanott keletkeznek, a legnagyobbak pedig sohasem fagynak be. A polynyák keletkezésében részt vesz a tengeráramlás, a dagály, a tenger aljáról felemelkedő, melegebb tengervíz és a szél. Mivel itt a víz hőmérséklete viszonylag meleg (~2 °C) a fitoplanktonok ideális körülményeket találnak a szaporodásukhoz. Ez pedig magával vonzza a tápláléklánc többi szereplőjének a megjelenését is.

Egy polynya közelről...	...és egy másik műholdról nézve.

Adelie-pingvin kolónia.

Az állatok megszámolásában is segítségünkre lehetnek az űrből készített felvételek: New York Bronx negyedében állatkertjében műholdról számolták meg az állatokat, hogy kipróbálják, működőképes-e ez a módszer. Így az élőhelyükön lehetne számbavenni a veszélyeztetett fajok egyedeit anélkül, hogy költséges helyszíni expedíciókat kellene szervezni. Erre a célra Wildlife Conservation Society (WCS) a Quickbird nevű műholdat vette igénybe és minden állatot sikeresen megtaláltak az állatkertben.

Összehasonlító képek a bronxi állatkertből: a földről...	...és a műholdról.

Egy zsiráf és árnyéka az űrből nézve.

De nem csak vadon élő állatok megfigyelésére használhatók az űrfelvételek: Írországban az állami legelőkön katonai műholdakkal követik nyomon a feketearcú birkanyájakat. Ezáltal szeretnék megakadályozni a túllegeltetés okozta talajeróziót. A felvételekből kiderült, hogy a birkák egyes helyeken jobban szeretnek legelni és naponta mintegy két-három kilométert vándorolnak. Az ír kormány reméli, hogy kiegészítő takarmány elhelyezésével talán elérhető, hogy a nyáj hosszabb ideig egy helyen maradjon, s így megkíméljék a tájat.

vissza a főoldalra

vissza a felhasználásokhoz

SOGHA
NASA spies on penguin hotspots
Antarctic penguins thrive in ocean "oases"
What's a polynya?
Counting Elephants from Space
Satellite Data to Track Wildlife: Elephants in Space
Műhold tereli az ír birkanyájakat

Utolsó módosítás:2005.05.10.