Általános értelemben fogalmazva, űrszemétnek nevezik mindazokat a világűrben keringő, lebegő mesterséges eredetű tárgyakat, amelyeknek már nincs semmiféle hasznuk. A Föld körül keringő űrszemét főképp a 800 - 1200 km közötti magasságban veszélyes az űrhajókra és a repülőgépekre, az űrállomásokra, továbbá a különféle műholdakra. Különösen veszélyesek az apró, 5 - 10 cm-es darabok, mert azokat a radar sem jelzi, és ezért nem kerülhetők el.

Ám senki se gondolja, hogy a világűr szennyezése különféle műholdakkal csak a legutóbbi 5 - 10 évben lett jelentős. Egy 1987. évi adat szerint 7000 Földünk körül keringő űrtárgyból alig 150 - 350 volt működőképes, vagyis több mint 95 %-uk szemét, és ezek csak a nagyobb radarok által észlelhető nyilvántartott objektumok, a kisebb törmelékek mennyisége felbecsülhetetlen. Mivel az utóbbiakat a Föld felszínéről nem lehet bemérni, számuk még a legagyafúrtabb űrstatisztikai módszerekkel is csak becsülhető.

Az űrben keringő szemét sűrűsége.	A Delta2 rakéta segédrakétáinak leválása.

Mint azt a fentiekben is láthattuk, a világűr Föld körüli környezetét sokkal könnyebb tönkretenni, mint azt sokan gondolnák. Ennek legfőbb oka, hogy ebben a térségben az égi mechanika törvényei szerint minden tárgy a Föld körül kering, állandó mozgásban van, és ezt a mozgást kivételes esetektől eltekintve utólag nem tudjuk befolyásolni, irányítani. Emellett a mozgások sebessége óriási, a kilőtt puskagolyó sebességének tízszeresét is meghaladja, vagyis akár egy homokszem nagyságú törmelék is rendkívül veszélyes lehet, ha ütközésre kerül sor.
Ha egy 1 cm³ térfogatú anyagdarabka 10 km-es másodpercenkénti sebességgel becsapódna egy űrállomásba, vagy egy űrrepülőgépbe vagy bármely más objektumba, az ütközés robbanási energiája egy kézigránátéval lenne egyenlő, ami bizony már csöppet sem veszélytelen

Egy apró anyagdarab becsapódási ereje.

Az űrbéli hulladékokról az első adatokat az Amerikai Egyesült Államok világűr megfigyelőrendszere, a NORAD szolgáltatta. Eszerint 1957 óta, amikor az első mesterséges holdat pályára állították, mintegy 20 ezer - 5 cm-nél nagyobb - objektum került Föld körüli pályára. Azóta ezek több mint két harmada megsemmisült, a többi kikerült a földi irányítás alól, és számos hulladék keletkezett.

Azt is mondhatnánk, hogy a rendelkezésre álló óriási térhez képest az űrszemét mennyisége nem túl nagy, tulajdonképpen megengedhető. Ez igaz is lenne, ám bizonyos Föld körüli tartományok már manapság is túlzsúfoltak, szinte telítettek. Ilyen a 300-450 km-es magasság, ahol az űrállomások tartózkodnak. A földmegfigyelő holdak pályáinak 800 - 1500 km-es sávja, valamint a távközlési és meteorológiai célokra használt geostacionárius pálya 36 000 km-es magasságban az egyenlítő fölött.
Szerencsére az 500 km-nél alacsonyabb rétegekben nincs ütközési veszély, ott az egyre sűrűbb légkörnek köszönhetően elég gyors a világűr öntisztulása. Ebben az övezetben a kisebb-nagyobb roncsdarabok igen hamar lefékeződnek, felizzanak és megsemmisülnek. 800 - 1500 km viszont már több ezer év is lehet az ott keringő objektumok élettartama, ezért ebben a térrészben egyre nő a hulladék darabok száma, s ma már ott sem hanyagolható el az ütközésveszély.

Az űrállomás nemzedékek előkészítése, építése idején az űrszemét egyre nagyobb gondokat okozhat. Már ma is sokféle lehetőség van az űrbeli hulladékok eltávolítására (befoghatók űrrepülőgépekkel, a nagyobb darabok lefékezhetők segédrakétákkal vagy ernyőkkel), nagy költségek és az apróbb hulladékdarabok óriási száma azonban határt szab a védekezésnek. Napjainkban a geostacionárius pálya kiöregedett holdjait maradék üzemanyaguk segítségével kissé magasabb "temetői" pályára emelik, így azok nem zavarják meg az üzemben lévő mesterséges holdak népes seregét. A nagyobb űrállomás-darabokat és mesterséges holdakat pedig feladatuk végeztével lefékezik és visszahozzák a sűrűbb légkörbe, ahol darabjaikra hullanak és elégnek. Így elhanyagolhatóvá csökkenthető annak a veszélye is, hogy űreszközök lezuhannak lakott területre, mint ahogyan ez a veszély majdnem megtörtént a Szaljut-7 esetében.

vissza a főoldalra

Eredeti cikk: Kozmikus hulladék - Kozmikus környezetvédelem

utolsó frissítés:2005.05.05.