Bolygónk felszínének 71 %-át víz borítja. Ez mintegy 1200 millió km³ vízmennyiséget jelent. Jóllehet ez hatalmas mennyiségnek tűnik, valójában az édesvíz a teljes vízkészlet 3 %-át teszi ki és annak is döntő része (kb. 2,2 %) a sarki jégtakarókban halmozódott fel. Tehát csak az összes édesvíz 1 %-a, vagyis teljes földi vízkészlet 0,03 %-a áll az ember rendelkezésére. Ám ezt a kevés édesvizet sem becsüljük meg, hanem gátlástalanul szennyezzük, pusztítjuk.

A folyók, tavak szennyezése nem új keletű probléma. A középkori városok jellemzője volt, hogy a szemetet és ürüléket mindenki az utcára öntötte. Egykorú források szerint Párizs utcáin csak a jószerencse óvta meg attól a gyalogosokat, hogy leöntsék őket egy ablakból a szoba-illemhely tartalmával. Az ipar térhódításával a helyzet még rosszabbá fordult: az Egyesült Mersey és Irwell Bizottság 1901-es ülésének jegyzőkönyve (már ekkor léteztek bizottságok, melyeket a szennyezett vizek miatt hoztak létre!) olyan vastag és kemény habot ír le a folyón, amelyen a madarak sétáltak anélkül, hogy elsüllyedtek volna. [1] Az eredmény hamarosan látható lett: a folyók, tavak élővilága rohamosan pusztulni kezdett és az ott élők egészségkárosodást szenvedtek. De létezik egy kevésbé látványos, ám nagyon veszélyes szennyezési módja is: ez a hőszennyezés, az a víz hőmérsékletének emelése valamilyen módon. Ez ugyan nem tűnik túl riasztónak, mégis jelentősen befolyásolhat egy vízi környezetet. Az oxigén oldékonysága ugyanis a víz hőmérsékletével fordítottan arányos, s a melegedő vizek élővilága a kevésbé oxigénigényes fajok irányába tolódhat el. Ez pedig, különösen állóvizek esetén, könnyen az egész ökoszisztéma összeomlását okozhatja. A hőerőművek, gyárak, stb. hűtővizei, a városi és ipari szennyvíz, a hajózás mind-mind emeli a vizek hőmérsékletét.

Vízszennyezés.	Egy folyó hőszennyezése. Jól elkülönül a folyóból hideg vizet felvevő hely, a hűtő tavacskák, valamint a meleg vizet visszajuttató rész. (Az MTI műhold felvétele)

De nem csak az édesvíz van veszélyben: óceánjainkat ugyanúgy szennyezzük. Minden szemét és hulladék, amit a folyókba dobunk, végül az óceánokba jut. Mint egy zsákutca - a végső pihenőhely a világ szemete számára. Egyedül a Földközi-tengerbe körülbelül 100000 tonna olaj kerül évente. Bár az óceánok öntisztuló rendszerként működnek, vagy lebontják a beléjük kerülő hulladékot, ma már az emberiség jóval többet juttat bele, mint amennyivel az öntisztulási folyamat meg tud birkózni. A helyzetet még tovább rontja, hogy a hulladékok egy része nem bomlik el természetes folyamatok során. Sok szennyezőanyag, mint például a nehézfémek, vagy a DDT (a hírhedt diklór-difenil-triklór-etán) felhalmozódik az élőlényekben, beépül azok zsírszöveteibe és végül, mint csúcsragadozóban, az emberben koncentrálódnak. A DDT, bár használatát betiltották, még ma is kimutatható valamennyiünk szervezetében, főleg a zsírtestekben. (Valójában a szegény, fejlődő országokban még ma is használják, mert egyszerűen, olcsón előállítható és hatása hosszú ideig megmarad. a WHO adatai szerint a malária elleni küzdelemben 1992-benBrazíliában és Mexikóban ezer-ezer tonna DDT-t szórtak ki.)

A Rhode Islandi Narraganset Bay szennyezettségének műholdas vizsgálata.

