A Nap a Földet egyenlőtlenül melegíti fel, s ezáltal légnyomáskülönbséget okoz. Ezek a különbségek a légkörzésnek köszönhetően szűnnek meg. Ez lehet lokális (helyi), regionális, vagy globális. Bár egy-egy terület éghajlatában fontos szerepet játszik a helyi légkörzés is, a Föld egészének vizsgálatakor a globális bír a legnagyobb jelentőséggel. Ennek alapja, hogy a Föld felszínén a hő eloszlása nem egyenletes: az egyenlítői területek több napsugárzást kapnak és jobban felmelegszenek, mint a magasabb szélességen fekvő területek. A hőenergia áramlásának 60%-a a légkörzéssel valósul meg, míg a maradék 40%-ért az óceáni cirkuláció felel. Az Egyenlítő és a pólusok közötti hőszállítás legegyszerűbb modellje egy egyszerű cirkulációs cella lehetne, amelynél az Egyenlítőnél feláramlást, a magasban pólus felé áramlást, a pólusokon leáramlást,míg a felszínen az egyenlítő felé való áramlást figyelhetnénk meg. Ennek az megycellás modellnek a megalkotója Hadley volt az 1700-as években.

Az egycellás légkörzés modellje.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A Föld ugyanis forog, a tengelye ferde, valamint több szárazföld van az északi féltekén, mint a délin. Ezáltal a tényleges cirkuláció sokkal bonyolultabb. A földi légkörzést leíró modellek három cellát tartalmaznak mind az északi, mind a déli féltekén. Ez a három a trópusi cella, a mérsékelt övi cella, és a poláris cella.

A trópusi cellánál alacsony szélességeken a levegő az egyenlítő felé mozog, hogy a felemelkedő, a magasban a pólusok felé mozgó levegőt pótolja.
A mérsékeltövi cellánál a levegő a felszín közelében pólus és kelet felé mozog, a magasban pedig az egyenlítő és nyugat felé.
A pólusok felett a levegő lesüllyed és kialakítja a poláris magasnyomást. Itt a szelek keletiesek.

Még ez a modell is nagy mértékben idealizált, mivel a valóságban sem a szelek nem állandóak, sem a nyomási övek nem folytonosak. Ebben szerepet játszik, hogy a kontinensek és az óceánok felett levegő felmelegedése különböző, a Nap sugarainak beesési szöge változik az év folyamán, valamint az áramlás instabillá válhat és örvények alakulhatnak ki.

Az idealizált és a tényleges nyomási övek a Földön.

A Föld légkörének az állapota határozza meg az időjárást, s ebben fontos szerepet játszik a globális légkörzés is. A felszíni széljárás figyelemmel követése segítséget nyújthat a várható időjárás néhány napos előrejelzésében. A NASA QuikSCAT műholdja pontos információkat szolgáltat az óceánok felett uralkodó légmozgásokról. A műhold nagyfrekvenciájú radarnyalábokat bocsát ki az óceán felszínére és a tengerfelszínről sugárzás szórásából megállapítja a hullámok nagyságát. Ebből pedig a szél irányára és sebességére lehet következtetni.

A Howard hurrikán (SeaWing felvétel)	A Quickscat felvétele 2000. december 22-én. Jól látható három viharzóna a Csendes-óceán északi részén.

vissza a főoldalra

vissza a felhasználásokhoz

Források:
Globális légköri cirkuláció
NASA Satellite Surface Wind Data Improve 2-5 Day Weather forecasts
Ocean Surface Winds Derived from the SeaWinds Scatterometer
Tropical Cyclones
Satellite Imagery
Publications - Hurricane Howard Image

Utolsó módosítás: 2005.05.10.