Az ember hatással van környezetére, alakítja, formálja, sokszor akaratlanul. Az emberi tevékenység megélénkülésével, az ipar és a technikai civilizáció fejlődésével egyre több szennyezőanyagot juttatunk a környezetbe. Vannak közöttük olyanok, melyek természetes úton is képződnek, de vannak olyanok is melyeket mesterségesen állítunk elő, és hatásuk sokszor nagyon tartós.

Földünk légköre a Napból érkező sugárzás mintegy 60-70 %-át átengedi és az eljut a felszínre. A felszínen a sugárzás kb. 30 %-a visszaverődik, a többi elnyelődik és az így felvett hőt magasabb hullámhosszon, az infravörös tartományában, visszasugározza. Ezt a hullámhosszú sugárzást viszont a légkör már jó arányban nyeli el, és csak kb. 30 %-át engedi ki a világűrbe. Az elnyelt energia jelentős részét pedig idővel visszasugározza a felszínre. Vagyis a hő lényegében csapdába esik a légkörben, akárcsak egy üvegházban. Ennek az üvegházhatásnak köszönhetően Földünk éves középhőmérséklete 16 °C, míg nélküle az átlagos hőmérséklet -18 °C lenne. Tehát nem csak rossz oldala van ennek a folyamatnak!

Az üvegházhatás: összehasonlítva az üvegházat és a Földet.

Az üvegházgázok: Melyek azok a gázok, amik szerepet vállalnak az üvegházhatás kialakításában? Az első és legfontosabb a vízgőz. Ez önmagában a jelenség körülbelül 60 %-áért felel. A szén-dioxid ugyan csak 20 %-ban felelős érte, de a koncentrációja kb. 25 %-kal nőtt az iparosodás előttihez képest. Jelentős még a metán (hatásfoka 21-szer jobb a szén-dioxidénál), a dinitrogén-oxid (310-szeres hatásfok), a halogénezett szénhidrogének (CFC-k, 9700-szoros hatásfok), valamint a felső légköri ózon. Bár a szén-dioxid üvegházhatása a leggyengébb, olyan nagy a koncentrációja a légkörben, hogy nagyrészt ez a gáz határozza meg a légkör üvegházhatásának erősségét.

Szinte minden emberi tevékenység szén-dioxid kibocsátással jár. A közlekedés, a villamos energia termelés, a fűtés, mind növeli a légkör szén-dioxid tartalmát. Ez a folyamat az ipari forradalommal felgyorsult, és ma már a vizsgálatok kimutatták, hogy az elmúlt 100 év alatt a Föld átlaghőmérséklete 0,6 °C-kal növekedett. A tudósok vitatkoznak arról, hogy ez természetes folyamat-e, vagyis, hogy éppen egy felmelegedő fázisban élünk-e (A középkorban volt egy kisebb mértékű lehűlési hullám. Emlékezzünk csak, Mátyást a Duna jegén választották királlyá), vagy pedig a mi beavatkozásunknak köszönhető mindez.

Globális felmelegedés
Az elkövetkező száz évre vonatkozó becslések szinte mind azt mondják, hogy Földünk átlaghőmérséklete továbbra is emelkedni fog. Itt azonban már jelentősek az eltérések. A pesszimistább nézetek szerint 2030-ra 3-6 °C-kal is megemelkedhet az átlaghőmérséklet, de az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change), az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület szerint 2100-ig mintegy 2 °C lesz a növekedés.

Hőmérsékletváltozások.A piros vonal a Föld átlaghőmérsékletének változására vonatkozó becslést mutatja, ezer évre visszamenőleg - az értékek °C-ban értendők az 1990-es évhez képest. A szürke terület mutatja, hogy a tudósok szerint mekkora intervallumon belül lehetett a valódi hőmérséklet a becsülthöz képest. A 2000-2100-ra vonatkozó görbe a lehetséges jövőbeli hőmérsékletváltozás becslését mutatja a jövőbeli üvegházgáz kibocsátáshoz képest. (Forrás: Espere)

Egy ilyen felmelegedési rengeteg kellemetlen következménnyel jár: az átlaghőmérséklet felmelegedése miatt a nem sarkvidéki gleccserek visszahúzódnak, a sarki jégtakaró kiterjedése és vastagsága csökken. Ennek eredményeképpen az óceánok vízszintje 8-88 cm-rel is megemelkedhet 2100-ig. Az elolvadó jégtömeg miatt csökkenhet az óceánok sótartalma és így a sűrűsége, s ezáltal leállhatnak a tengeráramlatok. Ez Európában például lehűlést vonna maga után. A megnövekedett víztömeg miatt bolygószinten egyenletesebbé válna az éghajlat, kisebbek lennének a hőingadozások (a víz nagy fajhője miatt) viszont regionálisan megnőne a szélsőséges időjárás lehetősége. Egyes helyeken növekedne a csapadék mennyisége, míg másutt aszályos területek alakulnának ki. A szélsőséges időjárás jobban igénybe venné az emberi szervezetet is, növekedne a halálozás.

A globális felmelegedés jelei már most is mutatkoznak, például a gleccserek és sarkvidéki jégtakarók fogyásában. A fogyatkozás nagyságát távérzékelési módszerekkel figyelni és regisztrálni lehet. A NASA figyelte, ahogy egy hatalmas jéghegy válik le az Antarktiszon 2002 májusában. A C-19 elnevezésű jégtömb 32 km széles és 200 km hosszú volt és leválásával szinte teljesen eltűntette a helyi plankton-élővilágot.

A C-19 jéghegy. (Az OrbView-2 műhold felvétele)	A jéghegy mozgását bemutató animáció (2,6 MB)

A klorofill koncentráció 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben. Észrevehető a C-19 hatása a koncentráció csökkenésében. Számokkal jelölve a nagyobb jéghegyek.

A Larsen-B jéglemez fogyása.	A jéglemez műholdas látképe.	Közelfelvétel a feltöredezett lemezről.

vissza a főoldalra

vissza a felhasználásokhoz

Források:
Hogyan változtatja az ember az éghajlatot?
Az éghajlatváltozás és az éghajlatváltozás elleni harc nemzetközi intézményrendszere
Fogyásnak indult antarktiszi gleccserek
Magyarország és a globális felmelegedés
Climate Study Predicts Dire Events
Héjjas István: Globális katasztrófák
Az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület (IPCC) Harmadik Vizsgálati Jelentésének legfontosabb következtetései
Üvegházban élünk?
üvegházhatású gázok
Az üvegházhatást kiváltó gázok.
A tanítód elmagyarázta az órán az "üvegházhatás" lényegét. Össze tudnádfoglalni?
Huge Antarctic iceberg makes a big slpash on sea life

Utolsó módosítás: 2005.05.10.