Szennyeződés a Jangce torkolatánál Kelet-Kínában. (Terra, 2002.07.24., 250 méteres felbontás) (1,1 MB)	Ugyanaz a terület egy hamisszínes felvételen. (Terra, 2003.01.13., 250 méteres felbontás) (2,5 MB)	Szennyeződés Korea és Kína között. (Terra, 2003.12.24., 250 méteres felbontás) (3,2 MB)	Kína és Észak-Korea. (Terra, 2001.11.01., 250 méteres felbontás) (2,1 MB)

Az olajszennyezés szintén hatalmas károkat tud okozni. A vízbe kerülő olaj 1 - 0,2 mm vastag hártyát alakít ki. A felszínen úszó olajréteg akadályozza a vizek természetes oxigénforgalmát és így a légzésre és a fotoszintézisre egyaránt káros hatást fejt ki. Már kis mennyiségben lezárja a víz felszínét, ezáltal meggátolva mind a természetes oxigén felvételét a légkörből, mind pedig a képződő gáznemű anyagcsere-termékek távozását. Rárakódik a halak kopoltyújára és bőrére, fulladást és bőrelváltozást okozva. Csökkentik a vízbe jutó napfény mennyiségét, valamint a tangeri madarak tolla közé jutva megszüntetik annak vízállóságát. Végül a tengerbe kerülő üledékszemcsékhez tapad és lesüllyed a tengerfenékre, ahol szintén nagy pusztítást visz végbe az ottani törékeny növény és állatvilágban.

Sajnos mindig fennáll a veszélye, hogy egy tankhajó zátonyra fut. Egy-egy ilyen baleset alkalmával rengeteg olaj ömlik egyszerre a tengerbe, hatalmas ökológiai katasztrófát okozva. 1989 március 24-én az Exxon Valfez tankhajó ki akart kerülni egy jéghegyet Alaszka partjainál, és ekkor sziklazátonyra futott. A baleset következtében 40 millió liter kőolaj ömlött a tengerbe, előidézve a világ legveszélyesebb szennyeződését. A több mint 300 méter hosszú hajót 206 ezer tonna nyersolajjal a valdezi kikötőtől nem messze lévő Blight-zátonyra vezette egy olyan tiszt, akinek nem is volt joga a kormányhoz állni. A kapitány eközben részegen hevert valahol. Néhány héten belül az olaj 1700 km-re terjedt szét a partvonal mentén. Rozmárok, fókák százai pusztultak el azonnal. Az elkövetkező pár héten 36 ezer halott madarat találtak, viszont kétmilliónál többre becsülik az elpusztult szárnyasok számát. A tudósok szerint a kisebb halak tízmilliói mellett, több mint száz bálna is áldozatul esett.

Az Exxon Valdez tankhajó a szerencsétlenség után.

A tengeren előforduló olajfoltok szemmel tartása ezért nagy jelentőséggel bír. A szennyeződés elhelyezkedésének és kiterjedésének ismerete feltétlenül szükséges a védekezés megtervezéséhez. A szél, a tengeráramlatok és a hullámzás ismeretében pedig meghatározható a mozgásának iránya és sebessége.

1996 február 15-én a Sea Empress szupertanker zátonyra futott a walesi Milfor Haven város mellett. A baleset következtében 70000 tonna nyersolaj ömlött a tengerbe. (Radarsat felvétel)	Olajfolt Franciaország partjainál. (Az ERS felvétele)

Nagyméretű olajfolt Bahrein közelében. (a felvétel a NASA űrrepülőgépéről készült)

A tengeri élővilág pusztításának másik módja a Fülöp-szigetek mentén: a Coca-Colás üvegen egy korán elaludt gyutacs látható, benne pedig robbanóanyag. A robbanás során fellépő nagy nyomás megöli és a felszínre löki a közeli halakat, de közben pusztítja a korallzátonyokat.	Az ausztráliai Nagy Korall-zátony. (Terra felvétel)

vissza a főoldalra

vissza a felhasználásokhoz

Források:
[1] Horti Miklós: Katasztrófák a természetben, Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat, 1984
Vízburok
Multispectral Thermal Imager (MTI)
Környezetszennyezés
Wolfner András: Újabb fordulat a DDT történetében
Az olajszennyezés és hatása
Down to Earth
Environmental Monitoring & Assessment
Coral Reefs
Az Exxon Valdez esete - Alaszka legnagyobb környezeti katasztrófája

Utolsó módosítás: 2005.05.10.