A Szegedi Tudományegyetemen zajló kisbolygókutatás egyik fontos területe a kisbolygók
fotometriája. Az ehhez használt műszer eleinte a Béke-épület tetején felállított
C11+ST-6 konfiguráció volt. 1998 óta a sikeres távcsőidő-pályázatoknak köszönhetően
a kutatás fő műszerévé a nagy látómezejű (29
18)
és igen jó határfényességű felvételeket produkáló Piszkés-tetői 60/90/180 cm-es
Schmidt-távcső (Photometrics AT200 CCD kamera, 15361024 pixel,
UV-bevonatos KAF-1600 chip) vált.
2000 nyarán két hét távcsőidőt nyertünk a Max Planck Kutatóintézet Német-Spanyol
Obszervatóriumának (Calar Alto, Spanyolország) 1,23 m-es távcsövére. A kutatási
téma kisbolygók és üstökösmagok fotometriája volt. Az alkalmazott detektor egy
SITe#2b CCD kamera volt (20482048 pixel, 1717
látómező), melyet általában 22-es binneléssel használtunk a képletöltési
idő gyorsítása végett, Johnson BVRI szűrőkkel.
A kisbolygófotometriai mérések során az egyes égterületekről készülő idősorok felvételei képenként átlagosan 800-1500 csillagot tartalmaznak, így magától adódik az ötlet, hogy változócsillagokat keressünk rajtuk. Az észlelések az adott égterületről általában 1-6 órát fednek le, így csak rövid periódusú változócsillagok felfedezésére van esélyünk a 12-18 magnitúdós fényességtartományban.
2000 áprilisáig több mint 6000 kisbolygófotometriai CCD frame gyűlt össze (az
észlelések nagy része szűrő nélküli, de néhány esetben Cousins R
szűrőt használtunk). Ezekből az 1-1,5 óránál hosszabb idősorokat átnézve 33
új változócsillagot fedeztem fel.