Szaturnusz

Adatok: átmérője: 120 536 km (a Földének 9,45-szorosa) tömege: 5,6846×10^26 kg (a Földének 95,2-szerese) átlagos sűrűsége: 0,69 g/cm^3 felszíni gravitációja: 0,914 földi g felszíni hőmérséklete: -180 °C ismert holdjainak száma: 62 forgási ideje a tengelye körül: 10 óra 48 perc tengelyferdesége: 26,7° átlagos naptávolsága: 1 426 725 413 km = 9,54 CSE = 79,1 fényperc a Nap körüli ellipszispálya excentricitása: 0,054 a Nap körüli keringési idő: 29,46 év

    A Szaturnusz a Naptól a hatodik, méretét tekintve a második legnagyobb bolygó. Nevét az egyik legősibb római istenről kapta. Szaturnusz a vetés, a vetőmag istene, a könyörtelen idő jelképe. A görög mitológiabeli titánnal, Kronosszal azonosították.
    A Szaturnusz a legtávolabbi bolygó, amely könnyen észrevehető szabad szemmel. Ovális alakját először Galileo Galilei figyelte meg kezdetleges távcsövével, de még nem láthatta, hogy ezt a gyűrű okozza. Christiaan Huygens volt az első, aki felvetette, hogy a Szaturnuszt egy gyűrű veszi körbe. 1675-ben Giovanni Domenico Cassini megállapította, hogy a Szaturnusz gyűrűjét valójában több vékonyabb gyűrű és a köztük lévő rések alkotják; a legnagyobb ilyen rést később Cassini-résnek nevezték el.
    A Szaturnuszt először a Pioneer–11 látogatta meg 1979 szeptemberében. 1980 novemberében a Voyager-1 űrszonda érkezett a Szaturnusz rendszerbe. Visszaküldte az első nagy felbontású képeket a bolygóról, a gyűrűkről és holdakról. A Szaturnusz északi pólusánál érdekes, hatszögletű alakzatot figyelt meg. Először láthattuk a különféle holdak felszíni jellemzőit. Majdnem egy évvel később, 1981 augusztusában a Voyager–2 folytatta a Szaturnusz rendszerének tanulmányozását. A Hubble-űrtávcsővel is sokat vizsgálták.
2004. július 1-jén a nagyméretű Cassini űrszonda pályára állt a Szaturnusz körül, és rengeteg új információval látta el az emberiséget a bolygóról és holdjairól. 2005 elején a Cassiniről levált Huygens szonda leszállt a nitrogénlégkörrel borított Titan óriáshold felszínére, ahol metán- és etántavakat talált.
     A Szaturnusz a Naprendszer második legnagyobb bolygója, feltűnő külső bolygó. Óriásbolygó (Jupiter típusú bolygó).
A Szaturnusz a leglapultabb bolygó, ez a nagy sebességű forgása és a ritka anyaga eredménye. A legkisebb sűrűségű bolygó a Naprendszerben, az egyetlen bolygó, amelynek sűrűsége kisebb a vízénél (0,69 g/cm³).
    A Szaturnusz belső szerkezete hasonlít a Jupiteréhez, egy sziklás mag található a központban, felette egy folyékony fémes hidrogénréteg, kívül pedig egy molekuláris hidrogénréteg helyezkedik el. Főleg hidrogénből álló légköre van, amely nagy sebességgel áramló és örvénylő sávokba rendeződik. A Szaturnusz szelei a Naprendszerben a leggyorsabbak közé tartoznak, a Voyager adatai szerint elérhetik a 400 m/s sebességet. A Szaturnusz légköre a Jupiteréhez hasonlóan sávos felépítésű, de a Szaturnusz sávjai sokkal halványabbak és sokkal szélesebbek az egyenlítő közelében. Időnként nagy viharok alakulnak ki a légkörben.
    Átlaghőmérséklete –180 °C. A Szaturnusz belsejének hőmérséklete a magnál eléri a 12 000 K-t. A bolygó több energiát sugároz vissza az űrbe, mint amennyit a Naptól kap, ennek oka még nem tisztázott.
    A Szaturnusz mágneses tere erős, és mágneses mezejének tengelye gyakorlatilag egybeesik a forgástengelyével. A Hubble-űrtávcső felvételein időnként sarki fény is látható (1, 2, 3, 4).
    A Szaturnusz főleg a gyűrűrendszeréről ismert, amely az egyik leglátványosabb objektum a Naprendszerben. A gyűrűket már kisebb távcsővel is meg lehet figyelni. 66 000 és 480 000 kilométer távolságban találhatók a Szaturnusz egyenlítője fölött (újabban egy sokkal távolabbi, más síkban fekvő gyűrűrendszerét is kimutatták). Vastagságuk mindössze néhány 100 m körüli. A törmelékgyűrűk anyaga kőzet- és jégszemcsékből áll, melyek mérete a porszemtől a személygépkocsi nagyságáig terjed. A gyűrűrendszer látványossága a sok vízjég miatti nagy fényvisszaverő képességének köszönhető. A sok száz gyűrű réseiben tucatnyi hold is kering, ezek gravitációs hatása összetartja a közelükben lévő gyűrűket („terelőholdak”). A Földől nézve a gyűrű síkja változik.
A Szaturnusz holdjai