A fényszennyezés és a kültéri világítási tevékenységek

A fényszennyezés fő forrása az egyre több és erősebb kültéri lámpa használata a közvilágítás, reklám, díszítés és vagyonvédelem céljából. A megoldás nem lehet a világítás megszüntetése, sem valamiféle félhomály beállítása, inkább bölcsen megvilágított közterületekre van szükség. A fenti négy tényező közül Magyarországon jelenleg csak a közvilágítás vonatkozásában van valamiféle szabályozás, az sem tartalmaz azonban ilyen irányú fényvédelmi szempontokat.

Mivel a fényszennyezés tekintetében teljesen mindegy, hogy a fény közvilágítási lámpatestből, vagy egy magántulajdont képező lámpából származik, az alábbiakban a közvilágításra vonatkozó jelenlegi szabályok bemutatása után az összes közterületen megvalósuló vagy egyébként más ingatlant is érintő külső világításról beszélünk.

Az Ötv.5.1 8. § (4) bekezdés alapján a közvilágításról a helyi önkormányzatok kötelesek gondoskodni. Részletesebb szabályokat a 11/1985. (XI. 30.) IpM rendeletben találhatunk. Ennek 1. számú melléklete a Közvilágítási Szabályzat, amely részleteiben tartalmazza a közvilágítás tervezésének, telepítésének és üzemeltetésének szabályait. A Szabályzat adja meg a közvilágítás fogalmát: a közterületnek a közlekedés, köz- és vagyonbiztonság érdekében szükséges összefüggő, rendszeres, meghatározott időtartamú villamos üzemű megvilágítása. A Szabályzat hatálya azonban nem terjed ki

Mint látható, valóban csak a közutak megvilágítása esik a Szabályzat hatálya alá, még akkor is, ha egyébként a kivételek is közterületen valósulnak meg. Ezek vonatkozásában semmiféle szabályozás nem létezik.

A rendelet 2. §-a a következőképpen határozza meg a minimális feltételeket: ``a közvilágításnak ki kell elégítenie az általa megvilágított út köz- és közlekedésbiztonsági igényeit.'' A lakott területeken közutak létesítése vagy korszerűsítése esetén szabványos szintű közvilágítást is létesíteni kell, illetőleg azt a közút korszerűsítésének megfelelő szintre kell fejleszteni. A létesítési igényeket az illetékes önkormányzat jegyzőjének kell bejelenteni, és a jegyző köti meg az áramszolgáltatóval a Közvilágítási Szolgáltatási Szerződést. A kivitelezési tervet a jegyző fogadja el, de csak azt a tervet hagyhatja jóvá, amelyhez az érintett közcélú villamosenergia-szolgáltató és a leendő üzemeltető előzetesen hozzájárul. Az áramszolgáltató csak azt a berendezést köteles átvenni és üzembe helyezni, amire a jegyzővel kötött szerződés vonatkozik. Az elkészült közvilágítás műszeres világítástechnikai ellenőrzését a kivitelezőnek kell elvégeznie, ennek eredményeit a műszaki átadás-átvétel jegyzőkönyvéhez minőségi tanúsítványként csatolni kell. A közvilágításra vonatkozó kötelező előírások betartását a jegyző ellenőrzi. A kültéri közvilágítást közvilágítási naptár szerint vagy alkonykapcsolós vezérléssel kell üzemeltetni, egészéjjeles vagy egész és féléjjeles üzemmódban. A féléjjeles kapcsolás a lámpa fényáramát csökkentő berendezéssel lehetséges, ilyenkor a fényáramcsökkentést 22 órakor kell végrehajtani, ha a jegyző másként nem rendelkezik.

A közbiztonság szempontjából a világítással szemben a következő igények merülnek fel: a megvilágított közterület mindenhol jól látható legyen (egyenletes fény!), és a közterületen tartózkodó többi személy arca is jól felismerhető maradjon.

