Galaktikus kannibalizmus

A csillagpopulációk részletes vizsgálata kiderítette, hogy a Galaxisban több tucat, talán több száz törpegalaxis olvadt össze galaktikus ütközések nyomán. Az eredeti törpegalaxisok némelyikének a roncsait ma is ki lehet mutatni a Tejút csillagai között. A legújabb égboltfelmérések több olyan csillagcsomót azonosítottak, amelyek egy-egy nagyobb méretű törpegalaxis magját alkották korábban. Ezek a „csillagszalagok” több százezer fényéven át, nemritkán több fordulaton keresztül követhetők a Galaxisunkban. Néhány távoli galaxis körül széttépett törpegalaxisok szétszórt csillaganyagának szalagját látjuk, a nagy galaxis köré fölcsavarodva, néha több fordulaton keresztül. A galaxisok evolúciójának egyik lehetséges folyamata, hogy a kezdetben kisebb, gömbhalmaz méretű galaxisok alakultak ki, és ezek összeolvadásából jöttek létre a nagy galaxisok.

Az első galaxisok

A Hubble-űrtávcső egyre hosszabb expozíciós időkkel dolgozva egyre távolabbi galaxisokat örökített meg. Ezek a korai galaxisok a mai törpegalaxisokhoz hasonló méretű, átlagosan 2000 fényév átmérőjű csillagvárosok, melyekben a csillagsűrűség szokatlanul nagy, és a csillagkeletkezés szokatlanul heves. Tulajdonképpen „kis” méretű, megfeszítetten dolgozó csillaggyárakat látunk ezeken a képeken – szemben a mai törpegalaxisokkal, amelyek nagy részében már semmilyen csillag nem keletkezik.

Kvazárok

A kvazárok a korai univerzum fiatal, aktív galaxismagjai: a centrális fekete lyukba behulló, nagy mennyiségű anyagot látjuk. Az energiatermelés nagyon nagy mértékű, ismerünk olyan kvazárt, amelynek fényteljesítménye Galaxisunkénak tízezerszerese. A színképben jellegzetes, a gyors mozgások miatt rendkívül kiszélesedett, általában többször ionizált fémek emissziós vonalai (MgII, CIII, CIV, SiIV, OIV, különféle Fe vonalak stb.) jelennek meg. Ezek a vonalak arra utalnak, hogy ebben az anyagban már a kvazárok korszaka előtt lezajlott egy csillagkeletkezés (a III. populációs csillagok miatt), és már a korai univerzumban megjelenhettek a nehéz elemek. A színképvonalak nagy vöröseltolódást mutatnak.