Extragalaxisok típusai

Az extragalaxisok morfológiai osztályozására az Edwin Hubble alkotta villadiagramot használjuk (4.1. ábra). Ez a galaxisokat alak szerinti osztályokra és alosztályokra bontja.

4.1. Ábra: A galaxisok Hubble-féle osztályozási sémája (forrás: http://hendrix2.uoregon.edu).

A diagram bal oldalán találhatóak az elliptikus galaxisok. Ezek 8 alosztályba sorolhatók, jelölésük E0-tól E7-ig terjed. Az elliptikus galaxisok körszerű, vagy ellipszoidális alakú formát mutatnak, felületi fényességük folytonosan csökken a centrumtól a szélük felé. Belső struktúrát általában nem mutatnak. Az alosztályt az ellipszis látszó kis- és nagytengelyeinek aránya ($b/a$) határozza meg:

$$\epsilon =  10 \cdot \left ( 1 - {b \over a} \right ).$$ (4.1)

Azért csak E7-ig megy az osztályozás, mert $\epsilon > 7$ ellipticitást mindeddig nem figyeltek meg.

Az elliptikus galaxisok morfológiai megjelenése homogén osztályt sejtet, azonban ez távolról sincs így. Kiderült, hogy a hasonló alak teljesen különböző csillagrendszereket takarhat. A Hubble-osztályozás például nem ad információt a galaxis valódi méretéről. Kiderült, hogy a ``normál'' elliptikus galaxisok mellett léteznek ``törpe'' (dE-), és ``óriás'' (cD-) galaxisok is. Ezek kialakulása nem mehetett végbe ugyanolyan módon, tehát az elliptikus galaxisok nem homogén fizikai rendszerek. Az viszont közös, általános jellemzőjük, hogy bennük a csillagközi (intersztelláris) anyag mennyisége igen kicsi, ezért legtöbbjükben az új csillagok keletkezése ritka jelenség, inkább valamilyen külső behatás (pl. ütközés) eredményeként mehet végbe. Az elliptikus galaxisok csillagpopulációja ennek megfelelően öregebb, kisebb tömegű, II. populációs csillagokból áll.

A galaxisok másik nagy csoportjába a látványos, görbe karokat mutató spirálgalaxisok tartoznak. Ezek jóval változatosabb formákat mutatnak, mint az elliptikusok. A spirálkarok egy hatalmas korongba rendeződnek, amelynek közepén egy kiterjedt dudor (bulge) található. Az alosztályokat a dudor mérete és a karok feltekeredettsége definiálja. A nagyobb dudor és jobban feltekeredett karok a spirálisok Sa osztályára jellemzőek, ezeknél a dudor és a korong luminozitásának aránya $L_{\rm bulge} / L_{\rm disk} \sim$0,3. Az Sc osztályúakat ezzel szemben nyitottabb karok és kisebb bulge jellemzi, ezekre $L_{\rm bulge} / L_{\rm disk} \sim$0,05.

Külön ágat képeznek azok a spirálisok, melyeknél a karok a dudorból merőlegesen indulnak ki. Ezek a horgas, vagy küllős (barred) spirálgalaxisok, jelölésük SBa - SBc.

A spirálgalaxisok korongjában nagy mennyiségű intersztelláris anyag található, ezért itt intenzív csillagképződés zajlik. A korongban lévő csillagok nagy része I. populációs, azonban találhatunk II. populációs, idősebb csillagokat is. Ezek főleg a központi dudorban és a külső peremvidéken (haló) fordulnak elő nagyobb számban.

A spirálgalaxisok kevésbé változatos méretűek, mint az elliptikusok. Habár itt is előfordulnak a többségnél nagyobbak (pl. az Androméda-köd kb. kétszer akkora, mint a Tejútrendszer), nincsenek ``törpe spirálgalaxisok''.

A spirális és elliptikus galaxisok között átmeneti típusként elkülönítik a ``lencseszerű'' (lentikuláris) galaxisokat is, jelük S0. Ezeknél megfigyelhető a korong jelenléte, de spirális struktúra nem mutatható ki.

A fentieken túl léteznek semmiféle szabályos alakot, vagy struktúrát nem mutató, szabálytalan (irreguláris) galaxisok is. Ezek általában kisebb méretűek, viszonylag kevés csillagot, de relatíve sok intersztelláris anyagot tartalmaznak.