Akkréciós korongok

A szupernagy tömegű fekete lyukak körüli anyag akkréciós korongba tömörül (5.10 ábra). Az akkréciós korong (plazmarészecskék közel körpályán) bonyolult, nyílt és zárt erővonalakat egyaránt tartalmazó mágneses mezőt hoz létre. Az akkréciós folyamatok és mágneses mező együttes hatásának eredménye, hogy a korongra merőleges irányokban Poynting-fluxus formájában energia távozik, ennek szerepe az, hogy impulzusmomentumot vigyen el a rendszerből. A fekete lyuk az akkréció miatt egyre gyorsabban forog, viszont az általános relativitáselmélet egy bizonyos maximális forgásnál gyorsabb forgást nem enged meg (Kerr fekete lyukak esetén). Az (5.11) ábra az NGC 4261 galaxis magjából kilövellő nyalábokat, valamint a fekete lyukat tápláló akkréciós korongot mutatja be.

5.10. Ábra: Fekete lyuk akkréciós korongja. [Forrás: http://www.nasaimages.org ]

Többféle akkréciós korong modell ismeretes. Fekete lyuk akkréció esetén a geometriailag vékony, optikailag vastag akkréciós korong ún. hidrodinamikai modelljét célszerű használni, amelyben az akkréció egyenletes (steady-state accretion). Energiaáramlás csak az akkréciós korongra merőleges irányban történhet, a korongban csupán anyag-áramlás van (Bardeen akkréciós modellje).

5.11. Ábra: Az NGC 4261 galaxis magjából kilövellő nyalábok, valamint a Hubble űrteleszkóp (HST) által talált akkréciós korong, amely a fekete lyukat táplálja. [Forrás: http://www.nasaimages.org ]