Űrbéli eszközök, űrhajók, szatellitek hajtóműve nem feltétlenül kell, hogy vegyi reakción alapuljon (rakétahajtómű) Ha egy elektromosan feltöltött, vagyis ionizált gázt elektromos térbe helyezünk, akkor a gázrészecskék mozgásba jönnek, a töltésüknek megfelelően. Kellően nagy gyorsító villamos feszültséggel az ionok mozgási energiája sokkal nagyobb értéket érhet el, mint az égő gázoké.

Az ionhajtómű is ezt az elvet alkalmazza: az elektrosztatikus tér felgyorsítja az ionizált gázt és azok nagy sebességgel kiáramlanak az űrbe. A hajtóműből kilépő ionokat semlegesítik, azok pedig a hatás-ellenhatás törvénye miatt az űrszondát az ellenkező irányba gyorsítják.

Az ionhajtómű működése.

A hajtómű nagy előnye, hogy azonos mennyiségű üzemanyaggal jóval nagyobb sebesség érhető el. Sajnos, azonban van egy nagy hátránya: a tolóereje nagyon kicsi. Egy ionhajtómű teljesítménye csupán töredéke egy kémiai hajtóműnek. Azonban, míg az utóbbi ezt a teljesítményt rövid idő alatt adja le és hamar elfogy az üzemanyaga. Ezzel szemben az ionhajtómű ugyanannyi üzemanyaggal éveken keresztül működni tud, folyamatosan gyorsulva, ezáltal jobban fel tud gyorsulni. Ezt főleg a nagytávolságú űrutazásban lehet felhasználni.

Az első ionhajtóművet már 1960-ben megépítették Amerikában, ám csak az 1998. október 24-én fellőtt Deep Space 1 űrszonda volt az első, amelynek ionmeghajtással működött a fő hajtóműve. A kísérlet teljes sikerrel zárult.

vissza a főoldalra

vissza a működésekhez

Források:
Solar Electric Propulsion (magyar)
Solar electric (ion) propulsion (angol)

Utolsó módosítás: 2005.05.05.