A közvilágítás ezeknek az igényeknek nem tud a lámpák teljesítményének egyoldalú növelésével megfelelni. A megoldás az átgondolt világításban rejlik. Fontos a lámpaoszlopok helyes kialakítása: a fényforrás a fák lombja alatt helyezkedjen el, minél közelebb a megvilágított területhez (így nagyobb a fénysűrűség, és több fény hasznosul), de a közlekedők felett elhelyezve, lefelé kell világítani. Ez a szint nem mindenhol ugyanakkora. Egy járda felett kb. 2 méterrel elhelyezett fényforrás tökéletesen megfelelő, ugyanez a magasság egy belterületi főút megvilágításához alacsony, mert az ott haladó magasabb járművek vezetőinél káprázást okozna. A fénynek irányítottnak kell lennie, ernyőzve a szomszédos területek felől.

A lakosság fényterhelésének csökkentése érdekében több oldalról lenne indokolt szabályozni a kültéri világítási tevékenységeket, s ezekből egységes rendszert kialakítani.

Egyik oldalról indokolt lenne - a zajterhelési szabályozáshoz hasonlóan - fényvédelem szempontjából is különböző zónákat meghatározni, ahol az éjszakai világítás eltérően van megengedve. Másrészt meg kellene határozni azokat a fényvédelmi határértékeket, amelyeknek a különböző területeken meg kell valósulniuk. Valamint időbeli korlátozásokat is elő lehetne írni. Ezt természetesen nem csak a közvilágítás vonatkozásában, hanem a KSz 1.§ (3) bekezdésében található kivételek közül az a), c), d), f), g), h) és j) pontokban meghatározottak is szabályozásra szorulnának.

Az egyes világítási tevékenységek és módok vonatkozásában speciális szabályokat kellene meghatározni, amelyek alkalmasak az ellentétes érdekek figyelembe vételével a túlzott fényterhelés visszaszorítására. Ennek kereteit központi normában lenne célszerű megalkotni, azzal, hogy a települési önkormányzatok rendeletben ennél szigorúbb feltételeket is megállapíthatnak.

A fényvédelmi övezetek fajtáit kormány- vagy környezetvédelmi miniszteri rendeletben lenne indokolt meghatározni, hogy országosan ugyanazok az elvek érvényesüljenek, valamint minden település rendezési tervében meg kellene jelölni, hogy egyes településrészek mely fényvédelmi körzetbe tartoznak.

Az övezetek fajtáira a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság készített egy ajánlást5.3. amelyben 4 területtípust határoz meg. Ezeket ültette át a Magyar Világítástechnikai Társaság is a rendelettervezetébe, amelyet az önkormányzatoknak készített5.4. Az E1-es területre vonatkoznak a legszigorúbb szabályok, amelyek fokozatosan enyhülnek, tekintettel a területhasználat jellegére. A Világítástechnikai Társaság a zónákat a következőképpen nevezte el: E1-természeti; E2-falusi; E3-elővárosi; E4-városi területek (v.ö. 5.1. táblázat).


Table: Megvilágítási övezetek fajtái
Zóna Terület jellege   Példák
E1 Önmagában sötét   nemzeti parkok, védett területek
      csillagvizsgálók környéke
E2 Alacsony mérétkű világítás   elővárosok
      rurális területek lakóövezetei
E3 Közepes mértékű világítás   Városi lakóövezetek
E4 Nagyvárosi világítás   városközpont, üzleti negyed
      ahol éjszakai aktivitás jellemző


Az övezetek kialakításának a lakosság éjszakai pihenése, a természetvédelem és a csillagászati kutatások érdekében lehet kiemelkedő szerepe.

Ez utóbbi a nagyobb csillagvizsgálók környékének fokozott fényvédelmével valósítható meg, például - több amerikai példához hasonlóan - az akadémiai és egyetemi csillagvizsgálók körül védelmi zóna kijelölésével. A lehetséges szabályozás a védett területek fényvédelmével analóg, amiről a későbbiekben külön esik majd szó. A bemutató planetáriumok fényvédelme már bonyolultabb, mivel azokat praktikus okokból (ti. hogy ne legyenek messze a közönségtől) a városokban helyezik el. Annyit lehet talán megjegyezni, hogy csillagászati szempontból a fény annál zavaróbb, minél kisebb szöget zár be a vízszintessel, mert annál hosszabb utat tesz meg a légkör elhagyásáig.

