A táguló világegyetem az időben visszafelé fejlődve egy olyan kezdőállapotot jelöl ki, „amikor” az anyag „egy nagyon kicsi és forró” pontban volt összezsúfolva... Persze ezt nehéz elképzelni, és számos paradoxon is fölvetődik: mi volt ezen állapot előtt, mi volt ezen a ponton kívül? Mibe tágul bele a világegyetem?

Ezek a paradoxonok azt mutatják, hogy a naiv elképzelésünk ("minden egy pontba zsúfolva") mennyire keveset mutat meg abból, amilyennek az ősrobbanást matematikailag el tudjuk képzelni. A paradox kérdésekre a relativitáselmélet és a részecskefizikai modellek alapján tudunk válaszolni. Az ősrobbanásban megvalósult a tér és idő, valamint a kölcsönhatások teljes szimmetriája is. A téri és időbeli viszonyok abban a szimmetriasértésben jöttek létre, amely mai világunk kialakulásának kezdetét jelentette. Összes fogalmunk csak erre a mai világra van korlátozva, az „előtte”, „kívüle” stb. fogalmak nem alkalmazhatóak az ősrobbanásra magára.

Az inflációs kozmológiai elmélet szerint az ősrobbanást követően hirtelen óriási mértékben (40-50 nagyságrendet!) megnőtt minden hosszúság jellegű méret, az univerzum "felfújódott".