Az előbbihez hasonló módszer, melynek előnye, hogy érzéketlen az adatsorban általában előforduló űrökre és a fényváltozás aszimmetriájára (szinuszos alaktól való eltérésre). Jurkevich (1971) és Stellingwerf (1978) után több különféle statisztikát definiáltak, amelyek minimumhelyei adták a periodicitás komponenseit. A következőkben bemutatjuk a fénygörbe-analízisben gyakran alkalmazott Fourier-transzformáció problémáit arra az esetre, ha a mintavételezés véges időtartamú és diszkrét.