A különböző fényterhelési határértékeket az egyes zónák jellegéhez igazítva a szabályozás rugalmasabb és betarthatóbb lenne.

Jelenleg nincs arra vonatkozó előírás, hogy a lakóépületek ablakára mennyi fény juthat. Erre irányuló szabályozás során kétféle megközelítés lehetséges. Egyrészt meghatározható a fényforrás által kibocsátható legnagyobb fényáram mennyisége. Célszerűbb azonban a másik megoldás: a lakóépületek ablakai fénysűrűségi határértékeinek megállapítása cd/m$^2$-ben. (Ha csak a fényforrások kibocsátását szabályozzuk, a sűrűn elhelyezett lámpák fényei összeadódnak, és nem csökken a lakosságot érő fény mennyisége.)

Jóllehet, ez a megoldás a legalkalmasabb a lakóépületekre érkező fényszennyezés csökkentésére, egy komoly gondot is felvet(het). Tegyük fel, hogy egy jogszabály meghatározza, hogy maximum mennyi cd/m$^2$ fény érkezhet az utcai fényforrásokból az ablakokra. Ennek megfelelően adott helyen a közvilágítási lámpatest fényére is tekintettel engedélyezik egy üzlet kirakatának megvilágítását, s ezek együttesen megközelítik a megengedett fényterhelés felső határát. Ilyen esetben egy új üzlet tulajdonosa már nem tudja kivilágítani a saját kirakatát, és versenyhátrányba kerül. Elképzelhető, hogy megegyezés jön létre, és a régi üzlet csökkenti a saját világítását, a másik javára. Elképzelhető, de nem valószínű. Ekkor tehát vagy megtiltjuk a másodiknak a világítást, vagy az elsőt kötelezzük a korábban egyébként engedélyezett lámpáinak lecserélésére, de egyik megoldás sem problémamentes.

A határértékek teljesülése többféle eszközzel elérhető. A legolcsóbb a lámpatestek ernyőzése, hogy a lakóépületek irányába ne jusson annyi fény. A lámpák lecserélése már drágább megoldás, viszont energiatakarékosságot is eredményez egyben. A már meglévő lámpák cseréjére ésszerű teljesítési határidőt kell megállapítani. Ez közvilágítás esetében maximum 20 év lehet (ennyi a lámpatestek átlag életkora), más (reklám, díszvilágítás) esetében azonban ennél rövidebb határidő is elképzelhető.

Nemcsak a hely, hanem a funkció alapján is indokolt különbséget tenni, hiszen míg a közvilágítás céljából adódik, hogy annak egy biztonságos minimumot minden körülmények között el kell érnie, addig a reklám- és díszvilágításokra nincs szükség egész éjjel és mindenhol, csak amikor és ahol van, aki azt megnézze. Az éjszakai pihenés ideje nem a naplementétől napfelkeltéig tartó időszakot jelenti, hanem azt az időintervallumot, amikor az emberek többsége már pihenni tér, s ez általában későbbre esik, mint a sötétség beállta. Így elképzelhető a világítási tevékenységek időbeli korlátozása is, amikor a világításokat csökkenteni kell, illetőleg le kell kapcsolni, ha azok az adott időszakban nem hasznosulnak (pl. reklámok, épületek fényárvilágítása). Ennek időpontjára nézve helyi eltérések lehetnek, hiszen más egy falu és egy város életritmusa. Tipikusan az este 10-12 órától reggel 05-07-ig tartó időszakot szokták ilyennek tekinteni.

