Mars
|
Adatok: |
|
A Mars a Naptól számított negyedik bolygó a
Naprendszerben. Vörös színe miatt a római hadistenről
nevezték el. Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene.
A Mars első megfigyelői az egyiptomiak
voltak, az ábrázolásokon "a horizont Hórusza"
név alatt tűnik fel. Az egyiptomiak mellett a görögök is élen jártak a Mars
vizsgálódásában. I. e. 300 körül
Arisztotelész megállapította, hogy a Mars
távolabb van a Földtől, mint a Hold.
A 16. század végén a dán csillagász, Tycho Brahe éveken
át minden korábbinál pontosabban
megmérte a Mars pozícióját a
csillagokhoz képest. Brahe asszisztense, Johannes
Kepler, német csillagász, javarészt a Mars ezen megfigyeléseire alapozva állapította meg a bolygók
mozgásának első két törvényét.
1. A bolygók a Nap körül ellipszis alakú pályán mozognak, az ellipszis
egyik gyújtópontjában van a Nap.
2. A bolygó és a Nap közötti szakasz egyenlő
idők alatt egyenlő területeket súrol. Eszerint a bolygó napközelben gyorsabban,
naptávolban lassabban
mozog.
1877 óta, amikor Schiaparelli
bejelentette, hogy vonalakból álló hálózatot fedezett fel a Mars felszínén, a
bolygó rengeteg vitát váltott ki. Sokan mesterséges csatornarendszernek vélték
a hálózatokat. Későbbi megfigyelések cáfolták ezt az elképzelést.
A Mars a Földtől nézve az első
külső bolygó (1, 2, 3). A csillagokhoz képest
időnként hurok alakú pályát ír le. Naptól való
távolsága a Föld naptávolságának 1,52-szerese.
Átmérője kb. fele a Földének,
tömege csak tizede annak. Kőzetbolygó (Föld-típusú bolygó), sok mindenben a
Földhöz leginkább hasonló égitest. Tőlünk való
távolsága és látszó mérete erősen
változik. Elnyúlt pályája miatt a földközelségkori
távolság is változó.
Forgástengelye szinte ugyanúgy áll, mint
a Földé, vannak rajta évszakok. A
marsi évek nagyjából kétszer olyan
hosszúak, mint a
földiek, az ottani évszakok is kétszer annyi ideig
tartanak, mint a Földön. A
Marson az évszakok sokkal szélsőségesebbek, mint
nálunk. Az évszakok
váltakozásának tudható be, hogy amikor a
Mars déli féltekéjén tél van, a déli jégsapka a bolygó déli félgömbjének akár a
felét is beboríthatja, míg például ugyanott nyáron a jégsapka gyakran el is
tűnik. Az északi féltekén hasonló változásokat lehet megfigyelni.
A északi félgömb átlagos magassági szintje jóval mélyebben van, mint a déli (1, 2).
Felszínén hatalmas vulkáni kúpok és pajzs
formájú vulkáni hegyek emelkednek, a déli félgömböt idős becsapódási
kráterek borítják. A
300 méternél nagyobb,
nemegyszer néhány száz kilométer
átmérőjű kráterek valószínűleg a
bolygó
testébe csapódott
kisbolygók nyomán alakultak ki, ami azért sem
meglepő, mert e parányi égitestek
övezete a Mars pályája közelében
húzódik. A Mars déli féltekéje
számos nagyméretű,
kör alakú medencét foglal magában,
melyek közül a 2000 km átmérőjű Hellasz a legnagyobb. Vörös színét a vas-oxidban
gazdag homok és por adja. A ritka légkör ellenére erős szelek és hatalmas porviharok (porördögök) alakulhatnak ki.
A Mars legnagyobb vulkánja, az Olympus Mons
egy hatalmas, 25 km magasságú, 600 km átmérőjű pajzsvulkán.
Valles Marineris: az egyenlítőtől 4000 km-re délre húzódó
kanyonrendszer, amelynek maximális szélessége eléri a többszáz
kilométert, mélysége pedig
a 6 kilométert. Az egyik lepusztult hegy - ha
bizonyos szögben éri a napfény - hasonlít egy arcra (1, 2, 3).
