Galaxisunk spirálgalaxis, legfeltűnőbb morfológiai eleme a dudor (bulge) és azt ezt övező korong (belülről szemlélve a Tejút). A korong átmérője mintegy 100 ezer fényév, vastagsága mintegy 10 ezer fényév, de a csillagok zöme a legbelső 2000 fényéves tartományban található. A Galaxis anyagát főleg csillagok alkotják, és a csillagközi anyag különböző formái (sötét csillagközi felhők, atomos hidrogénfelhők, molekulafelhők, vörösen fénylő csillagkeletkezési területek, éppen összeálló protocsillagok sötét csomói) jelennek meg. Csillagkeletkezés csak a Galaxis síkjának közvetlen közelében jellemző. A csillagközi anyagot átszövik a "buborékok", Naprendszerünk a Lokális buborékban helyezkedik el.

A korong csillagainak vertikális eloszlása log-log skálán nagyjából három lineáris szakaszra osztható - ez alapján ismerték föl, hogy a korong csillageloszlása három jól elkülöníthető összetevőből áll. Egyetlen csillagról nem mondhatjuk meg, hogy melyik alrendszerhez tartozik (bár a helyzet és a sebesség jó tájékozódási pont), de megbecsülhetjük pl., hogy egy adott galaktikus térrészben a különböző korongkomponensek aránya mekkora. A komponensek meglétét a csillagközi anyag eloszlása is alátámasztja.

A korongban a csillagok differenciális rotációt követnek, a keringés szögsebessége kifelé csökken. Galaxisunkban - mint a spirálgalaxisokban gyakran - a magvidék merev testként (állandó szögsebességgel) forog, a korongban pedig a kerületi sebesség lesz nagyjából állandó. Ez a rotáció a tömegeloszlással magyarázható, feltételezve, hogy a tömegsűrűség a mag környékén nagyjából konstans, a külsőbb tartományokban pedig a sugár négyzetével fordítottan arányosan csökken. A spirálkarok merev testként forgó sűrűséghullámok, ahol sok csillag figyelhető meg, de a karokban lévő csillagpopuláció folyamatosan változik. A csillagok a sűrűséghullámokba belehullanak és lelassulnak (így alakul ki a torlódás), majd nagyobb sebességgel kilökődnek. 

A galaxis magjától egy bizonyos távolságban a sűrűséghullám karok és a korong anyagának szögsebessége megegyezik, ez az együtt forgó, vagyis korotációs zóna. A korotációs zónán belül a csillagok a gyorsabbak, hátulról előre keringenek a spirálkarokhoz képest, a korotációs zónában a két keringés szinkronban van, míg a korotációs zónán kívül a karok érik utol a csillagokat.

A korotációs zónában keringő csillag nem vagy csak igen ritkán halad át spirálkaron. Mivel a karok mentén az élővilágot hordozó bolygókra sok veszély leselkedik (szupernóva-robbanások, porfelhők), evolúciós szempontból előnyös a korotációs zóna, ezért "galaktikus lakható zónának" is nevezik. Napunk ennek közelében kering, időnként a korong síkjától eltávolodva.