Mind a cseh törvény módosítójavaslata, mind a dági rendelet tartalmaz a közvilágítási lámpatestekre olyan előírást, hogy azoknak olyan kialakításúaknak kell lenni, hogy éjszaka a fényáramuk 30%-kal csökkenthető legyen. A KSz is utal arra, hogy féléjjeles kapcsolás végrehajtására alkalmas lámpák felszerelhetőek5.5, szerencsés lenne ennek általánosabb alkalmazása a kritikus időszakok fényterhelésének csökkentése és az energia-megtakarítás érdekében. Ehhez nem elégségesek a jogi eszközök. Elő lehet persze írni, hogy tessék ilyen lámpákat felszerelni, de egy ilyen felújítás komoly költségeket ró az önkormányzatokra is. Ezért egyrészt gazdasági ösztönzőkkel kellene ``megtámogatni'' a folyamatokat, például az ilyen fejlesztést végrehajtó települési önkormányzatnak, vagy más személynek (a világító berendezés tulajdonosának) központi támogatások, pályázatok, adókedvezmények stb. igénybevételének lehetővé tételével, másrészt ésszerű határidőt kell biztosítani az átállásra. Ez az önkormányzatoknak érdekében áll, de maguk a lámpák általában az áramszolgáltató tulajdonában vannak, és a jegyző csak azt a tervet hagyhatja jóvá, amelyhez az érintett közcélú villamosenergia-szolgáltató és a leendő üzemeltető előzetesen hozzájárul5.6. Nem minden ellentmondás nélküli ez, az áramszolgáltató érdeke éppen ellentétes az önkormányzatéval: akkor jár jól, ha több áramot tud eladni.

A fény viszonylag könnyen irányítható, mivel egyenes vonalban terjed, és sok anyagban elnyelődik. Ennek ellenére gyakran alkalmaznak olyan fényforrásokat (pl. gömblámpák), amelyek a fényt minden irányba szórják, máskor pedig a reflektorokat is csak nagyjából állítják be. A KSz-ben, illetőleg a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. tv-ben indokolt lenne előírni, hogy a lámpatest ernyőzésével és a kibocsátott fény irányításával minimálisra csökkenjen az ezekkel okozott fényszennyezés. Ezt jól kiegészítené az a követelmény, hogy a közvilágítási fényforrások elhelyezése során törekedni kéne a magasság ésszerű minimalizálására. Így nem csak a fényszennyezés csökkenne, hanem a megvilágítás hatékonysága is növekedne. Végül hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy felfelé irányuló világítást csak szűk körben, külön engedélyez alapján lehessen alkalmazni, mivel az ilyen fényforrások különösen nagy fényszennyezést okoznak. Például lehet venni a cseh javaslatot, hogy épületek kivilágítására csak akkor lehessen felfelé irányuló fénycsóvát használni, ha a fénysugár az épület pereme alatt véget ér.

Ide kapcsolódik, ám tájvédelmi szempontból is kívánatos lenne, hogy az energiapazarló és esztétikailag is sokszor célszerűtlen járdafény- és fényár-díszvilágításokat minőségi világításra cseréljék, amely pl. az épületszerkezeti elemek mögé helyezett kisebb teljesítményű lámpákkal az épület szerkeztét művészien képes hangsúlyozni.

A világítások, különösen a közvilágítás telepítése jellemzően nem ad hoc módon történik, hanem tervezés előzi meg. A már meglévő és a jövőben létesítendő infrastruktúra, csatorna-, villamos energia- és közúthálózat a megyei, térségi vagy települési területrendezési tervekben jelenik meg. A terület-, illetőleg a településrendezést több jogszabály rendezi. (A legfontosabbak területrendezésről és területfejlesztésről szóló 1996. évi XXI. tv., az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. tv., az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. tv., valamint az országos településrendezési és építési követelményeket tartalmazó 253/1997 (XII. 20.) Korm. rendelet.) Ezek tartalma nem kapcsolódik olyan szorosan a témához, hogy ismertetésükre szükség lenne. Fényvédelmi szempontból a jelentőségük az, hogy a terület-, illetőleg a településrendezési tervek hosszabb távon is kiváló kereteket adhatnak egy környezettudatos világítási rendszer kialakításához.

Gyula Szabo 2005-03-30