Különösen érdekes a sarki hósapkák peremvidéke (HST),
ahol több száz krátert részben vagy teljesen
fagyott vízjég és szárazjég
tölt
ki. A jég alakzatai idővel változnak.
A Mars
felszínén jelenleg nem található
cseppfolyós víz, de számos
bizonyíték arra
utal, hogy a múltban volt. Találhatók ugyanis kiszáradt
folyómedrekhez hasonló domborzati képződmények (1,
2), teraszok és
olyan csepp alakú törmelék-lerakódások,
amelyeket
általában üledéket hordozó erős
sodrású folyóvizek raknak le az akadályt
képező
tereptárgyak körül.
Légköre
nagyon vékony és ritka, nagyrészt szén-dioxid alkotja (96%), mellette nitrogén
és argon, nyomokban oxigén és vízgőz. A légköri nyomás kb. a földi légkör nyomásának a százada, ezért űrruha
nélkül nem lehet kilépni a felszínre. A Marson állva az égbolt nem kék
színűnek látszik, mint nálunk
tiszta időben, hanem
inkább halvány narancsvörösnek vagy
rózsaszínűnek. Zord éghajlata van
(átlaghőmérséklete: –32 °C),
ezért sarkvidékeit szén-dioxidból
(szárazjég) és
vízjégből álló hósapka
borítja.
A jégsapkák közelében érdekes,
fekete foltok jelennek meg időnként (sötét dűnefoltok).
Egyes kutatók szerint lehet, hogy élő szervezetek találhatók ezen foltokban.
A Mars mágneses tere rendkívül gyenge.
A Marsot meglátogató első sikeres űrszonda a Mariner-4 volt 1965-ben. A későbbiekben tucatnyi szovjet és
amerikai, európai és japán űrszonda (keringőegység, leszállóegység és marsjáró),
indult a Marshoz, hogy tanulmányozza a
felszínét és éghajlatát. Ezek közül a legsikeresebbek: a Mariner és a Viking-program (1, 2, 3, 4),
a Mars Global Surveyor (1, 2, 3, 4, 5, 6), a Mars Odyssey (1, 2, 3, 4), amely neutron- és
gammasugárzást mérve közvetetten kimutatta a talajban
a vizet (1, 2, 3, 4, 5), az MRO, a Phoenix (1, 2, 3) és a Mars Express (1, 2, 3, 4). Utóbbi
a Beagle-2 talajvizsgáló, életnyomkereső
leszálló egységet is vitte (1, 2, 3),
amellyel végül a kapcsolat nem jött létre. A Mars Express keringő egység
viszont csodálatosan részletgazdag felvételeket készített (link) és a talajban lévő vízre utaló jeleket mért.
A Pathfinder (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7) kis marsjárónál a fékezőernyő
és fékezőrakéták után felfújódó légzsákokat
használtak a leérkező egység sérülése ellen. Később a Spirit és az Opportunity roverek (1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8) a felszínen mozogva rengeteg képet,
adatot szolgáltattak (1, 2, 3, 4, 5). A 3 hónapra
tervezett működésük már 2004 óta tart. Meteoritokat
is találtak. A
NASA és az ESA is folytatja a Mars kutatását az ExoMars
programban.
Az embereket szállító Mars-expedíció megvalósulása 2025
előtt nem valószínű (1, 2,
3, 4, 5, 6, 7, 8).
Számos
előkészítő kísérletet,
szimulációt végeznek ehhez: egyrészt
több száz napra
bezárnak önkénteseket egy földi
űrhajó-makettbe, másrészt a marsihoz
hasonló sivatagos
vidéken marsi bázist építettek, ahol
váltott legénység dolgozik (magyarok is
részt vettek benne, Utah 1, 2, 3).
A Földön talált meteoritok közül néhányról (pl. az ALH84001 anyaga, a benne talált nanobaktériumokhoz hasonló lenyomatok, magnetitkristályok és
az üregekben lévő gáz összetétele
alapján) kiderült, hogy a Marsról származik.
Egy ottani becsapódás során dobódhatott
ki törmelék, aminek egy része eljuthatott a Földre.
Ilyen módon akár az élet is vándorolhat a bolygók között.
A Mars holdjai
