Irwin (1952, 1959) vizsgálta először részletesebben a fényidő-effektust, fedési kettős és harmadik test esetében.
Számoljuk ki egy ellipszis-pályán keringő csillag radiális
sebességét (Szatmáry 1987)! A pálya
geometriája a 3.100. ábrán látható (O
a tömegközéppont, z a látóirányú
elmozdulás, r a rádiuszvektor, v a valódi
anomália,
a pericentrum-hosszúság,
i az inklináció, a a fél nagytengely,
a keringési
periódus). Onnan leolvasható,
hogy
A radiális sebesség:
![]() |
(3.60) |
Időben változó mennyiség r és v, így
![]() |
(3.61) |
Az égi mechanikából jól ismert, hogy
és
Ezek alapján
![]() |
(3.64) |
A radiális sebesség szélsőértékei:
![]() |
(3.65) |
![]() |
(3.66) |
![]() |
(3.67) |
![]() |
(3.68) |
Legyen
![]() |
(3.69) |
a sebességamplitúdó, így a radiális sebesség
![]() |
(3.70) |
Az E excentrikus anomália függvényében ugyanez (Szatmáry 1987):
![]() |
(3.71) |
Nézzük meg ezután az O-C alakját a valódi anomália függvényében:
![]() |
(3.72) |
(3.59), (3.62) és (3.63) alapján
![]() |
(3.73) |
így
![]() |
(3.74) |
Látható, hogy az O-C görbe alakját e és
határozza meg.
Az E excentrikus anomália függvényében ugyanez (Szatmáry 1987):
![]() |
(3.75) |
A radiális sebesség és az O-C görbék kiszámításánál az excentrikus anomáliával felírt alakot használjuk, amikor megoldjuk a
![]() |
(3.76) |
Kepler-egyenletet, ahol
![]() |
(3.77) |
a középanomália,
pedig a pericentrumon való áthaladás időpontja. A
transzcendens Kepler-egyenletet az excentrikus anomália
Bessel-függvény együtthatójú trigonometrikus
sorfejtésével is megoldhatjuk. A 3.101.-3.104. ábrákon láthatóak a görbék
(
=0,1
nap,
=1000
nap,
=0 és
K=25 km/s bemenő adatok mellett).
Az O-C görbék alakja az excentricitás növekedésével egyre
aszimmetrikusabb, a szinuszostól való
eltérésük egyre jelentősebb (különösen kis értékeknél). Nagy
excentricitásnál
környékén a fázis nagy részében parabolához
hasonló az O-C alakja, így ezzel is
meg lehet próbálni az olyan O-C görbék illesztését, amelyeket
egyébként rendszerint parabolával
szoktak közelíteni. Így két egészen más magyarázat is szóba jöhet:
tág kettős rendszerben
másodkomponens léte vagy evolúciós periódusváltozás.
Az O-C görbék kevésbé változatosak és jellegzetesek, mint a
radiálissebesség-görbék,
így ránézésre azokból nehezebb e és értéket becsülni.
Ahhoz, hogy egy pulzáló változó kettőssége megállapítható legyen az O-C diagramjából, legalább néhány keringési perióduson keresztül meg kell figyelni. Másik lényeges kívánalom, hogy a LITE hullám amplitúdója nagyobb legyen az O-C pontok hibájánál.
Szeged 2013-05-01